Legalább nyolcezer éves lehet a legrégebbi ételrecept, amelynek fő alapanyaga egy, a gasztronómiában régóta mellőzött növény.
A történelem egyik legérdekesebb kulináris felfedezésének számít az a nyolcezer éves csalánpuding recept, amelyre a régészek egy őskori település feltárása során találtak rá. A rendkívüli lelet egyrészt bepillantást enged az őskori emberek étkezési szokásaiba, másrészt azt is bizonyítja, hogy már évezredekkel ezelőtt is alkalmaztak összetett főzési technikákat.
A Közel-Keleten végzett régészeti ásatás során megtalált receptet egy agyagtábla töredékére vésték fel, amely a szakértők szerint az egyik legrégebbi fennmaradt írott szöveg egy étel elkészítésére vonatkozóan.
A csalánpuding receptje lényegében az első bizonyítéka annak, hogy az ősi emberek nemcsak vadásztak és gyűjtögettek, hanem az alapanyagok tudatos kombinálásával egészen összetett főzési módszereket alkalmaztak.
A csalánpuding receptjének felfedezése arra utal, hogy az emberek már 8000 évvel ezelőtt is kreatívan kísérleteztek az ételek elkészítésével – fotó: pixabay.com
Mi az a csalánpuding?
Napjainkban a legtöbben a kerülendő gyomnövényként tartják számon a csalánt, amihez ha hozzáérünk, fájdalmas, viszkető kiütések jelennek meg a bőrünkön. Valójában azonban egy nagyon tápláló növényről van szó, ami tele van vassal, kalciummal és C-vitaminnal, ezért a korabeli emberek részére ideális tápanyagforrás lehetett.
A csalánpuding egy sűrű, pépes állagú étel volt, amelynek alapját a növény zöld levelei és magvai adták. A recept szerint ezeket kőmozsárban összezúzták, majd vízzel és feltehetően őrölt gabonával keverték össze, végül pedig egy forró kőfelületen vagy agyagedényben megfőzték.
Kísérletező ínyencek örökíthették meg a receptet
A csalánpuding receptjének felfedezése arra utal, hogy az emberek már nyolcezer évvel ezelőtt is kreatívan kísérleteztek az ételek elkészítésével, azaz nem csupán a túlélésért ettek, hanem figyeltek az ételek ízére és tápláló hatására is. A felfedezés egyben azt is bizonyítja, hogy a csalán már az őskorban is fontos szerepet játszott az emberi táplálkozásban.
Bár a modern konyhákban manapság ritkán találkozunk ezzel az alapanyaggal, a növény ma is népszerű különböző levesek, teák és főzelékek alapanyagaként.
Miért hasznos a csalán?
A csalán (Urtica dioica) számos jótékony hatással bír, régóta használják a népi gyógyászatban. Összesen harminc csalánfaj ismert, amelyek igénytelenségük miatt az Antarktisz kivételével világszerte elterjedtek; nálunk a nagy és a kis csalán a legismertebb.
A csalánt az emberek évezredek óta használják: festéknövényként, élelmiszerként és gyógynövényként. Gazdag tápanyagokban, vitaminokban (A-, C-, K-vitamin), ásványi anyagokban (vas, kalcium, magnézium) és antioxidánsok tárháza, amelyek hozzájárulnak az immunrendszer erősítéséhez és a sejtek védelméhez. A csalán levelei és gyökerei gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, így hatékonyak ízületi gyulladások, reuma és egyéb gyulladásos állapotok kezelésében.
A csalán vizelethajtó hatású, segíti a méreganyagok kiürítését a szervezetből, támogathatja a vesék működését. Serkenti a hajnövekedést, csökkentheti a korpásodást. A csalán egy sokoldalú növény, amely természetes módon támogathatja az egészséget és még ételek alapanyaga is lehet.
Forrás: Promotions.hu
Indexkép: pixabay.com
