Az őszi erdő gyakori, csoportosan növő lakója a barna porhanyósgomba (Psathyrella piluliformis), amely elsősorban nedves helyeken, korhadó fák közelében fejlődik. Ehető, fiatalon különösen jóízű, de törékenysége miatt nem tartozik a legkönnyebben kezelhető gombák közé.

A barna porhanyósgomba jellemzői

A barna porhanyósgomba kalapja félgömb alakúból szétterülő formát ölt, amely 2-12 cm széles lehet. Színe gyakran barna, gesztenyebarna vagy sötét csokoládébarna, de idővel kifakulhat barnássárgára, és a közepe gyakran világosabb, míg a szélek sötétebbek maradnak. A kalap szélén pókhálószerű fátyolmaradványok is megfigyelhetők. A gomba lemezei kezdetben halványbarnák, de gyorsan átváltanak sötét csokoládébarnára. A fiatal példányok lemezeit fátyolszerű bevonat védi.

A gomba tönkje karcsú és gyakran görbe, csoportos növekedéséből adódóan. Fehér, selymesen fénylő és üreges belsejű, ami rendkívül törékennyé teszi. A gomba húsa is törékeny és vizenyős, főleg a kalapban vékony, a tönkben még inkább törékeny – írja a termeszeti.hu.

Nedves erdők talaján, korhadó fatörzsek vagy tuskók közelében fordul elő, ahol nagy csoportokban jelenik meg. Az őszi esők után különösen gyakori, de már nyár elején is felbukkanhat. Az ország szinte minden erdős területén megtalálható, és bőségesen terem.

A barna porhanyósgomba felhasználása

A barna porhanyósgomba ehető, különösen fiatal korában kellemes ízű, bár földszagát nem mindenki kedveli. Mivel igen törékeny, nem tartós, az idős gomba spórapora pedig sötétre festheti az ételt.

Mire kell vigyázni?

Egyes mérgező gombákkal, például a susulykákkal összetéveszthető, de azok nem csoportos növésűek, és világosabbak a  lemezeik, illetve a susulyka kalapja általában csúcsos, sugarasan rostos. Az ehető csoportos pereszke és a csupros tuskógomba kalapja lehet felülről hasonló, de ezek lemezei világosak, fehéresek. A szintén ehető fehér porhanyósgombával vagy a fehér lemezes csoportos álpereszkékkel (Lyophyllum fajok) is össze lehet téveszteni.

Indexkép: Shutterstock