Annak próbáltunk utánajárni, hogy mi lehet ennek az oka; hiszen régebben Magyarország burgonyatermelő-nagyhatalomnak számított, számos termelőszövetkezet specializálódott erre az ágazatra, különösen Somogyban. Mint azt Csizmadi Imrétől, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kertészeti és beszállítóipari országos osztályának elnökétől megtudtuk: nyilvánvaló módon a csökkenő termésmennyiség egyik oka a klímaváltozás. Ezzel párhuzamosan azonban – vagy inkább ennek következményeként – átalakul a fajtahasználat is, ami szintén hatással van a betárolható burgonya mennyiségére.
– Egyre több gazda áll át a túl hamar jelentkező hőség és a csapadékhiány miatt a korai burgonyafajták termesztésére, ezek még elég nagy biztonsággal termelhetők – bocsátotta előre az elnök. – Minőségben és mennyiségben is megfelelő produktumot tudnak így piacra vinni, azonban sajnos, lassan ez is nehézségekbe ütközik, mint azt láthattuk idén is: már júniusban nagy volt a hőség és a csapadékhiány, ami rányomta a bélyegét a rövidebb tenyészidejű burgonyafajták termesztésére is. A burgonyanövény zöldfelülete rengeteg vizet párologtat el nap mint nap, amit pótolni kell, s ez már nem lehetséges a tavaszi csapadékkal sem. Ezen kívül természetesen, a nappali 40 Celsius fokot sem bírják, az pedig már csak "hab a tortán", hogy éjszaka sem csökken 20 fok alá a hőmérséklet, ami néhány évvel ezelőtt nem volt így! Erre tesz még rá egy lapáttal az extrém erős UV-sugárzás és a légszárazság.
Jó lenne, ha mihamarabb önellátóvá válhatnánk a burgonya vonatkozásában, amihez azonban a szakember szerint széleskörű összefogásra van szükség – forrás: Pixabay
A szakember – aki maga is burgonyatermelő – emlékeztetett dr. Nagy István agrárminiszter év eleji nyilatkozatára, miszerint Magyarországnak önellátóvá kell válnia a burgonya és a hagyma vonatkozásában. Csizmadi Imre szerint ez adott feltételek orvoslása mellett abszolút lehetséges és kívánatos is; a hagyma esetében pedig korábban is elérhető.
– Ehhez mihamarabb ki kell alakítani a mi megváltozott klímánkhoz igazodó, megfelelő szintű szaktudást – szögezte le az elnök. – Egészen egyedi és különleges lett az éghajlatunk, olyan forró, mint Olaszországé, ott viszont magasabb a páratartalom – velünk ellentétben. E tény jelentősen megnehezíti a magyarországi burgonyatermesztést, mert hiába öntözünk, ha a lombozat érintkezik a felforrósodott talajfelszínnel, megég, a jelenséget könnyű összetéveszteni egyébként a fitoftórával. Mindenesetre ez is lombvesztéshez vezet, amiből egyenesen következik a terméscsökkenés, súlyosabb esetben -kiesés. Sajnos, be kell látnunk, hogy akármennyit is öntözünk, itt már soha nem lesznek olyan ideális körülmények a burgonyatermeléshez, mint például Hollandiában – vagy legalábbis nagyon-nagyon ritka években fordulhat elő.
Vannak más sarkalatos pontjai is a burgonyatermelésnek, az egyik például, hogy mennyire fertőzött a talaj fuzáriummal. Az ugyanis képes elvinni a termés 30-40 százalékát, s tenni ellene nagyon nem tudunk, maximum annyit, hogy fuzáriumrezisztens fajtákkal dolgozunk. Sajnos, hazánk talajaiban nagyon is jelen van ez a gomba, s a fuzárium önmagában mínuszossá tudja tenni a termelést. A másik, jelentős károkat okozó károsító pedig a drótféreg, ami ellen azért nehéz küzdeni, mert az EU a hatóanyagkivonásokkal minden eszközt kivett a termelők kezéből. Ha nem figyelünk oda és nem használunk olyan vetésforgót, amivel megelőzhető, vagy legalábbis mérsékelhető a kártétel, akkor a termés 100 százaléka is veszendőbe mehet a szakember szerint.
Hiába öntözünk, ha a lombozat érintkezik a felforrósodott talajfelszínnel, megég, a jelenséget könnyű összetéveszteni egyébként a fitoftórával – forrás: Pixabay
Az áruházláncok nem vevők a burgonyára, ha bármelyik károsító jelen van az állományban, ezért amíg a másodosztályú krumpli piacának számító feldolgozóiparral nem rendelkezünk, addig rizikós a termelés. Nem véletlen hát, hogy egyre kevesebben vállalják, hogy ezen viszonyok ismeretében új termelőként lépnek be a burgonyaszektorba, az pedig sajnos, egyre gyakoribb, hogy régiként kiszállnak belőle. Aki marad, az az előbb említett korai szegmensre vált, ahol viszont emiatt lassan túltermelés mutatkozik. Szóval úgy tűnik, az ágazat problémáit nagymértékben segítené a megfelelő kapacitású feldolgozóipari háttér megteremtése – persze, ettől még a klimatikus kérdésekkel nem tudunk mit kezdeni.
– Ami pedig az olcsóbb importot illeti: ha az import még a nem elhanyagolható fuvarköltséggel együtt is képes konstans módon a magyar termelők ároptimuma alatt érkezni, akkor át kell gondolnunk, mi az, ami a mi termelésünket megdrágítja és ezt az okot tudjuk-e kezelni technológiával, vagy bármi más módon – mondta végül Csizmadi Imre. – Ugyanis a tárolási burgonyára nagy szükség lenne – azt gondolom, az ágazati problémák összefogással (és csak úgy) orvosolhatók.
_fill_540x300_0.jpg)
