A szakmai tanácskozást – melynek szervezője a SAATEN-UNION Hungária Kft. és a Dunakiliti Agrár Zrt. volt – gyakorlati szenázskészítési bemutatóval kötötték egybe. A szakmai előadások sorában Dr. Orosz Szilvia, az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. laboratórium-igazgatója az elmúlt 10 év hazai tömegtakarmány-eredményeiről számolt be, Nils Christhiansen, a Norddeutsche Pflanzenzucht, Hohenlieth (Németország) termékfejlesztője A nagymagvú pillangosók szerepe a tömegtakarmányozásban (nemzetközi kitekintés) címmel, Varga Gábor, a SAATEN-UNION Hungária Kft. termékfejlesztője pedig az Ellátási- és termelési kockázat csökkentése választékos tömegtakarmány-bázisra alapozottan címmel tartott előadást. Utóbbival váltottunk szót a rendezvényt követően, melyen a fajták és a szenázsolás gépi bemutatójára is sor került.
– A rendezvény fő elemeként a szenázskészítés lehetőségei kapcsán az őszi kalászosokra, mint kiváló alapanyagokra szerettük volna ráirányítani a figyelmet – bocsátotta előre Varga Gábor. – Kínálatunkban őszi hibridrozs, szenázsolásra is alkalmas őszi tritikálé és hibrid árpa szerepelt, melyeknek vitathatatlan előnyük, hogy nem fogékonyak a betegségekre, rendkívül vitálisak, vetési idejükből fakadóan nem érzékenyek az időjárási viszontagságokra, korán betakaríthatók és nagy zöldtömeget adnak. Magas beltartalmi értékeiknek köszönhetően kiváló megoldást jelentenek a tejelő marhákat tartó gazdaságok számára. Ezekkel a növényekkel "zöld futószalag" alakítható ki: lejön a szenázs, a helyére pedig silókukorica vethető már május elejétől. Így kiválóan hasznosított területről beszélhetünk!
A szakmai napon a szenázskészítés alapanyagaként is felhasználható, nagy zöldtömeget adó őszi kalászosok álltak a fókuszban, képünkön Varga Gábor – forrás: Agroinform
A szakember kérdésünkre jelezte: az állattartás koncentrálódik, a szereplők a minőségi termelést helyezik előtérbe, egyre szívesebben dolgoznak intenzív állatállománnyal, amihez a minőségi alapanyag elengedhetetlen. Ebben nyújt segítséget a SAATEN-UNION repertoárja.
Hozzátette: a maghüvelyesek lehetséges alternatívaként jelentek meg a szakmai nap kínálatában, felhasználásuk révén új dimenziók nyílhatnak meg az állattenyésztők, előállításukkal pedig a növénytermesztők előtt.
Az őszi takarmánybab (lóbab) újra fontos alapanyag lehetne, adottságai miatt megérdemelné – forrás: Agroinform
– A maghüvelyesek a hetvenes-nyolcvanas években nemcsak magtakarmányként voltak jelen az állattenyésztő gazdaságok életében, hanem kiváló szenázs-alapanyagként is, akár egy őszi árpával együtt vetve – világított rá a szakember a szántóföldi hüvelyesek már akkor felismert jelentőségére. –Vegyes vetésekben, illetve kettős növénytársításokban is termelték ezeket a fajokat. Sajnálatos módon azonban hasznosításuk az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaesett, illetve feledésbe merült, nemcsak szenázs-, hanem abrak alapanyagként is. Főleg a szója globális erősödése okozta azt, hogy a borsóra, a takarmánybabra és a többi maghüvelyesre már nem úgy tekintenek a gazdálkodók, mint korábban. A nyolcvanas évek közepén még 140-160 ezer hektárnyi takarmányborsó-termőterület volt, jelenleg ez alig éri el a 12 ezer hektárt.
– Pedig a maghüvelyes növények nagyon hasznosak: a takarmányborsó például a szójánál alacsonyabb költségigénnyel termeszthető, őszi vetés esetén a szárazság nem veszélyezteti a termelését, s kiválóan beilleszthető a vetésforgóba is, hiszen korán lekerül, a talajt gyökérzetével lazítja, az azon található rhizobium-gümőivel pedig feltölti az adott terület nitrogénkészletét. Ezt a nitrogén mennyiséget a következő kultúra alá már nem kell kijuttatni, tehát itt is költség-megtakarítást realizálhatunk. Nem utolsósorban: az állattenyésztők számára jelentős szénhidrát- és fehérjeforrást nyújtanak. Mindezekre az előnyökre szerettük volna ráirányítani a gazdák figyelmét, s arra ösztönözni őket, hogy érdemes újragondolni a vetésszerkezetet. Félreértés ne essék: nem a szója elől akarjuk elvenni a teret, hanem az együttélés lehetőségére kívánunk rávilágítani. Mindkettőnek megvan a maga takarmányozási szerepe, jelentősége – fogalmazott a szakember.
Nils Christiansen termékfejlesztő a nagymagvú pillangosók tömegtakarmányozásban betöltött szerepéről nyújtott nemzetközi kitekintést – forrás: Agroinform
Varga Gábor hozzátette: a hibrid árpával, vegyesen vetett takarmányborsó kiváló párosítás (esetükben az SU Hylona hibridárpa és a Dexter takarmányborsó), igazi szimbiózis, mert az árpa jóval nagyobb zöldtömeget adott, mint ha csak önmagában vetették volna és ez a szenázskészítésnél nem utolsó szempont. Az őszi takarmánybabról is szó esett a bemutatón, mely szintén nagy zöldtömeget képes adni – a növényfaj hazai termesztéstechnológiájának kidolgozása is ott van már a SAATEN-UNION Hungária Kft. szakembereinek feladatai közt.
