Egy friss tanulmány szerint az őshonos növények képesek több, mint 50 százalékkal csökkenteni az idegenhonos fajok teljesítményét.
Az ökológiai restauráció hatásos eszköz az inváziós fajok ellen
Az ökológiai restaurációt a tudomány a leromlott, károsodott vagy elpusztult ökoszisztémák helyreállításának folyamataként határozza meg, mely ellensúlyozza a talaj leromlásának, vagyis degradációjának és a biológiai sokféleség csökkenésének negatív hatásait. De egy kutatás alapján fény derült rá, hogy hatásos eszköze az inváziós idegenhonos fajok elleni küzdelemnek is.
Az Ökológiai Kutatóközpont és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatócsoportja a Communications Biology folyóiratban publikálta egy tanulmányt, amely közel 50 témába vágó kutatás elemzése alapján állapította meg, hogy az „őshonos fajok elsőbbségben részesítése bizonyult a legjobb módszernek a növénytársulások invázióval szembeni ellenállásának növelésében+ - tudtuk meg a qubit.hu cikkéből. Ez a módszer több mint 50 százalékkal csökkentheti az inváziós idegenhonos fajok teljesítményét.
A kutatók szerint az invázióval szembeni ellenálló képességért többek között a növénytársulások faji, illetve funkcionális sokfélesége, továbbá „a kompetitív domináns vagy gyorsan fejlődő őshonos fajok jelenléte tehet, amelyek nagyobb mértékben vagy gyorsabban képesek az erőforrások kiaknázására, ezzel korlátozva az inváziós fajok megtelepedési lehetőségeit".
A parlagfű hazánkban napjainkra a legveszélyesebb szántóföldi gyommá vált. Fotó: Shutterstock
A kutatók szerint az elemzett kísérletekben már az egyhetes vetési előny is kedvezőnek bizonyult az őshonos fajoknál. Ez a hatás pedig az időbeli előny növelésével tovább erősíthető, mely fokozható a korán megjelenő, gyors növekedésű őshonos fajok és a nagy termőképességű közösségek korai betelepítésével.
Az inváziós növények egyre nagyobb területet foglalnak el
Az inváziós növény, vagyis az özönnövény olyan, nem őshonos növényfaj, amelynek elterjedési területe és populációmérete a neki megfelelő élőhelyen, adott területen, adott tér- és időskálán monoton módon növekszik - tudjuk meg a mezohir.hu cikkéből.
Egyre égetőbb problémát okoz a növényi és az állati inváziók problémaköre. A kontinensek közi növényvándorlások napjainkra nagy területet érintő környezeti válság előidézői. Az úgynevezett inváziós növények egyneműsítik a tájak fajgazdag természetes növénytakaróját, így világszerte egyre fontosabb kutatási feladattá, természetmegőrzési eszközzé és lehetőséggé válik ennek megelőzése és kezelése.
Az özönnövények hatalmas károkat okoznak
A növényi invázió sok okra vezethető vissza, többek között a határok nyitottságának növekedésére, a természetes korlátozó tényezők károsítók hiányára, a globális felmelegedésre is.
Az özönnövények közvetlen gazdasági károkat okoznak, mint amilyen például a terméskiesés, de közvetett gazdasági károkat is okoznak, mint például a biodiverzitás veszélyeztetése, az élőhely struktúrájának átalakítása, parlagokon a szukcesszió akadályozása, fizikai térfoglalás, leárnyékolás, tápanyag és a víz elvonása és az őshonos növényfajok kiszorítása.
Magyarországon komoly károkat okoz például az ürömlevelű parlagfű, az Ambrosia artemisiifolia. Az egyéves parlagfű csírázása hazánkban legkorábban március végétől kezdődik, és egészen a fagyokig folytatódik. Csírázását a talaj bolygatása jelentősen elősegíti. A növekedése július középső dekádjában kezdődik, a termések teljes beéréséhez 40–60 nap szükséges.
A magok a talajban évekig csírázóképesek maradnak, így a parlagfű hazánkban napjainkra a legveszélyesebb szántóföldi gyommá vált. Az őszi búza és a kukorica kultúráiban fontossága folyamatosan növekedett. A legnagyobb gondot a kapáskultúrákban okozza, a legkritikusabb problémát a napraforgóban jelenti. Az általa okozott mezőgazdasági kár mértéke több tízmilliárd forintra tehető. A parlagfű pollenje ma Magyarországon a legfontosabb aeroallergén.
Allelopátiás hatása van különböző haszonnövényeinkre, például a kukoricára, búzára és lucernára. Fotó: Shutterstock
A fenyércirok, vagyis a Sorghum halepense talajban telelő évelő, invazív növény, mely a talajban 3–6 évig csíraképes marad. Szaporodása magról és rizómáról egyaránt történhet. Terjedése antropochor módon történik, többnyire a szemtermése útján. Allelopátiás hatása van különböző haszonnövényeinkre, például a kukoricára, búzára és lucernára. A kukoricánál komoly terméskiesést okozhat, itt a legjelentősebb a kártétele.
A szőrös disznóparéj, vagyis Amaranthus retroflexus, félmillió magot teremhet tövenként. Aerogén allergénként és főként szántóföldi gyomnövényként jelentős. Az ellene történő védekezésben a vetésváltás mellett a tarlóhántásnak van nagy szerepe.
Térkép mutatja az invazív növényeket
A Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének munkatársai által létrehozott internetes térképen jelenleg 6 özönnövény fertőzési gócát lehet azonosítani, és a fajok terjedési útvonalait is követhetjük. A térképen megnézhető invazív fajok az aranyvessző, a gyalogakác, a keskenylevelű ezüstfa, a mirigyes bálványfa, a fehér akác és a közönséges selyemkóró.
Az invazív fajok számos problémát okozhatnak, növények esetében számottevő például a biodiverzitást csökkentő hatás. A most elkészült térkép elsődleges célja az, hogy a védekezés támogatásával segítse a biológiai sokféleség megőrzését.
Nagyon fontos, hogy megőrizzük hazánk biológiai sokféleségét, és minél inkább tegyünk a az inváziós fajok visszaszorítása érdekében.
_fill_540x300_0.jpg)