Eső, eső, eső – sokan örültek az elmúlt napok csapadékos időjárásának. Sokáig vártuk a csapadékot, a növényeink legtöbbje már jelezte a vízhiányt, megannyi tünetet mutatva. Aztán a múlt hét második felében egyre több helyen eredt el az eső, majd a hétvégén, egészen e hét első napjáig már szinte mindenhol bőséges eső áztatta a földeket. Ez idáig egészen jól hangzik, mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek.
Igaz, egy-két nap alatt leesett a havi vagy azt meghaladó csapadékmennyiség, de nézzük meg, mi lett a sorsa. A helyi felhőszakadások villámárvizeket okoztak, hirtelen megteltek a csatornák, majd patakok, folyók, s vitték az életmentő vizet a tengerek felé. Vagyis a lehullott mennyiségnek csak egy kisebb része hasznosul. Ráadásul a településeken hömpölygött, tört-zúzott a víz, óriási károkat okozva. Sajnos a szélsőségek sorába a jég is beletartozott, sokan, sok helyen kaptak belőle, ez sem kímélte növényeinket.Jó lenne valahol tudatosítani, hogy e formában – 1 hónap szárazság, majd 3 nap alatt a havi csapadék leesik – a növények nem tudnak élni, vagy csak nehezen.
Az eső önmagában áldás, de a hozzá csatlakozó jelenségek a növényvédelmi helyzetre is hatással vannak. Megnövekedett a levélfelület nedvességborítottsága időben. Már a zivatarok előtt megemelkedett a levegő relatív páratartalma, s ez egyelőre velünk marad. A melegedés miatt erős kipárolgás kezdődik a talajból, ami hosszabb időre biztosítja a levegő magasabb páratartalmát. Az ilyen körülmények elsősorban a kórokozóknak kedveznek, de a kártevők is megerősödnek. Összességében
bonyolultabb, nehezebb helyzet alakul ki, s a növényvédelem több figyelmet igényel.
A következő időszakban ismét szárazabbra fordul időjárásunk, elmarad a csapadék, de szerencsére elmarad a kánikula is. Ez valamit segít a jelenlegi sáros, vizes helyzeten, de a feladatok velünk maradnak.
Eddig jól haladt az aratás, az őszi árpa termése már a magtárakban van, s az őszi búza vágása is jól haladt. Növényvédelmi gond nem jellemző. A viharok nyomán megdőlt táblák várják a kombájnokat, de ez inkább technikai kérdés, s a hatása a minőségben jelenik meg.
Ne feledkezzünk meg a tarlóhántásról!
Eddig kevésbé volt sürgős feladat a szalma bálázása, elszállítása és a tarlóhántás. Most az esők után tömeges gyomkelés várható, s a nyár második felében a kikelt gyomok gyorsan nőnek, virágoznak és magot nevelnek. Éppen ezért a tarlóhántás nem halasztható.
Betakarították, lehozták a szalmát, és meghántották a tarlót – így most rendben van – fotó: Tóth Miklós
Amennyiben nehezen irtható gyomfajok vannak a területen, akkor a vegyszeres gyomirtás kap lehetőséget.
Repcetarlókon a földibolhák (Phyllotreta spp.) tömegesen lepték el a maradványokat, de megjelentek egyéb növényeken is, sőt a kiskertek, dísznövényágyások növényein is. Egyrészt e helyeken is kárt okoznak, de a nagyobb veszélyt az egy hónap múlva vetésre kerülő repcékre jelentik.
A kukoricában számos kártevő fenyeget
Így, az esők után szebbek, zöldebbek a kukoricaállományok, a növények virágzása általánosan megkezdődött, kinn van a címer is és a torzsavirágzaton a bajusz is. Sajnos ehhez a biztató képhez gondok is társulnak.
A szárazság vége felé már megjelentek az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lárváinak kárképe, a megdőlt növények. A hirtelen lezúduló esők, a felázott talaj segített a dőlésben, reméljük, segít majd a regenerálódásban is. A növényeken megjelentek a kártevő imágói is, számuk emelkedő tendenciát mutat, s megkezdődött a párosodásuk is.
Kukoricabajusz, amit már megtalált az amerikai kukoricabogár – fotó: Tóth Miklós
A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvái látványos tüneteket okoztak, s azok száma emelkedik. Az állományon belül 20-30%-os fertőzöttséget is tapasztalunk, így nemcsak a csemegeállományokat kötelező, a takarmánykukoricát ajánlott védeni kell ellenük.
A levéltetvek (Aphididae) népessége viszont az esők nyomán csökkent.
Levéltetű-kolónia maradványai kukorica levelén – fotó: Tóth Miklós
A takácsatka-kártételre (Tetranychus urticae) is átmeneti megtorpanás a jellemző, de a visszatérő napsütés újra aktivizálja a kártevőt. A szívogatás hatása kiegészül az aszály tüneteivel, s ez az alsó levelek felszáradásával jár.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) még nem jelent meg a táblákon. Ennek ellenére a kártevők – amerikai kukoricabogár, kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke – felszaporodásának követése fontos, ennek segítségével tudunk időzített kezelést végezni ellenük.
A napraforgóban is időszerű a védekezés
A napraforgó számára is utolsó pillanatban érkezett az eső. A növény általánosan virágzik, de a tányérok általában elmaradnak méretükben a várttól.
Ritkaság a virágzás végén járó, nagyfejű napraforgó – fotó: Lepres Luca
Az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) lassú terjedése zajlott az elmúlt hetekben, s jelenleg is ez a jellemző. Most viszont a folyamat gyorsulására kell számítani.
Felfelé terjed a napraforgó alternáriás levélfoltossága – fotó: Tóth Miklós
Szintén megjelent korábban és gyenge fertőzöttséget ért el a fehérpenészes szártőbetegség (Sclerotinia sclerotiorum). A talajban levő szklerociumok fertőzéséhez a jelenlegi időjárás kedvező, így e területen is a folyamat gyorsulása várható.
A hosszan tartó forróság meghozta a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) fertőzését is. A betegség korai tüneteit láthatjuk a gyengébb talajú táblafoltokon hervadás, lankadás formájában. Egyelőre észlelési vagy gyenge szintű fertőzésről beszélhetünk, de a fellépése magában hordozza a terjedését és növekvő károsítását. Sajnos a végkifejlet ennél sokkal csúnyább, a növény elszárad, termését nem neveli ki. A tünet hasonlít az aszály okozta kár tüneteivel, így alaposabb diagnózist igényel meghatározása.
A poloskák (Miridae) népessége lassan, de tendenciózusan emelkedik, s egyre több szúrást lehet találni a tányérok alatti szár szakaszon vagy éppen a tányérokon.
Poloska a napraforgóvirágon – fotó: Tóth Miklós
Meg kell említeni, hogy az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) csatlakozott a hagyományos poloskafajokhoz, s ott találjuk a napraforgónövényeken is.
Ázsiai márványospoloska napraforgón – fotó: Lepres Luca
A levéltetvek (Aphididae) lassan visszaszorulnak. Ezzel szemben emelkedik a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) fertőzése és kártétele. Igaz, az elmúlt napok esői visszavetették a folyamatot, de a szárazabb ciklus időszakában újabb emelkedés várható.
Itt az ideje a tányérbetegségek elleni kezelésnek is. Tünetek még nincsenek, de az időjárás kedvező feltételeket teremt a kórokozók fertőzéséhez.
A burgonyatáblákon – elsősorban az öntözötteken – megjelent a burgonyavész (Phytophtora infestans) tünete. A mostani esők után a betegség erősödése, illetve új helyeken új fertőzések megjelenése várható. A megelőző védekezés indokolt.
Az aszályos időszakban megjelent az alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani), s lassan szaporodnak a foltok.
A csonthéjasokban a fertőzések drasztikus emelkedése várható
Nagy a sürgés a csonthéjasültetvényekben. Szedik a kései cseresznyét és meggyet. Sajnos a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) a kései rajzás ellenére erős fertőzést okozott, egyre több a nyüves gyümölcs. Eddig a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) csak kismértékben fertőzte a gyümölcsöket. Most ebben fordulat várható, a viharok és a cseresznyelégy okozta sérüléseken és nedves környezetben a fertőzések drasztikus emelkedése, gyors terjedése várható.
Szedik a kajszi termését is. A tavaszi károk után maradt kevés termést szépen kinevelték a fák, a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) lárvái okoztak kisebb kárt.
Szedik a korai őszibarackot is. A keleti gyümölcsmoly lárvája mellett a levéltetvek (Myzus persicae) veszélyeztetik a termést. A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) a száraz időszakban visszaszorult, de most ismét erősödésére kell számítani.
A szilva általában még a gyümölcsét neveli, bár a korai fajták érése már megkezdődött. A szilvamoly (Grapholita funebrana) intenzíven rajzik, lárvája károsít, viszont a levéltetvek (Aphididae) tömege visszaesett a hajtásokon.
Az almásokban is változik a növényvédelmi helyzet. A hajtásnövekedés újabb lendületet kap az esők hatására, s gyarapodik a gyümölcs is. A varasodás (Venturia inequalis) tekintetében kettős hatás érvényesül, egyik az aszkospórás fertőzést felváltja a konidiumos fertőzés, ami kevésbé agresszív. A másik hatás az időjárás változása, a levélfelületi nedvesség időtartamának emelkedése, a relatív páratartalom emelkedése, vagyis a kórokozónak kedvező körülmények megjelenése. Ahol eddig kordában tartották a betegséget, ott továbbra is kezelhető lesz a fertőzési nyomás.
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) tekintetében kicsit más a helyzet. A betegség érzékeny fajtákon már eddig is közepes (-erős) fertőzést ért el, de a környezeti feltételek ismét a kórokozónak kedveznek, így a betegség továbbra is veszélyeztet.
Az almamoly (Cydia pomonella) még mindig nagy számban rajzik, de már megjelentek a csökkenés jelei. A tervezett technológiától és a helyi megfigyelésektől függően kell a kezeléseket időzíteni.
A levéltetvek – elsősorban zöld almalevéltetű (Aphis pomi) – népessége csökken a hajtásokon, de az ellenőrzés szükséges. A vértetű (Eriosoma lanigerum) viszont tovább szaporodik, és szétterül a lombozatban.
Nem sok jót hoz ez az év a dió számára sem. Már korábban szóltunk arról, hogy a virágzás idején kötődési gond alakult ki, majd a kis dió foltosodott, lehullt, s ez a folyamat még mindig tart. Megjelentek a leveleken, majd a gyümölcsön is a baktériumos foltosság/feketedés (Xantho-monas arboricola pv. juglandis) tünetei.
Baktériumos foltosság dión – idén gyakori tünet – fotó: Tóth Miklós
Mindezt tetézi meg a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) rajzása. Már kb. 10 napja megjelentek az első imágók, s azóta dinamikusan emelkedik a számuk. Hamarosan kezdődik a tojásrakás, tehát ideje a kezelésnek.
Nehézséget okoz a nagy fák bepermetezése. Ezen segít egy új technológia (e kártevő ellen új, más területen már ismert), amelyben egy táplálkozási attraktáns hozzáadásával a legyet veszük rá, hogy megkeresse a permetcseppet, s azt elfogyassza. Ez nagyban emeli a védekezés hatékonyságát.
A hagyományos kártevők közül a szemölcsös gubacsatka (Eriophyes tristriatus) egyre több levelet borít be, s mostantól számítani kell az almamoly (Cydia pomonella) második nemzedékének fertőzésére is.
Szemölcsös gubacsatka dió levelén – fotó: Lepres Luca
Szőlőben elsődleges fontosságú most a védekezés
A szőlő gyors növekedéssel és fejlődéssel behozta a kései fakadásból származó lemaradását, olyannyira, hogy már fürtzáródás állapotában van. Ettől kezdve csak csökkent mértékben tudunk permetlevet bejuttatni a fürt belsejébe.
A betegségek tekintetében elég nagy szórást lehet tapasztalni a borvidékek között. A lisztharmat (Uncinula necator) általában elterjedt az ültetvényekben, közepes (-erős) fertőzést okoz. Az időjárás most kimondottan e betegség fertőzéséhez kedvező körülményeket teremtett, ezért a figyelem és védekezés elsődleges fontosságú.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) még kevésbé elterjedt, de az esők alatt újabb fertőzések kezdődtek, amelyek a betegség terjedését eredményezhetik. Itt is a figyelem és az időben megtett kezelés segíthet.
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) inkább csak az északi (mátrai és Eger környéke) borvidékeken okoz gondot, de az időjárás-változás e betegség újabb fertőzéseit is meghozza.
Feketerothadás tünete szőlő levelén – most ez a gyakoribb tünet – fotó: Lepres Luca
A fürtzáródás és az elmúlt napok viharai, zivatarjai, jégesői indokolják a szürkepenész (Botrytis cinerea) elleni hatóanyag használatát is ebben az időszakban. Egyelőre nincs tünet, de a hajlamosító körülményeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
