Te is úgy érzed, hogy valahogy túl kicsi a kerted? Persze nem akkor, amikor füvet kell nyírni , vagy éppen gyomlálni kell. Olyankor valahogy mindig iszonyúan nagynak tűnik. Inkább akkor, amikor csodaszép virágokat látsz, de már nincs hely újabbak számára a virágágyásban. Vagy amikor túl gyorsan fogy el a veteményesből a friss zöldség.
Azonban van egy igazán jó hírünk! Anélkül tudod megnövelni a kerted méretét, hogy az éjszaka leple alatt arrébb telepítenéd a kerítést a szomszéd kertjének irányába. A módszer neve pedig nem más, mint a másodvetés! A másodvetés segítségével ugyanis meg tudod duplázni a kerted méretét, és így a benne termesztett zöldségek mennyiségét is. Ráadásul nagyon sok elővetemény csodásan képes előkészíteni a talajt a másodvetésed számára. Így nem csak hogy dupla esélyed lesz a különféle növények termesztésére, de lehet, hogy még a minőségük is jobb lesz! Tudj meg róla minél többet!
Ezért hasznos a másodvetés
Amikor a tavasszal elvetett magokból és elültetett palántákból kikel a növény, majd beérik a termés, itt az ideje, hogy új magok és palánták kerüljenek a helyükre a veteményesben. Azonban a másodvetés idején jóval több odafigyelésre lesz szükség, hiszen ekkor már jóval melegebb és szárazabb az időjárás, így még nagyobb szerepet kap az öntözés.
Miután betakarítottuk a tavasszal vetett zöldborsót, a sárgarépát, vagy éppen a hónapos retket, tegyük újra használhatóvá az ágyásokat. Ássuk fel az ágyásokat, távolítsuk el belőlük az összes növényi maradványt és gyomot, majd frissítsük fel a talajt érett komposzttal. Ha nagy a szárazság, még a vetés előtt alaposan öntözzük meg a talajt, így az új növényeink is tápanyagban gazdag, porhanyós földbe kerülnek.
A felszedett termés helyére kerülhet a másodvetés. Fotó: Shutterstock
Ezeket a növényeket vessük másodvetésként
1. Célszerű mindig a rövidebb tenyészidejű fajtákat választani, amelyek jól tűrik a hőséget, ha másodvetésről van szó.
2. Másodvetésként nyugodtan vessünk zöldbabot, így egész nyáron hozzá tudunk jutni zsenge változatban. Ha július elejéig elvetjük, akkor még be tudjuk takarítani a teljes termést a fagyok előtt.
A zöldbabot 30-40 cm sortávolsággal és ugyanennyi tőtávolsággal vessük, hiszen kis bokor lesz belőle, így bőségesen helyet kell hagyni neki a fejlődéshez. Akár a kukorica sorközébe is vethetjük. A zöldbab vetése után 2-3 hetet kell várni, és máris kidugják kis fejüket a növények, majd 6-7 hét múlva már szüretelhetjük is.
Fontos, hogy a talaj legyen tápanyagban gazdag és kellően nedvességtartó. Oda kell figyelnünk rá, hogy rendszeresen öntözzük és gyomtalanítsuk, Szüreteléskor ne tépjük le a termést, hanem óvatosan távolítsuk el, különben a növény gyökerei megszakadhatnak. A termést oldalirányba húzzuk le, így egészen biztosan nem tépjük ki gyökerestől a növényt.
3. Július elején ültethetjük el a különféle káposztákat és a karfiolt. A fejes káposzta fényigényes növény, ezért fontos, hogy a kert világos részét válasszuk ki a számára. A tápanyagban és humuszban gazdag, jó vízellátású, porhanyós felső talajrétegű talajokat kedveli, és nagyon tápanyagigényes növény. Bár sok nitrogénre van szüksége, ha túl sokat kap, azzal rosszabb minőségű káposztánk lesz.
A másodvetésnek hála egészen őszig szüretelhetünk. Fotó: Shutterstock
A káposzta vízigényes növény. Ha rendszeresen öntözzük, jóval nagyobb fejeket fogunk kapni. A palántákat 50x50 cm-es tőtávolságra ültessük, hogy legyen kellő hely a fejeknek.
A karfiolt egész évben termeszthetjük, ha a megfelelő fajtát választjuk. Azonban termesztése nagy területet igényel. Nem egyszerű termeszteni, de megéri, hiszen nagyon finom levesként, főzelékként, és még rántva is. Ültetés előtt többször is ássuk fel a talajt, keverjünk bele komposztot vagy trágyát, majd egyengessük el alaposan.
A palántákat 60 cm tőtávolságra és egy méteres sortávolságra kell ültetni. A karfiol kedveli a hideget és az iszapos, jó vízelvezetésű talajt. Fontos, hogy a talaj pH értéke semleges, vagy enyhén lúgos legyen, és ha szükséges, adjunk hozzá meszet is. Fontos, hogy rendszeresen öntözzük, nyáron pedig takarjuk a talajt, hogy ne száradjon ki.
4. A hazai és az új-zélandi spenót, illetve a sóska is nagyon jó választás, ha másodvetésről van szó. Az új-zélandi spenót bár hasonlít a hazai spenótra, nem áll vele rokonságban. Levelei vastagok és húsosak, ráadásul nincs semmilyen kártevőjük, így ha elültetjük, szinte teljesen biztosak lehetünk a sikerben. Ne magként vessük, hanem gyökeres palántákat ültessünk el. Olyan helyet válasszunk számára, amelyet behálózhat. Kedveli a tápanyagokban gazdag földet, és levelei a szárazságot is jól tűrik. Ám ha igazán szép termést szeretnénk, öntözzük rendszeresen. A hazai spenót ilyenkor már általában felmagzik, így nem alkalmas a fogyasztásra, ellentétben az új-zélandi spenóttal, melynek leveleit egész nyáron és ősszel lehet fogyasztani.
5. Még a csemegekukoricát sem késő ilyenkor elvetni, így a finom, főtt kukorica még az ősz kezdetén is vissza fogja idézni a forró nyári napokat. A kert napos, szélvédett helyére vessük a kukoricaszemeket. A kukorica nem válogatós, így bármilyen talaj megfelelő a számára. A kukoricának sok tápanyagra és gazdag, nedves talajra van szüksége a megfelelő fejlődéshez. Érdemes tehát a földjét a vetés előtt érett trágyával gazdagítani.
Melegigényes növény, mely általában két csövet nevel. A kukorica a porzós virágokat a címerében neveli, amelyek lehullanak a lentebb található termős virágok bibéjére, vagyis a bajuszra, és azok így porzódnak be.
A kukorica is egész nyáron át vethető. Fotó: Shutterstock
Érdemes egészen július végéig folyamatosan vetni, így egész nyáron dúskálhatunk a finom főtt kukoricában. Egy helyre két szemet vessünk, körülbelül 4 cm mély fészekbe. Akár sorban, akár csoportosan is vethetjük. Ha a kerítés mellé ültetjük, azzal rengeteg helyet takarítunk meg, és még a belátást is csökkenteni tudjuk. Az egyes tövek között hagyjunk 70 cm-es sor-, és 35-45 cm-es tőtávolságot. A kukorica szélbeporzású növény, így ha közel vannak a tövek, azzal meg tudjuk növelni a beporzás esélyeit.
A kukorica vízigényes növény. A növekedési időszakában van a legnagyobb szüksége az öntözésre. Minél melegebb az időjárás, annál többször kell öntöznünk. Fontos még, hogy rendszeresen gyomtalanítsuk, melyet jelentősen megkönnyít, ha a tövek közötti területet mulcsozzuk.
Fontos, hogy folyamatosan töltsük fel földdel a töveket, különben egy vihar könnyen ledönheti azokat, a magasságuk miatt. Ha viszont fel vannak töltve, úgy a növény egyre feljebb tud tartógyökereket növeszteni, és így stabilabbá válhat.
A csöveket akkor takarítsuk be, amikor a cső végén levő bajusz elhervad, és a körmünket belenyomva a kukoricaszemekbe, azok tejnedvet engednek. Ehhez folyamatosan ellenőriznünk kell a csövek állapotát, nehogy túlérjenek, és megkeményedjenek. Amikor tejnedvet eresztenek a szemek, a kukorica még nem érte el a teljes érettséget. Ekkor tejes kukoricának nevezzük. Ilyenkor ne tároljuk, hanem főzzük meg, hiszen ekkor a legfinomabb. Minél tovább tároljuk, annál keményebb lesz, és annál többet veszít a cukortartalmából.
Ha a csöveket rajta hagyjuk a száron, a szemek megérnek, majd megszáradnak. Ebből lesz a takarmánynak való kukorica, melyet szeptember közepén szednek le, majd szárítanak meg, hogy sokáig eltartható legyen.
6. Az uborkáról se feledkezzünk meg. Az uborkát vethetjük magról, de palántaként is kikerülhet a kertbe. A vetésénél figyelni kell rá, hogy a sortávolság ne legyen kevesebb, mint 100-140 cm, a tőtávolság pedig körülbelül 20-30 cm legyen, hiszen az uborkának sok helyre van szüksége. A magot nem szabad túl mélyre vetni, elég csupán 3-4 cm mélységet biztosítani számára.
Az uborka nagyon vízigényes, azonban a sok öntözést gyors fejlődéssel hálálja meg. Szezonja június közepétől szeptember végéig tart. Tök közelébe ne ültessük, mert annyira szeretik egymást, hogy érdekes, de nem biztos, hogy ízletes újdonságokat képesek létrehozni a titkos kapcsolatukból.
Rendszeresen szüreteljük az uborkákat, hogy ezzel a növényt újabb virágzásra késztessük. A termés mennyisége attól függ, hogy mekkora uborkákat takarítunk be, ugyanis ha kisebb, csemegeuborkákat szüretelünk, akkor a termés tömege kisebb lesz. Ha engedjük az uborkákat megnőni, akkor egy tőről akár 2-4 kg termés is várható.
Az uborka életében először háromleveles palántaként jön el a metszés ideje. Ekkor kell visszacsípni, hogy elágazzon. A második metszésnél a hajtást 5-6 lomblevél felett vágjuk vissza, míg a harmadik metszéskor a harmadrendű hajtásokat két levélre vágjuk meg.
Ajánlatos az uborka számára támaszt készíteni, hogy az indák ne a földön heverjenek. Ehhez elég akár néhány ágat letűzni a földbe, és hagyni, hogy az indák felkapaszkodjanak, de akár csinos kis létrát is építhetünk neki.
7. Kiváló másodvetésként a sárgarépa is. Fontos, hogy laza talajba vessük, hiszen így tudnak mélyre hatolni a gyökerei. A sárgarépa a napos, illetve félárnyékos helyeket kedveli. Fontos, hogy rendszeresen kapáljuk és öntözzük. Mivel aprók a magok, így egészen biztosan egyelni kell majd a kikelt növényeket, hogy ne legyen túl apró a termés.
A sárgarépa is remek másodvetésnek. Ráadásul jó szomszédja a póréhagymának. Fotó: Shutterstock
8. A póráhagyma is jó ötlet, ha másodvetésről van szó. Nem véletlenül került a sárgarépa után a felsorolásban, hiszen kedvelik egymás társaságát, így ha egymás szomszédságába ültetjük őket, mindkettő bőségesen fog teremni. A póréhagyma magvetéssel és palántázással is szaporítható növény. A közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajt kedveli igazán.
A magokat 2 cm mélyen vessük el, és tartsunk 25 cm sortávolságot. A kikelt növényeket ritkítani kell, hogy kellő hely jusson a póréhagymának a fejlődéshez. Az 5 cm nagyságú póréhagyma növény esetében 10–15 cm tőtávolságot hagyjunk.
Ha meg szeretnénk növelni a póréhagyma fehér részét, akkor a tenyészidő felénél töltsük fel a vetési árkokat földdel. Figyeljünk arra is, hogy a póréhagyma nagyon igényli a vizet, így rendszeres öntözésre van szüksége. Ezen kívül még a fényre is nagy szüksége van, így ne a kertünk egyik árnyékos részét nézzük ki neki. Azonban augusztus után már nem szükséges öntözni. A betakarítása pedig akár késő ősszel is megtörténhet, így akkor is friss zöldséghez jutunk, amikor már jóval szűkebb a kínálat.
Szereti a szamóca, a káposztafélék, a saláták, a sárgarépa, a paradicsom és zeller társaságát, így nyugodtan ültethetjük a közelükbe. Erős illatával ráadásul még a kártevők közül is sokat elrettent.
9. A cékláról se feledezzünk meg. A cékla átlagos fényigényű növény, így a kert bármely területe tökéletesen megfelelő számára, de azért a teljes árnyékot, mint ahogy általában a növények, a cékla sem kedveli. Bármilyen talajban megterem, de ha ő dönthetne, akkor egészen biztosan vályogos-homokos-humuszos talajba kerülne.
A cékla nagyon vízigényes növény, így rendszeresen gondoskodni kell az öntözéséről. Ha ezt nem tesszük meg, akkor jóval kisebb, fás gumókat fog hozni. Nagyon fontos teendő még a gyomlálás. Mielőtt nekikezdünk az aprócska magok vetésének, feltétlenül gondoskodjunk róla, hogy gyomtalanított, jól átforgatott ágyásba kerüljenek. Készítsünk 40 cm-es sortávolságot, és körülbelül félujjnyi barázdákba szórjuk a magokat.
Ezután fedjük be földdel, majd öntözzük meg. Mivel a magok nagyon aprók, egészen biztos, hogy szükség lesz ritkításra. Ezt akkor tegyük meg, amikor a kikelt növények elérik az 5-6 cm-es magasságot. Ekkor a tőtávolság 15 cm legyen. A ritkított palántákat ültessük át egy másik ágyásba, vagy ajándékozzuk el.
Sikeres másodvetést és bőséges termést kívánunk!
