Manapság igencsak meg kell gondolni, mire is használunk áramot, ugyanis igencsak megdöbbentő lehet a hó végi villanyszámlán szereplő összeg. És bár azt gondolhatnánk, hogy áram nélkül nem is lehet húst vagy zöldségeket tárolni, ez nem így van. Őseink a vándorlásaik során egészen biztosan nem vitték a szekereiken a mélyhűtőt, és a falvakban is millió módszer létezett arra, hogy áram nélkül is megőrizzék a zöldségeket, gyümölcsöket és a húsokat.
A zöldségek, a gyümölcsök és a húsok tartósításához tehát manapság sem feltétlenül szükséges áram, hiszen nem kell mindig a hűtést vagy a mélyhűtést igénybe venni ahhoz, hogy ne romoljanak meg az élelmiszereink.
Vannak sokkal takarékosabb megoldások is. Érdemes utánajárni, milyen módszereket használtak őseink, amelyek még manapság is takarékos és hatékony megoldásnak bizonyulhatnak, ráadásul áram sem kell hozzájuk. Így az élelmiszerek tárolására legalább nem kell áramot használnunk, csökkentve így a kiadásokat. És így az áramszünet sem veri ki nálunk a biztosítékot.
Az ősi módszerek ma is praktikusak lehetnek
1. A gyökérféléket, mint például a sárgarépát, a petrezselymet vagy a céklát a pincében kiválóan el tudjuk tárolni, homokban. A vermelésnek egyszerű szabályai vannak, amelyeket betartva a zöldségfélék hosszan frissek maradnak.
A vermelés célja, hogy a zöldségféléket a lehető legjobb állapotukban, minél nagyobb tápértékben őrizzük meg a felhasználásig. A tároláshoz a „földnedves", tiszta homok a legalkalmasabb. A zöldségek leveleit vágjuk le egy 1-2 cm-es csonk meghagyásával. A gyökereket lombos felükkel kifelé fordítva rakjuk a fal mellé, úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, mert azzal felgyorsítjuk a romlásukat.
A sorba rakott zöldségekre ezután annyi homokot terítsünk, hogy a gyökereket befedje, majd rakjunk egy újabb sor gyökeret a homokra, és azt ismét fedjük be homokkal. A burgonyát akár homok nélkül is tárolhatjuk, a lényeg, hogy sötétben legyen, és folyamatosan távolítsuk el róla a csírákat.
A füstölés remek tartósítási módszer a húsok és sajtok esetében. Fotó: Shutterstock
2. A hagymaféléket kössük koszorúba, és akasszuk fel egy szellős, hűvös helyen. Akár egy kosárban is tárolhatjuk, ahol kellő módon tud levegőzni. A fokhagymából készített füzér nem csak megőrzi a fokhagymát, de még dekoratív dísze is lehet a konyhánknak. Ha a vöröshagyma megfagyott a pincében, még nem kell megszabadulni tőle. Amint kienged, máris használhatjuk.
3. A káposztaféléket a karalábét vagy a karfiolt tároljuk fagymentes, szellős helyen úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. A fejeket vékonyan betakarhatjuk szalmával, hogy ne fagyjanak meg.
4. A savanyítás is remek eljárás, ha tartósításról van szó. Persze nem minden zöldségféle alkalmas erre, de a káposzta tartósítának kiváló módszere ez. A legalkalmasabb erre a késő ősszel szüretelt káposzta. A savanyításhoz ráadásul nem kell semmi más, mint káposzta, egy edény, egy gyalu, só, köménymag és babérlevél.
A savanyú káposztát el lehet készíteni hordóban is, de van egy sokkal egyszerűbb megoldás is. Tisztítsuk meg a káposztát és vegyük le a külső leveleit. A szebbeket tegyük félre, mert ezek majd jók lesznek a töltött káposztához. Vágjuk negyedekre a káposztafejeket, vegyük ki a torzsát, majd a káposztát gyaluljuk le vékony csíkokra.
Adjunk hozzá kilogrammonként 1,5 dkg sót, és alaposan gyúrjuk össze, hogy a káposzta levet eresszen. Mossunk el és főzzünk ki egy nagy üveget. Tegyük bele a káposztát és nyomkodjuk le úgy, hogy a lé ellepje, de felette maradjon egy kis hely. Tegyünk a tetejére kilogrammonként 1 teáskanál köménymagot és 1 db babérlevelet, és ne felejtsük el beletenni a félretett leveleket sem. Zárjuk le légmentesen az üveget, és vigyük át egy sötét, hűvös helyre. 2 hét múlva már meg is kóstolhatjuk a csodás, házi savanyú káposztát.
Nyáron főleg uborkát és káposztát savanyíthatunk, de ha azt szeretnénk, hogy az uborka elálljon télire is, a savanyító levébe ne rakjunk se kenyeret, se burgonyát, csak sós, kapros vízben hagyjuk árnyékos helyen megforrni. Mikor letisztul az uborkán lévő víz, vigyük be a kamrába és tartsuk hűvös helyen.
5. A tökféléket tegyük szellős helyre, polcokra a pincébe. Nagyon fontos, hogy ne érintkezzenek egymással. Kiválóan tartósítható így még az alma is. Fontos, hogy kézzel szedjük, hogy ne legyenek megütve, és így helyezzük őket a polcra, szintén úgy, hogy ne érintkezzenek egymással. A körtét is el tudjuk így tenni, sőt, még a szőlőt is, ha a fürtöket a hegyükön összekötjük és a hegyükkel fölfelé akasztjuk fel.
6. A diót, mogyorót, mandulát szárítsuk ki alaposan, majd tegyük vászonzacskóba, vagy jól zárható üvegbe.
7. A babot, a borsót és a lencsét száraz körülmények között is tárolhatjuk. Ehhez alaposan szárítsuk meg őket, majd tegyük jól szellőző vászonzacskókba. Azonban rendszeresen vizsgáljuk át, mert sajnos gyakran költözhetnek bele molyok.
8. Az aszalás segítségével tartósítószer, cukor és más egyéb hozzávalóktól mentesen tudjuk tartósítani a gyümölcsöket, zöldségeket. Nagyon sokféle aszaló berendezést lehet vásárolni, de pár egyszerű lépés, és mindenféle gép nélkül, otthon is képesek vagyunk aszalni. Nem csupán gyümölcsöket lehet így tartósítani. Sárgarépából, petrezselyemből, kaporból is kitűnő aszalványok készíthetők, nem is beszélve a gombákról, melyeket szintén meg tudunk így őrizni.
Fontos, hogy az aszalásra szánt gyümölcs és zöldség mindig legyen tökéletesen ép és érett. Az aszalni kívánt gyümölcsöt és zöldséget minden esetben alaposan tisztítsuk, mossuk, majd szárítsuk meg. Az aszalt gyümölcsök és zöldségek azért nem romlanak meg, mert elveszítik nedvességtartalmukat. Ellenben vitamin- és ásványi anyag tartalmukat szinte teljes mértékben meg tudjuk őrizni az aszalás után is. Vannak olyan gyümölcsök, amelyeket egy az egyben aszalhatunk, de akadnak olyanok is, amelyeket előtte karikára vagy szeletekre kell vágni. Az almát és a körtét érdemes aszalás előtt meghámozni, majd karikára vágva aszalni. Ügyeljünk arra, hogy a szeletek egyforma vastagságúak legyenek, hogy egyszerre aszalódjanak tökéletesre.
A kamra polcain hűtés nélkül is el lehet tárolni a zöldségeket, gyümölcsöket. Fotó: Shutterstock
A cseresznyét és a meggyet érdemes leforrázni, hogy ne repedjenek meg aszalás közben a szemek. Természetesen az ilyen apró, gyümölcsöket nem kell felszeletelni, azonban kimagozni feltétlenül érdemes. A viaszos réteggel bevont gyümölcsöket, mint amilyen a szilva is, érdemes aszalás előtt 1%-os szódás vízben megmosni, hogy a viaszréteg feloldásával meg tudjuk gyorsítani az aszalási folyamatot, melyet a viaszréteg igen csak lelassítana.
A zöldségfélék közül a legalkalmasabbak az aszalásra a sárgarépa, a zeller, a vöröshagyma és a különböző gombafélék. A gyümölcsök közül a már említett alma, körte, szilva, meggy, cseresznye, kajszibarack, a szőlő és a birs a legkedveltebb aszalni valók. A fügét azonban ne próbáljuk meg aszalni, mert sajnos nem fog sikerülni. A különféle fűszer- és gyógynövények is kiváló aszalványok lehetnek.
Az egyik módszer, hogy egyszerűen a napsütés erejét használjuk fel arra, hogy a gyümölcsök és zöldségek elveszítsék nedvességtartalmukat. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint hogy fémlemezre, vagy aszalótálcára helyezzük a terményeket úgy, hogy azok ne fedjék le egymást. Takarjuk le őket hálóval, hogy a bogarak ne tudjanak rászállni. Estére vigyük be, majd amint jön a napsütés, folytathatjuk tovább. Ez a folyamat napokig is eltarthat, és érdemes a kánikulában alkalmazni, hiszen amint magasabb lesz a páratartalom, a termények nem kiszáradnak, hanem sajnos megpenészednek és rothadásnak indulnak.
A konyhai sütőben is készíthetünk aszalványokat. Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, erre helyezzük az aszalni kívánt zöldséget és gyümölcsöt, ugyanis az levet fog ereszteni. Melegítsük elő a sütőt 50-60 fokosra, majd kapcsoljuk be a légkeveréses funkciót, és nyitott sütőajtó mellett aszaljunk. Ha egyszerre több tepsit tettünk a sütőbe, akkor rendszeresen cseréljük meg őket, hogy egyenletesen aszalódjanak. Az elkészült aszalványokat soha ne tegyük el melegen, mert akkor nagyon hamar meg fognak romlani. Várjuk meg, amíg teljesen kihűlnek, és ezután tegyük őket légmentesen zárható edényekbe. Tartsuk száraz, hűvös helyen, hogy minél tovább fogyaszthassunk belőlük.
Savanyítással egész télre juthat káposzta. Fotó: Shutterstock
9. A sóban tartósítás kiváló a kapor, a tök, a paprika, a snidling tartósítására. Ezeket reszeljük le, majd 5:1 arányban keverjük össze a sóval. Tegyük jól zárható üvegekbe, majd tartsuk hűvös helyen.
10. A mész is kiváló tartósító, amellyel régen a tojást és a dinnyét is hosszú ideig frissen tudták tartani. A dinnyéket sűrűre kevert mésszel több rétegben kell bekenni, majd rudakra akasztani, így akár még februárban is falatozhatunk belőlük. A tojások is sokáig elállnak ezzel a módszerrel.
11. Az örök befutó pedig természetesen a befőzés, amelynek ilyenkor jön el az ideje. Legyen szó paradicsomról, barackról, lekvárról, befőttről vagy épp
en lecsóról, kiválóan tartósíthatjuk a kertben termett, vagy a frissen beszerzett zöldségeket, gyümölcsöket, hűtés nélkül is.
12. A húsokat sem a mélyhűtőben tárolták elődeink. Nem is tudták volna, hiszen sokáig áram sem volt. A frissen sült húsokat például zsírral leöntve egy lábosban tartották, de a füstölés és a sózás is remek eljárás, ha húsok vagy sajtok tartósításra kerül sor.
A sort pedig bátran folytassátok, hiszen még egészen biztosan nagyon sok takarékos trükk létezik az élelmiszerek tárolására!
