A szőlő az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. Termesztésbe vonására kb. 6-8000 évvel ezelőtt a neolitkorban került sor. A honfoglaláskor a szőlőtermesztés a mai Magyarország területén már több mint ezeréves múltra tekintett vissza. A Kárpát-medencében a magyarok bejövetelekor szláv nemzetiségiek éltek, akik szőlőt is termesztettek. A magyarok a szőlővel kapcsolatos első kezdetleges ismereteiket a vándorlásuk során szerezték.
A mai korszerű termesztéstechnológia és fitotechnikai ismeretek és alkalmazásuk viszont alig pár száz évre tehető, de így is a legismertebb, legtöbbet kutatott kultúrnövényként tarjuk számon nemcsak világszerte, hanem hazánkban is. Magyarországon is nagyon előkelő helyet foglal el a kultúrnövényeink között, önálló egyetemi diszciplína foglalkozik e nemes növényünkkel, és nem mellesleg talán a legtöbb munkát is adja művelőjének, ami nagy elhivatottságot kíván a szőlőt művelőtől, és minden elismerés ezért.
Egy fontos, most aktuális fitotechnikai műveletről (zöldmunkáról), a lelevelezésről, levélritkításról osztott meg néhány hasznos gondolatot a NAK a gazdálkodókkal, miután a korai szőlőfajták érési ideje lassan bekövetkezik, és a fajták érési idejének előrehaladtával is folyamatosan aktuális teendő a szőlőművelésben.Hajtások visszavágása, eltávolítása
A szőlőtőkéket a vegetációs időszak alatt is kézben kell tartani, ehhez optimális nagyságú és térbeli arányos elrendezésű levélfelületet kell kialakítani. Ez utóbbit szakszerűen megépített támrendszerekkel, a szálvesszők, félszálvesszők megfelelő térbeli elrendezésével, a felesleges hajtások számának csökkentésével és a hajtások megfelelő időben való visszavágásával érhetjük el.
Optimális nagyságú és térbeli arányos elrendezésű levélfelületet kell kialakítani – fotó: Pixabay
Alapvető és fontos követelmény, hogy a fürtkezdeményeknek a hajtáson való megjelenésüktől kezdve, virágfürtté való fejlődésük ideje alatt, majd a virágzás idején és a kötődést követő „termésfürtté” fejlődési szakaszában, továbbá az érési idő szakaszában is napfényen kell maradniuk. Ez esetben a következő évi termést adó rügyek differenciálódása is kedvezőbb feltételek között megy végbe, és az így kialakuló nagy fürtszám lassítja a hajtások következő évi növekedését is.
Levélritkítás
A művelettel a hajtások leveleit egy bizonyos szakaszon részlegesen eltávolítjuk. Különböző időpontokban lehetséges a levelek eltávolítása, most a szőlő jelen állapotában a bogyók zsendülése után, tehát az érés és túlérés folyamán a levélleszedéssel a fürtök érésének gyorsítása és a bogyók színeződésének elősegítése és a fürtrothadás gátlása a legfőbb cél. Elvirágzás után s különösen a termésérés kezdetén a hajtások alsó, elöregedett levelei kevésbé aktívak, eltávolításuk nem jelent nagy veszteséget a tőkén.
Azonban óvatosan, csak a szükséges mértékig szabad a tőkét a levelektől „megfosztani”, mert a termésérés idején a levélzetre nagy szüksége van a tőkének, hiszen ebben az időben zajlik a cukornak a termésbe áramlása és a keményítőnek a vesszőkbe és az idősebb fás tőkerészekbe való raktározódása.
A termésfürtök körüli idős, „funkcióképtelen” levelek eltávolítása után a szőlőfürtöket jobban éri a fény, a szél, a bogyók gyorsabban adják le a vizüket, tehát a bogyótöppedés és a fizikai cukorgyarapodás sokkal intenzívebb lesz.
A levelek elvesztésével együtt járó kismértékű cukorveszteséget a kedvezőbb fizikai viszonyok nemcsak kiegyenlítik, hanem a relatív cukorgyarapodással a lé cukortartalmát növelik is, ami mind a borszőlő fajta, mind pedig a csemegeszőlő fajta esetében nemcsak élvezeti, hanem technológiai előnyt is jelent az így kezelt szőlő esetében.
A fürtök rothadásának a minimalizálásával is kedvező a fürt körüli levélritkítás hatása. Mind a korai, mind a késői érésű fajtáknál ajánlott a fürt körüli lelevelezés elvégzése, különösen a késői érésű és rothadásra érzékeny fajták esetében pedig nagyon ajánlott.
A termésfürtök körüli idős, „funkcióképtelen” levelek eltávolítása után a szőlőfürtöket jobban éri a fény, a szél, a bogyók gyorsabban adják le a vizüket, tehát a bogyótöppedés és a fizikai cukorgyarapodás sokkal intenzívebb lesz – fotó: Pixabay
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a termés érése és különösen a túlérés idején az elöregedett, a fotoszintézisben már alig rész vevő alsó (1-4) levelek eltávolítása növényélettani szempontból nem káros. A fürtök jó beszíneződése, jobb beérése, ami alapvető követelmény bármilyen további felhasználás esetén, a botrytiszes (szürkepenész) rothadás mérséklése, a fürtök jobb permetlé-borítottsága és a bogyótöppedés élénkítése érdekében hűvös, esős őszön kimondottan ajánlatos a levélritkítás elvégzése.
Szeretnénk biztatni minden szőlőt művelő gazdát és a figyelmet felhívni arra, műveljen akár csak néhány tőkét, vagy rendelkezzen nagyobb ültetvénnyel, hogy e zöldmunkát érdemes elvégezni, mert viszonylag egyszerű és gyorsan végrehajtható a többi zöldmunkához viszonyítva, ugyanakkor a magas minőségi termés eléréséhez nagyban hozzájárul.
