Sokan úgy gondolják, hogy az ökológiai gazdálkodásra való áttérés csak a korábban használt növényvédő szerek és műtrágyák helyettesítését jelenti, s a gazdálkodást folytathatják a megszokott módon. Bárki, aki akár egy kis területen, például a kiskertjében kezdett bele egy új módszerbe, tapasztalhatta, hogy az eredmények a várthoz képest alulmaradtak. Az ökológiai gazdálkodásra való átállási időszak egy teljesen új rendszerszemléletet követel.
Az Eco Farming Daily oldalán gyakorlati tanácsokat kapunk tapasztalt szakemberektől arról, hogy mit is jelent valójában az átállás. Ezt részletesen áttanulmányozva a mai cikkben két fontos dolgot szeretnék kifejteni: a talaj és az idő szerepét.
A biogazdálkodás nem az inputok helyettesítését jelenti. Többen hiszik, hogy az átállás során ugyanúgy kell termeszteniük a kultúrnövényt, ahogyan azt eddig tették. Ahelyett, hogy a talajépítésre összpontosítanának, továbbra is csak az átállási termékekből származó bevételre koncentrálnak.
Az elsődleges cél azonban az lenne, hogy nemcsak alternatív megoldásokat keres a gazdálkodó a rendelkezésre álló inputokból, helyettesítve a korábban használt peszticidpalettát, hanem úgy építené fel a rendszert, hogy ne legyen azokra szükség.
Egy kedves tanúsított biogazda ismerősöm szavaival élve: "Ha nem használok inputanyagot, legalább nincs kit hibáztatnom, ha nem sikerül az év. És ez sokkal könnyebb így." Természetesen akadnak olyan engedélyezett termékek, amelyek hasznosak lehetnek, de az ezt az irányt képviselő gazdák nem szeretnének függeni tőlük.
A biogazdálkodás nem az inputok helyettesítését jelenti – fotó: Shutterstock
Alapesetben természetesen lehet élni a lehetőséggel, ha több pénzt ajánlanak az átállási, GMO-mentes termékekért, és a különböző pályázatok is nyújtanak egy kis kompenzációt a kiesett bevételért, mégis a hangsúlynak a talajépítésen kell lennie. Ezt megalapozván pedig: átgondolt vetésforgó, másodvetés, zöldtrágya, pillangósok beillesztése a vetésváltásba, forgatásos művelés mérséklése vagy megszüntetése.
Ez a stratégia hosszú távon bő termésre készíti fel a földet, mire a terület átállási ideje befejeződik. Az átállási időszakban nem javasolják a máskor legtöbb pénzt hozó kultúrnövényünk termesztését, helyette inkább a talaj termékenységét elősegítő, lazító növények kerülhetnek előtérbe.
Tudjuk, hogy a legtöbb gazdálkodó nem engedheti meg magának, hogy két tenyészidőszakon keresztül ne takarítson be termést a gazdaságában, ezt pedig csak úgy lehet kikerülni, ha egyszerre csak egy részét állítjuk át a teljes üzemnek. Ügyelve természetesen a párhuzamosság elkerülésére, ami tanúsított biogazdaként fontos szempont.
A hangsúlynak a talajépítésen kell lennie – fotó: Shutterstock
Az átállás alatt álló területeken, ha tehetjük, termesszünk takarónövényeket, melyet majd be tudunk dolgozni a talajba. Ezzel ugyanis fontos ásványi anyagokat juttatunk be, a talaj szerkezetét javítjuk, a talajéletet gazdagítjuk, a talajegészséget megalapozzuk. Az átállási időszak végeztével igen jó termésátlagokra lehet számítani, s megtérül a befektetett idő és energia.
