A növényi alapú tejhelyettesítők környezeti mutatói sokkal jobbak, mint a tehéntejé, de nem kibocsátásmentesek: előállítási és logisztikai környezetterhelés ezeknél is megjelenik, ám a termőföldszükségletük például jelentősen kisebb, írja elemzésében a Másfélfok. Egyre nő a kereslet a növényi italok iránt, de Magyarországon akadályozza a terjedést a magas ár és a nem tejszerű íz. A fő célcsoport nem a vegánok, hanem az alternatívákra nyitott, tudatos fogyasztók.
Egészségügyi és környezettudatossági okokból egyre többen választanak növényi eredetű élelmiszereket, kisebb az ideológiai alapon választók aránya. Tény, hogy a növényi italok fogyasztása környezetterhelés szempontjából előnyösebb a tehéntejnél, bár a tejalternatívákat választók többsége számára ez egyelőre sokadlagos szempont.
Ugyan a hivatalos elnevezés szabályozott, és nem lehet tejnek vagy joghurtnak nevezni, a köznyelvben továbbra is fennmarad a tejipari megnevezések használata, hiszen a vásárlók egyértelműen ezek helyett vásárolják a növényi helyettesítő termékeket.
Különböző okai vannak a tejhelyettesítő választásának
Felmérések is alátámasztották az utóbbi időben, hogy nem feltétlenül a speciális táplálkozási szokások miatt, hanem sokan környezetvédelmi szempontok miatt választanak húsáru helyett növényi alapúakat. Az élettani hatások okainak rendkívüli szerteágazósága, rengeteg befolyásoló tényezője miatt itt csak a környezetterhelés vizsgálatáról lesz szó, azonban tény, hogy sokáig a laktózérzékenység miatt esett a választás a tejhelyettesítőkre. Mára kirajzolódik, hogy a célközönség közel sem a vegánok a 10%-os részarányukkal, hanem a nem állati eredetű helyettesítő termékek iránt általában nyitott fogyasztók.
A növényi italok környezetterhelése alacsonyabb a tehéntejnél – fotó: Pixabay
Az utóbbi években a fogyasztók egyre tudatosabbá váltak, és a döntésüket eddig jobban befolyásoló egészségre gyakorolt hatás, élvezeti érték mellett megjelentek az állatjóléti és környezetvédelmi szempontok is. A kevesebb húsáru, és több növényi termék vásárlására egyre jobban nyitottak, azonban a terjedést akadályozza a termékek magas ára és szűk kínálata. Sokak a növényi élelmiszerek élvezeti értékét is alacsonynak tartják, habár az elkészített étel íze a recept kreativitásán múlik.
Környezeti terhelésben nagy a különbség
A táplálkozási és élelmiszervásárlási szokásaink befolyásolják legjelentősebben a környezetet. Természetesen a szállítmányozás környezetterhelése elméletileg hasonló, gyakorlatilag azonban annyira alacsony mértékű hazai tejalternatíva-termelés, hogy a tehéntej terhelése egyelőre verhetetlen.
A növényi alapú italok környezeti hatásának vizsgálatakor a három legfontosabb szempont: a vízigény, a földszükséglet és az üvegházhatású-gázkibocsátások, azonban ezek attól függően különböznek, hogy az ital milyen növényből készül. Széleskörűen használt alapanyagok a mandula, szója, rizs, zab, és kókusz, de akár a burgonya is felhasználható. Az Oxfordi Egyetemen készült tanulmány számításai szerint a tehéntej előállítása során ez a három mérőszám jelentősen magasabb, mint a növényi italoknál.
Karbonlábnyom:
A növényi italok közül a rizsitalhoz tartozik a legmagasabb, ám ennek a mértéke is kevesebb, mint fele a tehéntej 1 literének, amely gyártásánál kb 3 kg széndioxid szabadul fel. A rizs, szója és zab kibocsátása 1 kg körül szóródik, a manduláé a legkevesebb, kb 0,7 kg, pedig a világ mandulatermesztésének a 80%-a Kaliforniában zajlik (a területi koncentráció a kókusznál is megjelenik). Az üvegházhatású gázok leginkább a növények betakarítása után keletkeznek, a feldolgozás fejlettsége pedig világszerte változó, azonban pont a rizstermesztés szükséges velejárója a baktériumok metántermelése.
Vízszükséglet:
A felhasznált víz mennyisége elég magas a növényi italoknál is, de a legrosszabb esetben is fele a tehéntejének. 1 liter előállításához 600 liter vízre van szükség. A mandula vízigénye esetenként több is lehet, de átlagosan 370 liter körüli. Míg a rizs is viszonylag sok vizet igényel (260 liter/1 liter ital), addig a zab 40, a szója 20 liter vízből megvan.
Földgazdálkodás:
Sajnos a gazdaságos termeléshez szükséges üzemméretet a pálmaolaj- és avokádóültetvényekhez hasonlóan sok helyen erdőirtások alapozzák meg, ami nem csak a szénmegkötés szempontjától aggályos, hanem a biodiverzitást is jelentősen csökkenti. Általánosan elmondható, hogy a tehéntej megtermeléséhez szükséges termőföld tizedénél is kevesebb elég a növényi italok előállításához: a tehéntej literéhez 9 m2 föld kell, a többi ital 0,5-0,8 m2-ről megvan.
Melyik a legkevésbé rossz a környezetnek?
A beltartalmi összetétele, és a termelési tényezői is jók a szójának, azonban ismert, hogy nagy mennyiségben káros az emésztésre és a hormonháztartásra. Többféle tanulmány különböző eredményre jutott, szóval tudományos konszenzus híján a legjobb tejalternatívának a zabital tűnik: rövid ellátási lánccal beszerethező, egyszerűen előállítható, kevés szállítással célba juttatható (amit itthon veszünk, jobbára Franciaországban, Ausztriában vagy Németországban készül). Kibocsátása, föld- és vízigénye alacsony. Magyarországon 2015 óta megfeleződött a zab termőterülete, 2021-ben 25 038 hektár volt (bár a termésátlag kicsivel javult az utóbbi években).
A zab környezetterhelése, föld- és vízigénye alacsony – fotó: Pixabay
A Tej Terméktanács szerint a magyar tejtermelés a leghatékonyabbak közé tartozik a világon az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogásában. A növényi italok térnyerése nem veszélyezteti a szarvasmarhatartást annak számtalan előnye miatt (például a máshogy nem művelhető területek használata), azonban a fogyasztók rendelkezésére álló választási lehetőségek bővülése mindig üdvözlendő.
Indexkép: Pixabay
