Ráadásul ez nem is teljesen a te hibád, tanulmány sora szerint számos snack-et szakszerűen terveztek, azzal a céllal, hogy függők maradjunk és szinte folyamatosan vágyakozzunk arra, hogy még több ilyen csemege álljon előttünk.
"Az emberek genetikusan előnyben részesítik az energiában gazdag ételeket – például a zsírokat és a cukrokat –, így a természetes szelekció is ösztönöz minket a magas cukor- és zsírtartalmú ételek fogyasztására" – magyarázza Jennifer Kaplan, a kaliforniai St. Helena-i Amerikai Kulináris Intézetben a Bevezetés az élelmiszerrendszerekbe című kurzus oktatója. – "Az élelmiszertudósok tudják ezt és olyan összetevőket hoznak létre, amelyek sokkal magasabb zsír- és cukortartalmúak, mint a természetben fellelhető alkotóelemek. A leggyakoribb ilyen a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup."
A chips-ek különösen nagy "csábítók": addig nem nyugszunk, míg a zacskó alján van egy kis morzsa – forrás: Pixabay
Valójában azokat az ételeket, amelyek korábban nem voltak édesek, mint például a tésztaszósz, most mesterségesen olyan cukorszintekkel édesítik, amelyek versenyezhetnek a desszertekével, éppen azért, hogy a fogyasztók vágyjanak rájuk.
A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HFCS) mindenben megtalálható, a ketchuptól és a salátaöntettől kezdve a gabonafélékig és a kenyérig – ezek bizony, mind olyan élelmiszerek, amelyeket nem feltétlenül tartanánk édesnek –, és néha még az olyan "egészségesebb" alternatívákban is, mint például a világos sör. 2019-ben az Anheuser-Busch, a Bud Light St. Louis-i sörfőzője egy ellentmondásos Super Bowl reklámban kiemelte azt a tényt, hogy a népszerű sör nem tartalmazott HFCS-t. A hirdetés, amely megpróbálta a Bud Light-ot kívánatosabb világos sörnek beállítani, mivel nem tartalmaz kukoricaszirupot (szemben versenytársaival), különösen bosszantotta a közép-nyugati kukoricatermesztőket, akiket az Egyesült Államok kormánya azért támogat, hogy továbbra is megtermeljék a feldolgozott élelmiszerekhez adagolt kukoricasziruphoz szükséges alapanyagot.
De mi olyan rossz a HFCS-ben, a mindenütt jelenlévő összetevőben, amely annyira nélkülözhetetlen? Egy evőkanál szuperédes cuccban nagyjából 53 kalória, 14,4 gramm szénhidrát és 5 gramm cukor található, míg egy egész kukoricacső körülbelül 123 kalóriát tartalmaz. Sokkal könnyebb extra kalóriákat fogyasztani, ha cukros adalékanyaggá dolgozzák fel őket, ami fokozza a feldolgozott élelmiszerek ízét. A cukortól ugyanis az agyban dopamin, boldogsághormon szabadul fel.
Az alacsonyabb jövedelmű háztartások nagyobb mennyiségű ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztanak, mivel azok hosszabb eltarthatósági idővel rendelkeznek és könnyebben hozzáférhetők. Ez ahhoz vezet, hogy ezen háztartások lakóinak több egészségügyi problémája van, gondoljunk például az elhízásra és a kardiometabolikus betegségekre.
A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HFCS) mindenben megtalálható, a ketchuptól és a salátaöntettől kezdve a gabonafélékig és a kenyérig – forrás: Pixabay
Összetevőként a HFCS-ről egy 2013-as tanulmányban kimutatták, hogy ugyanolyan addiktív, mint a kábítószerek, például a kokain vagy a heroin, a só pedig bizonyítottan hasonlóan addiktív, opioidszerű tulajdonságokkal rendelkezik. Craig Smith ausztrál idegtudós évek óta tanulmányozza a só utáni vágy kialakulását az emberekben és arra a következtetésre jutott, hogy a túlzott mennyiségű nátrium fogyasztása miatt vágynak az emberek jobban a sóra, ezt meg is írta a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent 2016-os tanulmányában. A tanulmány azt is sugallja, hogy az opioid-blokkoló gyógyszerek gátolhatják sóvágyunkat.
"Ezek az eredmények megnyitják az utat számunkra, hogy célzott gyógyszereket fejlesszünk ki a só utáni vágy gátlására és az egészségesebb étrendi választások elősegítésére" – mondta Smith, a Cosmos magazin 2016. novemberi cikke szerint. – "Ha a feldolgozott élelmiszerek gyártói lassan reagálnak a termékeik sótartalmának csökkentésével kapcsolatos követeléseinkre, akkor ez egy másik módszer lehet a magas sóbevitelhez kapcsolódó halálesetek csökkentéséhez." (Persze, ebből meg a gyógyszeripar profitálna... A lobbiérdekek mindenek felett? – a szerk.)
"A só rendkívül addiktív, ugyanúgy, mint a cukor. Minél több sót fogyasztasz, annál jobban vágysz rá és a gyártók ezt tudják" – forrás: Pixabay
Még akkor is tartalmazhat sok sót egy élelmiszer, ha ezt az ízén nem érezzük. "A legtöbb esetben a sót tartósítószerként használják, hogy meghosszabbítsák az élelmiszerek eltarthatóságát" – magyarázza Nia Rennix, a fogyásra és a vércukorszint szabályozására szakosodott klinikai táplálkozási szakember. A só felhasználható az élelmiszer színének fokozására is (például a kenyér héjának vonzó aranybarna árnyalatot kölcsönöz), valamint ízfokozó olyan élelmiszerekben, amelyeket alapvetően nem társítunk a sóssággal, például a ketchup vagy a kenyér.
"A só rendkívül addiktív, ugyanúgy, mint a cukor. Minél több sót fogyasztasz, annál jobban vágysz rá és a gyártók ezt tudják" – mondja Rennix. – "Továbbra is sót adnak az élelmiszerekhez, mert azt akarják, hogy továbbra is vásárold [a termékeiket]. Nem számít, hogy a só fehér, rózsaszín, tengeri só vagy kristályosított – mindegyik ugyanolyan hatással van az emberi szervezetre." A csomagolás arra enged következtetni, hogy bizonyos sók egészségesebbek, de valójában mindegyik egyformán rossz, ha felesleges mennyiségben van jelen.
A túl sok só fogyasztása bizonyítottan negatív hatással van az emberi egészségre. "Az extra vízmennyiség, amit megtart, megemeli a vérnyomást. Minél több sót eszel, annál magasabb a vérnyomásod" – magyarázza Rennix. "Mindez megterhelheti a szívet, a vesét, az agyat és az artériákat, ami stroke-hoz, szívrohamhoz vagy vesebetegséghez vezethet."
A túlzott cukor- és sóbevitel egészségügyi problémákat okoz már a gyermekek körében is, ami az elhízás növekvő kockázatához és a gyermekkori vérnyomásra gyakorolt negatív hatáshoz vezet.
Forrás: ZMEScience
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
