Növényvédelmi előrejelzés: Rohamosan teszi tönkre a szőlőtermést a darázs- és a muslicakártétel

Olyan szívet-lelket melengető napsütéses, szép őszi időjárást kaptunk a múlt héten, s ez folytatódott e hét első felében is. Talán kapunk még egy napot, de aztán érkezik a változás, csapadék, majd lehűlés. Az ősz megérkezését a hajnali hőmérséklet jelezte, sokszor 10 ^oC alá csúszott a hőmérő higanyszála, míg nappal még mindig 25-30 ^oC közötti értékeket mértek.

A nagy ingadozás hajnali párát hozott, de az is felszáradt a délelőtt folyamán. Ez az időjárás kedvezett a betakarítási munkáknak, lelassította a betegségek terjedését, így akár elégedettek is lehetnénk. Mégis sok termelő aggódva figyeli a területét és az időjárást. Ők a repcéért és az őszi kalászosokért aggódnak.

A repce aggodalomra ad okot

Valamikor augusztus 20-a előtt esett eső, ami lehetővé tette a magágykészítést és a vetést. Aki gyorsan lépett, időben vetett, annak már 4 leveles repcéje is van, aki még kivárt, annak még csak most keleget a növény. Bármilyen fejlettséget ért el a növény, mostanra oly mértékben kiszáradt a talaj felső rétege, hogy a kis növények már vízért „kiáltanak”.

Aki időben vetett, annak egyenletes, beállt és fejlett a repceállománya – fotó: Lepres Luca

Aki megkésett a vetéssel, annak ritka, egyenetlen az állománya – fotó: Tóth Miklós

Ezt mutatja az Országos Meteorológia Szolgálat mérése is, mely szerint az Alföld nagy része, illetve a Dunántúl középső része is nagyon súlyos vízhiánytól szenved. E területeken a hasznos vízkapacitás 30-át sem éri el a talajok víz tartaléka. Ilyen talajállapotban talajmunkát végezni, jó minőségű magágyat készíteni nem lehet. Mutatkozik azért némi remény. A meteorológiai előrejelzés e hét péntekére esőt ígér, akár 10 mm mennyiségben is. Ezt követően visszaesik a hőmérséklet, s a hétvégén, jövő hét elején további esők jöhetnek. Reméljük, megvalósul.

Az elmúlt héten sokat haladt a betakarítás. Elsősorban a napraforgótáblákon forgolódtak a gépek. Sajnos az eredmények többnyire visszaigazolták a korábbi félelmet, mely szerint kicsik a tányérok, vagyis csak átlag körüli vagy az alatti termés várható. A betegségek már nem terjednek a lábon levő állományokban, sem az időjárás, sem a növény száradása nem teszi lehetővé azt. Egyedül a madarak, nagyvadak kártétele csökkenti a termést, mely ellen igazából az időben történő aratás ad megoldást.

A kukoricamoly kártétele szokatlanul magas

A kukoricatáblákon is megindultak a gépek. E tekintetben ketté vált az ország, az Alföld középső és déli tájain tipikusan felsültek a táblák, beérett (kényszerérett) a termés. Máshol vannak még zöld állományok, ahol később kezdik a betakarítást, s magasabb termést ígér a terület. Az eddigi eredmények átlag alatti termést mutatnak, de pontosan az előbbi gondolatból fakad, hogy később jobb termésről is kapunk majd híradást.

A kártevők nagy része már elhagyta a táblákat, a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvája a szárban rág. A kártétel mértéke szokatlanul magas, minden 2. tő fertőzött, de van, ahol ezt is meghaladja. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) számára kemény már a szem, kevésbé fogyasztja, így inkább áttelepült a zöldség- és dísznövényekre. A paradicsom és paprika, másodvetésű zöldbab növényeken védekezés nélkül súlyos kárt okoz. Dísznövényeken tönkreteszi a virágokat vagy éppen meggátolja a virágok kinyílását, itt is nagy a kár.

Többször szóltunk már a vándorpoloskák idei erőteljes felszaporodásáról s arról, hogy nem válogatnak a tápnövények között. Most éppen az érő kukoricanövényeken találtam az ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys) és a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) egyedeit.

Vándorpoloska kukorica levelén – fotó: Tóth Miklós

A fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) lassan terjedt az elmúlt napokban a csöveken. A száraz, napos időjárás ellenére nem állt le teljesen, mert a hajnali harmat nedvessé tette a csuhéleveleket, s azok tartósan biztosították a nedvességet a kórokozó fertőzéséhez. Sajnos a közelgő csapadékosabb időszak e tekintetben veszélyt is hordoz magában, a fuzáriumos fertőzés további terjedését hozza.

A fuzáriumos csőpenész még mindig terjed – fotó: Tóth Miklós

A repceállományok vegyes képet mutatnak

Az új termesztési ciklus indulását egyelőre csak az őszi káposztarepce kelése jelzi, de hamarosan vetni kell(ene) az őszi árpát, majd az őszi búzát is. A repce kelése, a kikelt állományok képe elég vegyes képet mutat. Az okok között a talaj állapotát, a magágy minőségét és a megmentett víz mennyiségét találjuk. Ehhez szorosan kapcsolódik a vetés időpontja. Aki augusztus 20-21. táján vetett, az biztosított a magvaknak elegendő nedvességet a keléshez, a korai növekedéshez. Aki ezt elmulasztotta, annak rögös, száraz magágya lett, s a növények lassú keléssel, hiányos, egyenetlen állománnyal reagáltak a körülményekre.

A vetőmag csávázásának köszönhető, hogy a kikelt kis növényeken egyelőre nem tapasztalható tömeges kártevő- felszaporodás és -kártétel. Mostanra viszont megjelentek az első repcebolha, nagy repcebolha (Psylliodes crysocephala) egyedek, illetve rágásnyomok a kis növényeken. Egyelőre nem súlyos a helyzet, de az időjárás száraz jellege, az egyenetlen kelés és lassú növekedés mind a kártevőnek kedvez. Ne feledjük, a 3-5 bolha/növény fejlettségtől függően már indokolja a beavatkozást.

A repcebolha most telepedik be a kikelt állományokba – fotó: Tóth Miklós

Kevésbé volt látható a repcedarázs (Athalia rose) mennyisége, de a növényeken megjelenő jellegzetes rágások már az álhernyó károsítását jelzik, az imágók repülése pedig a további tojásrakást, lárvakártételt. Itt is a kártétel kezdetén járunk, de ez a kártevő is figyelmet érdemel.

Korai repcekártétel, itt a bolha és a repcedarázs is dolgozott – fotó: Lepres Luca

A levéltetvek (Aphididae) egészen korai időszakban már felfedezik a kis növényeket, figyeljünk ezekre is.

A Dunántúlon a fómás levélfoltosság (Phoma lingam) megjelenését regisztrálták árvakeléseken. A jelenlegi időjárás nem kedvez a nedvességigényes kórokozónak, de az ősz folyamán bizonyára lesz csapadékosabb időszak, s a szaporítóképletek jelenléte óvatosságra int bennünket.

A tápnövénykereső első szárnyas egyed – fotó: Tóth Miklós

Almában még mindig veszélyeztet a moníliás gyümölcsrothadás

A gyümölcsösökben a szüret utolsó előkészületei folynak, de van, ahol már az első körszedést is végzik. Az alma gyümölcse elérte végső méretét, s a színeződés is egyre inkább kiteljesedik. A méretben megmutatkozik a termőhely és a vízutánpótlásban rejlő különbség hatása. A kártevők száma már drasztikusan lecsökkent, almamolyt is csak 2-4 db/hét számban fognak a csapdák. A csapdákkal követett imágók száma csökkent, de pl. az almamoly hernyója még ott rág a gyümölcsben. Sajnos azzal már nem tudunk sokat tenni.

A közvetlen kártétel mellett ott maradt a sérült, rágott gyümölcs, s azokon megtelepszik a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena) is.

A kórokozók sem okoznak már gondot. Az almához közeli rokon birsalma levélzetén figyelhető meg a diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon sorauei) tünete, ami korai levélhulláshoz vezet. A betegség a gyümölcsre is átterjed, ott is barna foltokat okoz. Akinek kései érésű a birse, az még permetezhet a betegség terjedése ellen valamelyik azol típusú hatóanyagot tartalmazó készítménnyel.

Diplokarponos levélfoltosság birsen, a gyümölcs még egészséges – fotó: Lepres Luca

A darazsak, pl. kecskedarázs (Vespula vulgaris) így ősszel szinte minden lédús, édes termést megkóstolnak. Így van ez az alma, de még inkább a körte gyümölcsével. A darázskár után pedig törvényszerűen jön a moníliás gyümölcsrothadás. Az időben történő betakarítás segít a kár csökkentésében.

Mit tudnak tenni a darazsak – itt körtén – fotó: Lepres Luca

A csonthéjasokat a monília és a blumeriellás levélfoltosság fenyegeti

Csonthéjasok esetében már csak egy-két kimondottan kései nektarin- és szilvafajta szedése tart még. Az ilyen fák gyümölcsét az említett darazsak és a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) fenyegeti. A gyümölcsmolyok repülése gyakorlatilag véget ért, a csapdák alig fognak egyedeket.

Meggy- és cseresznyefák lombozatában emelkedik a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) gyakorisága és erőssége is, ami korai levélhulláshoz vezet. Itt nincs akadálya annak, hogy lombfertőtlenítést végezzünk – tegyük meg.

Blumeriellás levélfoltosság cseresznyén – itt már korai levélhullás lesz – fotó: Lepres Luca

A szőlőben is veszélyben van a termés

Szedik a szőlőt, megérkezett a várt napsütéses őszi időjárás. Még az utolsó pillanatban is kiteljesedik a bogyó, és emelkedik a cukorfok. A napos időjárás ellenére a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) lassú emelkedését észleltük. Több helyről visszaigazolták az észlelést, de megoldásnak csak a szüretet tartják. Házikertekben a darázs- (Vespula vulgaris) és muslica (Drosophila melanogaster) kártétel rohamosan teszi tönkre a szőlőtermést. Ha ez nem elég, akkor a madarak is társulnak a csapathoz. Ez igaz az üzemi ültetvényekben is, csak ott a terület nagyságból fakadóan nem olyan látványos a kár.

Ha lassan is, de terjed a szürkepenész, és a muslica segít neki – fotó: Tóth Miklós

Darázs a bogyóban – fotó: Tóth Miklós

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!