Ma van a méhek napja. A méhek pedig sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Apró termetük ellenére ugyanis óriási hatással vannak ránk és az életünkre. Ugyanis, ha nem lennének méhek, rövid időn belül mi sem maradhatnánk életben. Éppen ezért, életbevágóan fontos, hogy megismerjük őket, felmérjük a fontosságukat és megvédjük a méheket!

A méhek napját az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, vagyis az OMME kezdeményezésére, 1994. április 30-a óta ezen a napon ünnepeljük Magyarországon. A méheknek a mézen kívül rengeteg mindent köszönhetünk, mégsem vigyázunk rájuk eléggé. A védelmüket pedig már most el kell kezdeni, mert ha nem vigyázunk, túl késő lesz!

A méhek világnapja nem azonos a méhek napjával

Mi sem jelzi jobban a méhek jelentőségét, hogy a méheknek nemcsak napja, de világnapja is van, melyet 2018. óta minden évben május 20-án tartanak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése értelmében. A világnap javaslata Szlovéniából érkezett, ahol a méhészkedés nagy hagyományokra tekint vissza, hiszen minden 200. szlovén ember foglalkozik méhészettel, amely a legmagasabb arány az egész világon. A világnap azért esik május 20-ára, mert ezen a napon született az európai méhészet kiemelkedő alakja, a szlovén származású Anton Jansa.

Ismerd meg a méheket

A méhek életbevágóan fontosak számunkra, hiszen a legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől. Tehát a kertjeink legkedvesebb és leghasznosabb rovarvendégei a méhek. Habár az éghajlati és környezeti viszonyaink nagyon is alkalmasak a méhészkedésre, sajnos még mindig nagyon kevés mézet fogyasztunk. Egy lakosra évente 30-35 dkg méz, vagyis naponta 1 gramm jut.

Természetesen a méhek nemcsak a méz miatt jelentősek. Gyümölcstermő növényeink szinte kivétel nélkül idegen megporzásra szorulnak. A méhek először mindig a kaptárukhoz legközelebb eső fákat keresik fel, így minél távolabb vagyunk tőlük, annál kevesebb dolgozó méh jut el hozzánk, hogy beporozza a gyümölcsfáinkat. A méhek ráadásul átlagosan 2 km-nél messzebbre nem látogatnak el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy óvjuk őket, amelyet könnyen megtehetünk pár szabály betartásával.

Így vigyázz a méhekre és velük a saját életedre is

1. Virágzás idején ne permetezzünk a gyümölcsösben!

2. Amikor permetezni szeretnénk, azt jelentsük be, hogy a méhészek tudjanak róla, és ne engedjék ki arra az időszakra a méheket.

3. Kéthetente nyírjuk csak le a füvet, hiszen így sokkal több a gyepben a virág, amelyeket a méhek meg tudnak látogatni.

4. A méhek minden virágot kedvelnek, de ha a számukra legkedvesebbeket megtalálják a kertünkben, akkor egészen biztosan gyakoribb vendégek lesznek nálunk. Kedvenceik közé tartozik a levendula, a sáfrány, a kasvirág, a szellőrózsa, a tátika, a napraforgó, a gyűszűvirág, a lilaakác, az orgona és a mézontófű.

virágzó fa méh

Vigyázzunk a méhekre! Életbevágóan fontos! Fotó: Shutterstock

5. Gondoskodjunk a méhek itatásáról is. Ehhez egy lapos, nem meredek tálat tegyünk ki nekik, amelyben rendszeresen cseréljük a vizet. Mélyet nem szabad, mert abba bele tudnak fulladni.

6. Telepítsünk a kertbe méhhoteleket. Ehhez elég egy fadarab, amelybe lyukakat fúrunk. Így itt tudnak fejlődni a lárváik, és ők maguk is meg tudnak benne pihenni. Különböző méretű lyukakat fúrjunk a fába, haránt irányba, hogy az esővíz ne juthasson be. A felület sima legyen, hogy ne sérüljenek meg a rovarok. Meleg és védett helyen helyezzük el a kertben.

Méh vagy darázs van a kertemben?

Egy német mondás szerint Isten teremtette a méheket, az ördög pedig a darazsakat. De a helyzet azért nem ennyire egyszerű. A méhek és a darazsak is csíkosak, zümmögnek és folyton körülöttünk legyeskednek, főleg, amikor fagyit eszünk. De vajon hogy tudjuk megkülönböztetni őket?

A darazsak 15-20 mm hosszú, fekete és sárga rajzolatú, enyhén szőrös, hártyás szárnyú rovarok. Szerves hulladékkal, gyümölcsökkel és fehérjével táplálkoznak. Legfőbb fehérjeforrásukat rovarokból, pókokból és egyéb elhullott állatokból szerzik be. Rendszerint nagyon harciasak, hiszen idejük legnagyobb részét a fészkük közelében töltik, és ha bárki is megközelíti azt, akkor egészen biztosan meg fogják támadni. A darázs alig szőrös, a méhecske viszont jóval szőrösebb. A darazsak lába citromsárga, és nem véletlenül beszélünk darázsderékról, hiszen a darázsnak valóban nagyon vékony dereka van.

A darazsakkal szemben a méhek jóval békésebb természetűek, de természetesen őket is ki lehet hozni a sodrukból. Általában kolóniában élnek, ahol pontos munkamegosztás van. A családjukban helyet kap a királynő, aki 22 mm nagyságú, a herék, akik átlagosan 20 mm-esek, és a dolgozók, akik mindössze 16 mm hosszúak. Színük az aranybarnától a sötétbarnáig igen változó, és potrohukat csíkok díszítik. Amikor a család elér egy bizonyos méretet, megtörténhet a kirajzás. Erre általában májusban, vagy júniusban kerülhet sor.

Nektárral és virágporral táplálkoznak, melyet az idősebb dolgozók gyűjtenek be a virágzó növényekről. A virágport a hátsó lábukon lévő szőrzet segítségével tudják elszállítani, melyet elraktároznak, és a szűkösebb időkre gondolva mézet készítenek belőle maguknak. És persze nekünk. A növények beporzásában betöltött szerepük miatt egyenesen létszükséglet, hogy minél több méh tevékenykedjen a természetben.

A méhek és a darazsak fullánkja a módosult tojócső, ezért képes csak a nőstény a szúrásra. A darazsak fullánkján kampócskák találhatók. Ezért a méhekkel ellentétben, többször is képesek használni a fullánkjukat, ugyanis használat után egyszerűen kihúzzák áldozatuk testéből. Ezzel szemben a méhek háromágú, visszahajló fullánkja fűrészfog szerű hurokban végződik. Ezért, amikor azt ki akarja húzni áldozatából, az általában a potroh végével, az idegdúcokkal együtt kiszakad, így nem éli túl a szúrást.

A termelt méreganyag nagy része víz, a méregzsák csupán 1,2 mg mérget tartalmaz. A darazsak fehérjedús táplálkozásának köszönhetően a méreganyaguk jóval mérgezőbb, mint a méheké. A darázsszúrás helye megduzzad és erős fájdalommal jár. Mivel a darázs döggel is táplálkozik, a szúrás helye el tud fertőződni. Akár szövetelhalással is járhat a szúrása. A méhszúrás is duzzanatot és néhány perces fájdalmat okoz. Azonban, ha túl sok csípés ér valakit, illetve ha allergiás a méreganyagra, akár az élete is veszélybe kerülhet.

A méhek a rajzáskor egyszerre jelennek meg tömegesen. Ezzel szemben a darazsak szép lassan gyűlnek össze, például a házak eldugott részeiben. A darazsak a földben lévő lyukakban is képesek letelepedni. A méh váladéka savas, a darázsé lúgos, így a méhszúrást lúgos kémhatású anyaggal lehet kezelni, mint a szódabikarbóna oldat, míg a darázsszúrást savas kémhatású anyaggal, mint amilyen az ecet.

Természetesen attól, hogy a méhek hasznosak, a darazsak pedig nem, még ne bántsuk őket sem. Ha nem piszkáljuk őket és fészküket, ők sem fognak velünk foglalkozni.

A méhek védelmét pedig érezzük magunkénak, mert ha nem változtatunk a szokásainkon az ő érdekükben, akkor hamarosan mi is óriási veszélybe kerülhetünk!