Azokban az időkben, amikor az állattartás megszületett, az utazók lóháton vagy szamárháton utaztak, és kancsókban tejet vittek magukkal. Az utazás során a folyamatos mozgás hatására a folyadék vajjá alakult át.


A történészek szerint a sumérok már készítettek vajat, Indiában pedig a tehén értéke attól függött, mennyi vajat lehetett előállítani a tejéből. Az ókori rómaiak is tudatában voltak annak, mennyire értékes anyag a vaj – de nem a konyhában, ahol olívaolajat használtak, hanem gyógyszerként, például zúzódások ellen. A középkorban csak a gazdagok engedhették meg maguknak a vaj fogyasztását, mert drága volt, tárolása pedig nehézkes. Mindenesetre a francia nemesség tudta, hogyan kell értékelni a vajat. A 17. és 18. század konyhájában a luxust, az eleganciát és a kifinomultságot szimbolizálta, a szószok és a zöldségek finomabbá tételét szolgálta.

Egyes családoknál még mindig őrzik azokat a fából készült formákat, amelyekbe a friss vaj került – forrás: Pixabay

Az iparosodás előtt a vajgyártás a legnehezebb tevékenységek egyike volt. A lefölözött tejszínt hosszas kézi munkával a kannákban kellett vajjá verni. Sok gazdálkodó családban még mindig vannak fából készült vajformák, amelyekbe a frissen köpült vaj került.

Ma a tejüzemek géppel állítják elő a vajat. Miután a nyerstej megérkezik, a tejszínt szeparátorban (centrifugában) szétválasztják, majd pasztőrözik, azaz 90–105 °C-ra melegítik. Ezután 13–16 °C hőmérsékleten érlelik. Ezt követően a vaj és az író elválasztásához a tejszínt köpülik, a vajszemeket addig gyúrják, amíg az író teljesen el nem válik tőlük. Ami marad, az az, amit vajként ismerünk: sima, finom massza.

Többféle vajat ismerünk.

Létezik savanyú tejszínvaj: az érlelés előtt speciális baktériumokat adnak a krémhez, amelyek a benne lévő laktózt tejsavvá bontják, és jellegzetes savanyú aromát adnak a vajnak. Az érlelési idő körülbelül hét-tíz óra. Ez a vajfajta kiváló pörköltekhez, krémlevesekhez, szendvicsekhez.

Az édes tejszínvaj pedig úgy készül, hogy a gyártás során nem adnak hozzá tejsav-baktériumokat. Az édesebb változat kiválóan alkalmas szószok sűrítésére, mivel melegítéskor kevésbé gyorsan pelyhesít, mint a savanyú tejszínvaj. A krémes, lágy íz jól passzol desszertekhez, süteményekhez.

Enyhén savanyított vaj: a tejszínt előbb érlelik, csak aztán adják hozzá a baktériumokat, ez a típusú vaj hideg- és melegkonyhában is használható. Enyhén savanyú ízű.


Sózott vaj: sóval keverik, sokan kedvelik az íze miatt és mert különösen jól kenhető.

Az EU előírásai szerint a vajnak 82%-ban könnyen emészthető tejzsírból kell állnia és legfeljebb 16% vizet tartalmazhat. Egyéb összetevők közé tartoznak az A, D és E vitaminok. A vaj javítja a zsírban oldódó vitaminok felszívódását.

A "sárga arany" kettő-négy hétig tárolható hűtőszekrényben. A legjobb, ha a hűtőszekrény ajtajának vajrekeszében tároljuk, a hőmérséklet ott magasabb, így a zsír kenhető marad. Fontos, hogy jól lezárható edényben helyezzük a hűtőbe, mert a vaj hamar magába szívja a szagokat a környezetéből.

Fagyasztóban a vaj több hónapig eláll. Ha előtte kisebb adagokra vágjuk, akkor egyszerűbben tudunk belőle kivenni, amikor a fogyasztásra kerül a sor.

A minőségmegőrzési határidő túllépése a vaj esetében nem jelenti automatikusan azt, hogy ki kell dobni. Erre csak akkor kell sort kerítenünk, ha sötétsárgává válik, vagy megavasodik.