A növények 20 kémiai elemből (tápelemből) épülnek fel, egyesek nagyobb mennyiségben (makrotápelemek), mások kisebb koncentrációban (mikrotápelemek) fordulnak elő a szövetekben, a sejtnedvben. A bór az utóbbi csoporthoz tartozik mint növényi mikrotápelem, századnyi, ötszázadnyi annyi van a növényben, mint nitrogénből vagy káliumból.
Jelentős különbség van a fajok között: az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek – talán ilyen vonatkozásban kivétel a csemegekukorica. A kétszikűek közül „bórigényeseknek” mondhatók a gyökérzöldségek, a káposztafélék, a paradicsom.
Hiánya jellegzetes fejlődési rendellenességet okoz, de maga a bórhiány semmiképpen nem mondható általános tápanyag-ellátási betegségnek, annak ellenére, hogy vannak talajok (pl. meszes, lúgos közeg), ahol rendszeresen előfordul, és vannak szárazabb évek, amikor gyakrabban jelentkezik.
A bórnak számos élettani funkciója ismert. Alapvető szerepe van más tápelemek felvételében, szabályozza a merisztémasejtek differenciálódását, elősegíti azok megnyúlását. Fontos feladatot lát el a sejtfalak finomszerkezetének kialakulásában. Hiánya lassítja, adott esetben megszünteti a növényen belüli szénhidráttranszportot, ennek következtében egyes szervekben felhalmozódik, másokban csökken a szénhidrátszint, ami súlyos fejlődési zavarokat okoz.
A pollen csírázásának, a pollentömlő képződésének indukálásával elősegíti a megtermékenyülési folyamatokat. Ebből adódóan hiányával sok esetben okozója a rossz termékenyülésnek, a termésképzés elmaradásának.
A bórral jól ellátott növények vízháztartása jobb, szárazság esetén – azáltal, hogy jobban tudják a transzspirációt szabályozni – kedvezőbb a vízgazdálkodásuk, mint a bórhiányos növényeké, ami elsősorban a szervek differenciálódásával és a szénhidrátok eloszlásával magyarázható.
A bórral jól ellátott növényeknek kedvezőbb a vízháztartása és a vízgazdálkodása – a szerző felvétele
A bór – lévén csak transzspirációval szállítható elem – az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnét hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei mindig a hajtásokon mutatkoznak.
A bórhiánytünetek több vonatkozásban hasonlítanak más mikroelemhiány-szimptómákhoz (pl. mangán-, cink-, vashiány tünetei), de ismertek a bórhiánynak igen jellegzetes, más tápelemmel nehezen összetéveszthető elváltozásai is.
Megegyezik abban, hogy első tünetként a legfiatalabb leveleken klorózis, illetve nekrózis formájában mutatkozik, továbbá gátolt a gyökérképződés. A bór hiányában szenvedők gyorsabban lankadnak, korábban mutatják a vízhiány tüneteit, mint az egészséges egyedek. A beteg növényeken rövidebb ízközök képződnek (pl. csemegekukorica), súlyos esetben elhal a hajtás, a levél és levélnyél megvastagszik.
Abból adódóan, hogy a hajtásvégek elpusztulnak, az oldalrügyekből intenzívebb hajtásképződés indul meg, ami jellegzetes növényhabitus-változást okoz.
Ismertek úgynevezett fajspecifikus tünetek, amelyek csak egy-egy zöldségfélére jellemzőek. Ilyennek számít a gyökérzöldségfélék szívrothadás-betegsége, amit megelőz a levelek törékennyé válása. Ilyen esetben a gyökér alapi részén fejletlen, fiatal levelek sűrűn helyezkednek el. A levélnyelek jellegzetesen parásodnak, a tenyészőcsúcs elfeketedik.
Csak idősebb korban alakul ki a szívrothadás-betegség, amikor a gyökértermés közepe üregessé válik, színe fekete és sötétbarna lesz, súlyos esetben barna színű nyálkás váladék képződik benne.
A burgonya jellegzetes, rövid szárat fejleszt, a növény habitusa az oldalrügyek kihajtása következtében tömör. A termésben az edénynyalábgyűrűk barnára színeződnek, a termés felülete sötétebb, parás, héja repedezik. A gumó vágásfelülete rövid idő után sárgára, illetve vörösesbarnára színeződik.
A karfiol speciális bórbetegsége a rózsán figyelhető meg, hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. Gyakoriak a barna foltok és a levélkinövés jelensége (hajasodás), maga a rózsa laza, széteső. A paradicsom hajtatása során ritkán, a szabadföldön gyakrabban fordul elő bórhiány. A gyökerek fejletlenek, barnák, a termés deformált, apró, gyakran kireped, felületén apró, vékony repedések és elhalások figyelhetők meg.
Kertészeti talajoknál ritkább eset, hogy nem tartalmaznak elegendő bórt, gyakoribb a relatív hiány előfordulása, amikor van elegendő bór a talajban, de felvételét, növénybe jutását valamilyen tényező zavarja. A talaj pH-jának növekedésével fokozódik a bór megkötődése a kolloidok felületén, ami azt eredményezi, hogy könnyen felvehető bór egyre kevesebb marad a talajoldatban.
A mész és bór antagonizmusa az erősen meszes talajokon (5% CaCO3 felett) és meszezést követően alakulhat ki. Ha az 1 ppm bórra jutó, könnyen felvehető kalcium mennyisége meghaladja a 350–400 ppm-t, akkor nagy a valószínűsége a hiánytünet kialakulásának.
Az elmúlt évek aszályos időjárása szintén megnehezítette a bór felvételét. A hozzáférhető bór lényegében bórsav, azaz anionos formában van jelen a talajban, aminek felvehetősége a víz jelenlététől függ. (Ugyanakkor ezzel magyarázható a bór könnyű kimosódása a laza, szerves anyagban szegény talajokból.)
A bór pótlása lehetséges talajon keresztül, de lombtrágyázás útján is, tekintettel arra, hogy a leveleken keresztül is gyorsan felszívódik. Ennek ellenére a bórhiányt célszerű megelőzni, ugyanis a beteg növények gyógyítása nehezebben lehetséges, a tünetek megjelenése már általában terméskieséssel jár.
A bór pótlása talajon keresztül, de akár lombtrágyázás útján is lehetséges – a szerző felvétele
A gyökéren keresztüli bórtrágyázást többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bórszuperfoszfát) illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet. Intenzív kertészeti kultúrákban alkalmazásra kerülő komplexek rendszerint bórt is tartalmaznak.
A hiányt mutató növények gyógyítására használatosak a különböző lombtrágyák, amelyek többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak.
Sok esetben bórhiány gyógyítására más mikro- és félmikroelemekkel kombinált készítményeket javasolnak, amely elemek a levélen keresztül szintén jól kifejtik hatásukat (pl. bórkeserűsóval kombinálva).
Az ellenőrzés nélküli, rendszeres bórtrágyázást még olyan területen sem javasoljuk, ahol korábban bórhiány mutatkozott. Tudni kell, hogy a bór könnyen túladagolható, túladagolása mérgezést idézhet elő. Néhány növény esetében (pl. paprika, fejes saláta, uborka, dinnye, padlizsán) kicsi a különbség a még kedvező és a mérgező adag között.
Nem véletlenül ismert a bórmérgezés tünete a termesztési gyakorlatban: idősebb levelek szélén kialakuló klorotikus foltok, majd sárga csík, ezt követően beszáradó foltok, erős hervadás.
A fent jelzett mérgezés – bórtúladagolás - veszélye miatt óvatosak a szaktanácsadók a bóradagot illetően, még a bórigényesebb kultúrák esetében (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) sem javasolnak 2-5 kg/ha/évnél többet lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os részletekben tanácsos.
