A különböző élelmiszerek környezeti lábnyomát tekintve a legtöbben a húsevők életmódját tartják a legkevésbé fenntarthatónak, a kizárólag növényi táplálkozást pedig a bolygó számára leginkább előnyösnek. Azonban ez nem ilyen egyszerű.
Amikor egy élelmiszer ökológiai lábnyomáról beszélünk, számos tényezőt figyelembe kell venni: az étel milyen távolról érkezik az asztalunkra; a termelés nagyüzemi vagy háztáji körülmények között zajlott-e; organikusan állították-e elő vagy sem; be van-e csomagolva, és ha igen, mibe; mennyit fogyasztunk belőle: ritkán és keveset, vagy sokszor és nagy mennyiséget. Az sem mindegy, hogy mire a tányérunkra kerül, milyen elkészítési módokon megy keresztül; otthon vagy étteremben étkezünk-e; továbbá hogy mennyit eszünk meg belőle, és mekkora része kerül a kukába. Tehát látható, hogy nem is olyan könnyű pontosan meghatározni egy étel szénlábnyomát, ezért az ezzel kapcsolatos számok csupán irányadóak.
A különböző élelmiszerek karbonlábnyomát megvizsgálva a marhahúshoz kapcsolódó érték (60 kg CO2 / termék-kg) jóval magasabb a többihez képest. A kiugró adat 44%-a a szarvasmarhák emésztése során felszabaduló nagy mennyiségű metánnak köszönhető. A legeltetett állatok esetében ez az arány valamivel alacsonyabb, ráadásul nincs szükség többleterőforrásokra a takarmány megtermeléséhez sem.
A marhához hasonlóan szintén magas értéket mutat a bárányhús (25 kg CO2 / termék-kg) is; ez esetben is az állat által kibocsátott metán eredményezi a szénlábnyom értékének 40%-át.
Mivel a tejtermékek előállításához is szarvasmarha vagy más kérődző állat szükséges, ezek esetében is magasak az értékek. A sajt és más tejtermékek átlagos karbonlábnyoma 21 kg CO2 / termék-kg.
A különböző élelmiszerek karbonlábnyomát megvizsgálva a marhahúshoz kapcsolódó érték jóval magasabb a többinél – fotó: Shutterstock
De a növények között is akadnak olyan, a vegán konyhában igen népszerű alapanyagok, amelyek szintén nem a fenntartható kategóriába tartoznak.
Az avokádó (2,4 kg CO2/ termék-kg) és a quinoa népszerűsége miatt egyre nagyobb területeket vonnak be a termelésbe, amihez a helyi őshonos növényekkel és fákkal, erdőkkel fedett területekből vesznek ki egyre nagyobb részeket.
De meg kell említeni itt a chiamagot (4 kg CO2 / termék-kg), a kesudiót, a pekándiót (2,1 kg CO2 / termék-kg), a spárgát (7 kg CO2 / termék-kg), a kókuszzsírt (2,4 kg CO2 / termék-kg) és a háromszor magasabb érték birtokosát, a pálmaolajat (6,1 kg CO2 / termék-kg) is.
A növények között is akadnak olyan népszerű alapanyagok, amelyek nem a fenntartható kategóriába tartoznak – fotó: Shutterstock
A kávébab kilója 4,5 kg CO2-ba kerül a bolygónak, de a csokoládé környezeti lábnyoma is nagyon magas: 5,1 kg CO2 kilogrammonként. A magas kakaótartalmú étcsokoládé kevesebb tejet tartalmaz, ezért a karbonlányoma is kisebb, mint a tejcsokoládénak.
Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a háztáji, legeltetett kecske tejéből készült házi joghurt vagy a legeltetett, helyben felnevelt és levágott bárányból készült birkaraguleves biztosan kisebb karbonlábnyomot hagy maga után, mint például egy mandulatejes-chiamagos puding vagy egy avokádós-kesudiós smoothie.
A legtöbbet azzal tehetünk a környezetünk megóvásáért, ha mi magunk termeljük meg minél több élelmiszerünket, vagy helyi termelőktől vásárolunk, valamint szezonális zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztunk.
Forrás: greendex.hu
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
