A témával kapcsolatban a közelmúltban sajtóközleményt adott ki a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége, melyben azt írták: ősztől növekedniük kell az áraknak a hazai étkezésitojás-piacon, mert olyannyira alacsony termelői és csomagolóhelyi árak alakultak ki mára a hazai piacon, hogy fenntarthatatlanná vált a termelés. A szakmai szervezet szerint az áremelést az is indokolhatja, hogy a termelőknek a következő időszakban kell megvásárolniuk, illetve lekötniük takarmányszükségletük nagy részét, melynek beszerzési és finanszírozási költségei a szélsőséges időjárás miatti terménydrágulás hatására érzékelhetően emelkedhetnek. A teljes közlemény ITT olvasható.
A közleményre reagált Facebook-oldalán Dr. Raskó György agrárvállalkozó, közgazdász is. A következőket írta:
„Kinek a szemszögéből olcsó a tojás? A termelők szerint igen, a fogyasztók szerint meg nem. Segítek a kérdés eldöntésében: a tojás önköltsége jelenleg 45-48 Ft/db körül van, az átadási ára meg 55-70Ft/db (mérettől függően). A bolti árak 65-90 Ft/db (mérettől függően). Ha tudjuk, hogy a bolti árban benne van 27% áfa és 4,5% kiskereskedelmi büntetőadó, akkor a tojáson a kereskedő nem keres semmit. A termelőnek azért tisztes nyeresége van rajta. Ne hivatkozzon a szövetség drága takarmányra, mert nem drága és főleg nem drágult. A szójadara például semmit sem, de a búza és a kukorica sem. Talán a premixek? Persze tudom, hogy több haszon jobb lenne, de nincs pénze az embereknek, még tojásra sem nagyon. Azaz lehet kísérletezni a tojás árának emelésével, de keresleti oldalról nagy a fék, így kicsi a valószínűsége az áremelésnek."
A tojás ára relatíve alacsony – az eltérő érdekek közt meg kéne találni az arany középutat – forrás: Pixabay
Kíváncsiak lettünk volna ennek kapcsán a Tojásszövetség véleményére, érdeklődésünkre azonban Pákozd Gergely alelnök csak annyit mondott: nem kívánnak reagálni a Dr. Raskó György által írottakra, annyit azonban fontosnak tart kiemelni az agrárközgazdász posztjából: a tojás árára nem 27, hanem csak 5 százaléknyi áfa rakódik már jó ideje. Dr. Raskó György hamarosan módosította is posztját a helyes adattal.
Próbáltunk információkhoz jutni termelőktől is: sikerrel jártunk, csak éppen a nevüket nem adják az általuk elmondottakhoz, mondván, veszélyes dolog bármivel kapcsolatban vállani a véleményüket. Az egyik gazda azt mondta: nem az a lényeg, hogy a vásárlók mennyiért jutnak hozzá a tojáshoz az üzletekben. Ugyanis egy áruházlánc adhatja akármilyen olcsón, az egyik terméknél kieső bevételt úgyis "behozza" egy másikon, szóval számára ez nem tétel. A nagy kérdés az, hogy a termelő mennyit kap a portékájáért – és ez a gond, a bevétel a túléléshez elég, de a szükséges fejlesztésekhez már nem.
Egy másik termelő azt mondta: való igaz, hogy a szemestakarmányok ára jelentősen visszaesett, de az ipari eredetű takarmányok ára az elmúlt időszakban a háromszorosára nőtt – s a szárazságra való tekintettel előbbiek sem soká maradnak ezen a szinten. Szerinte a reális kereskedelmi ár 80 forint lenne, a termelőknek pedig 50 forint körüli átvételi árat kellene kapniuk, ebből realizálódna már valamekkora haszon is.
Egy zalai gazda szintén azt mondta: az áruházláncok annyira akcióznak és oly mértékben levitték a tojás árát, hogy azt már a hozzájuk nem szállító termelők is megérzik, egész egyszerűen nem tudják eladni azon az áron, ami számukra tisztes megélhetést biztosítana. A vevők ugyanis az áruházi tojást választják inkább. Pedig az olcsó, Lengyelországból érkező tojás valójában ukrán áru.
"Biztos vagyok abban, hogy a takarmányárak is elszabadulnak hamarosan, az aszály tönkretett mindent. Szerencsére, mi megtermeljük magunknak, csak a napraforgót és a szóját kell megvennünk, de így se könnyű a helyzetünk" – fogalmazott.
Megkerestük Dr. Raskó Györgyöt is, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. Elmondta: pontosan ismeri a tojás előállításának költségeit, s azt is meg tudja érteni, ha a tojástermelők magasabb jövedelmet szeretnének elérni. Azonban tudomásul kellene venni: az elszegényedett magyar lakosságra az áremelés nagy terhet róna, ehelyett más módon kellene növelni a termelőknek bevételeiket. A szakember szerint a tojástermelés napi költsége nem több darabonként 45 forintnál, de legyen 50, ami bizonyosan kevesebb egy több tízezres állománnyal dolgozó nagyüzem esetében, amely az inputanyagok vonatkozásában jelentős kedvezményeket tud érvényesíteni. Ha az átadási ár 65 forint, akkor az ötezer tojás esetében is naponta 75 ezer, éves szinten körülbelül 25 millió forint bruttó jövedelmet jelent. Ha őstermelő, vagy családi gazda az illető, akkor ez nettó jövedelem, mert minimális közteher van rajta.
Dr. Raskó György szerint ez elég kell, hogy legyen a megélhetéshez és akár a fejlesztéshez is, főleg úgy, hogy uniós források is rendelkezésre állnak. A tojástermelőknek szerinte nem az áremelésen, hanem a költségek csökkentésén kellene gondolkodniuk automatizálással, precíziós technológiák bevezetésével és talán a gazdák közti szövetkezés is hozhatna költségcsökkentést, például az inputanyag-beszerzés esetében. Egy értékesítési szövetkezet révén pedig jobb árakat lehetne kiharcolni a kiskereskedelemben – nagy baj szerinte, hogy ma a termelők inkább irigyek a másikra, semmint szövetségesként tekintenének egymásra – de ez sajnos, nem egyedi jelenség.
