Növényvédelmi előrejelzés: Egyre gyakoribb a növénytermesztést súlyosan veszélyeztető környezeti állapot

Amikor növényi károsítókról beszélünk, akkor általában első gondolatként olyan biológiai szervezet jelenik meg képzeletünkben, ami a növényen él, abból táplálkozik, azon, abban szaporodik, azt fertőzi meg, s mindezek útján károsítja növényeinket. Ebből a rövid – és messze nem tudományos – felsorolásból a "kárt okoz" megállapítás a legfontosabb a növénytermesztőknek és növényvédő szakembereknek. És ez az a hatás, amelyet az abiotikus tényezők is okozhatnak, sőt életünk során egyre gyakrabban szembesülünk a növénytermesztést lehetetlenné tevő vagy súlyosan veszélyeztető környezeti állapottal.

Akkor még azt hittük, abban bíztunk, hogy a kalászosok vetési idejére kedvezően változik a helyzet, vagyis több-kevesebb csapadék érkezik. Hát ebben csalatkozni kellett, nem jött eső. (Azt az egy-két (négy) millimétert, ami elszórtan előfordult, ebben a helyzetben nem tekintem annak, ami percek alatt eltűnt a levegőben és a porban.) Természetesen nemcsak a csapadékra, annak hiányára kell gondolni, hiszen a kialakult helyzetért a napsütés, a meleg, a szél is felelős, ezek mindegyike szárította a talajt, s nemcsak szeptemberre és októberre kell gondolni, hanem a forró, aszályos augusztusra és a megelőző időszakra is.

A folytatásban itt van az őszi búza vetésideje, s sok gazdaságban kínlódnak a gépek a talajmunkával, a vetőágykészítéssel. A végeredmény egyszerre rögös és poros talaj, amibe belevetik a magot, de az nem tud csírázni, de olyan is előfordul, hogy a megindult csírázás után kiszárad, elhal a csíranövény. Attól tartok, hogy ez nem egyszeri eset, fel kell készülnünk az ilyen helyzetek kezelésére. Ebben szerepet kap az időben elvégzett, nedvesség- és szervesanyag-megőrző talajművelés és az öntözés is. Szokatlan, de már most is gyakorlat, hogy az őszi vetést öntözik a kelés elősegítésére.

Őszi búza kelő állománya, látszik, hogy foltos, egyenetlen a kelés – A szerző felvétele

Ha rátérünk a kultúrákra, akkor folytathatjuk a bevezető gondolatokat, hiszen

az időszak legfontosabb kérdése, hogy milyen minőségben tudjuk elvetni a kb. 1,3 millió ha őszi búzát.

Erre most még nem lehet választ adni. Leginkább a panaszt lehet hallani, a száraz talaj, nehéz körülmények miatt megemelkedett üzemanyag- és gépjavítási költségeket, azt, hogy a száraz, poros magágyba tett mag elfekszik, nem csírázik, és az egyenetlenül, hiányosan kelő táblákat.

Amint említettük, nem most kezdődött ez a száraz időszak, de a múlt hét sem javított a helyzeten. Továbbra is az időszakra jellemző hőmérsékleti tartomány felett mozgott aktuálisan a hőmérő higanyszála, csapadék alig esett (kevés helyen, a Dunántúlon 2-4 mm), egy kis szél szárította tovább a talajt. Segítséget várva nézzük a meteorológiai előrejelzést, de sajnos az sem ad sok biztatást a jövőre nézve. Korábban úgy tűnt, hogy a hétvégén (20-21-én) csapadékosra fordul időjárásunk, de mostanában már óvatosabban fogalmaznak a szakemberek, inkább a „helyenként és kevés” kifejezéseket használják. A hőmérsékletben megtörténik a váltás, megérkezik a hidegebb ősz, de csapadék a jövő héten is csak elvétve, csak pár mm mennyiségben várható.

Mindenesetre halad az őszi búza vetése, vannak tájegységek (pl. nyugati határszél), ahol már a tervezett terület 70%-át elvetették, míg máshol a felénél járhatnak. Sokan sokféle taktikát választanak, van, aki porba vet, s várja az esőt, s van, aki várja az esőt, majd utána vet. A választott taktika helyességét majd a tél kezdetén vagy a tél folyamán lehet megítélni.

Az adott helyzetben kórokozókat és kártevőket még nem lehet találni, a kelőfélben lévő táblákon egyelőre növényvédelmi teendő nincs.

A repce vetésekor már jelentkezett ez a szárazság, így aztán a vetések 1/3-a szépen kelt, szépen fejlődött állomány, már 8 levélhez közelít. A másik egyharmad a kevésbé fejlett (4-6 leveles), kissé egyenetlen, és sajnos vannak táblák, amelyek hiányosan, egyenetlenül kelnek, s ott találni még csíranövényt és 2-4 leveles fejlettségűeket is. A fejlett állományok már lassan túlnövik a teleléshez optimális állapotot, míg a csíra-2 leveles növények esetében erősen kétséges, hogy áttelelnek-e.

A repcebolha kártétele a kevésbé fejlett (későn vetett) állományokban legfeljebb gyenge mértékű, nem jelentős. A repcedarázs kártétele szintén gyenge mértékű. A keleti országrészben korábban és nagyobb egyedszámmal jelentkezett a kártevő. A fertőzés általában megmaradt a gyenge szintnél, csak kevés helyen emelkedett közepes értékűre. Az imágók intenzív tojásrakással pótolták a lárvatömeget, így az első védekezés – mely erősen csökkentette a kártevőtömeget – után ismét felszaporodtak az álhernyók, s újabb kezelés vált szükségessé. Mostanra az üzemek általában elvégezték ezt is, így a kártevő mostanra csak gyenge fertőzéssel van jelen, miközben a repcenövények lassan kinőnek a kártevő foga alól.

A Dunántúlon főleg időben másként alakult a helyzet. A kártevő később jelent meg, a felszaporodása is lassúbb volt, így a kezdeti kártétel is elmaradt. Nagyjából október második hetében jelent meg olyan lárvatömeg, amely már védekezést igényelt. Az imágók rajzása továbbra is szakaszos, enyhén emelkedő egyedszámú. A fejlettebb állományokban (4-6 levél) 1-2 db imágó/csapda/3 nap, míg a kártételre érzékenyebb táblákon (2-4 levél) 5-8 db imágó/csapda/3 nap a sárgalapok fogási értékei. A korábban észlelt tojásrakási nyomokból a lárvák kelése megfigyelhető, ez is a fiatalabb állományokra jellemző. A kártétel még nem számottevő, de ezeket a táblákat fokozottan figyelni kell, szükség esetén a beavatkozás sem maradhat el.

Az idei évben a tripszek jelenléte is általános a repcetáblákon, eleinte nagyon hasonló kárképpel, mint a frissen kikelt repcedarázs-álhernyók által okozott rágásnyom. A leveleken – áteső fényben – kisárguló apró pontokat láthatunk, amelyek környezetében a levélszövet „rágásszerű” károsodása figyelhető meg a fonáki részen. Az imágók létszáma 0,5-1 db imágó/növény között alakul.

Szintén szinte minden állományban jellemző a levéltetvek előfordulása. Míg a múlt héten észlelési szinttel volt jellemző a jelenlétük, jelenleg emelkedő számban fordulnak elő, több kisebb kolóniát alkotva. Emelkedő egyedszám esetén szükséges lehet a beavatkozás, mert fajtól függően vírusokat terjeszthetnek.

Betelepülő levéltetű repcén – A szerző felvétele

A szomszédos országokban a tarlórépa-mozaikvírus széles körű elterjedése jellemző a repceállományokban, melynek tünetei csak tavasszal figyelhetők meg (a tápanyaghiány tüneteihez hasonlítanak).

A peronoszpórafertőzések nem növekedtek az elmúlt időszakban, amely a szárazságnak (habár a levelek hosszú ideig nedvesek nappal is), illetve a fejlettebb állományoknak tudható be. A fómás levélfoltosság levéltünetei sem növekedtek. A fertőzés legfeljebb gyenge mértékű. Ameddig marad ez a száraz, napsütéses időszak, addig ezek a kórokozók nem tudnak felszaporodni, veszélyhelyzet csak egy csapadékos késői ősz esetén jelentkezhet.

A regulátoros kezeléseket megkezdték a fejlettebb táblákon, némely esetben kissé megkésve. A kezelést gyakran a kártevők elleni második védekezéssel kombinálják.

A kukorica betakarítása is jól halad – legalább ennek kedvez a jelenlegi időszak.

Halad a betakarítás – A szerző felvétele

A Dunántúl e tekintetben kissé lemaradásban van, 70-75% a betakarított terület aránya, míg az Alföldön már 90% körül járnak. A csökkenő területtel fordítottan arányos a nagyvadak kártétele. Egyre kisebb területre koncentrálódnak, s táplálkozásukkal tetemes kárt okoznak. Ebben a helyzetben a vadásztársaságok segíthetnek, illetve a gyors betakarítás oldja meg a gondot.

A vadak kártétele – A szerző felvétele

Lassan halad viszont a betakarított területek elmunkálása, a szárazságban nehéz talajmunkát végezni. Befejeződött a szója betakarítása is.

Még mindig lehet szedni a paprikát. Az öntözések és a meleg következtében a baktériumos betegségek újra felütötték a fejüket, azonban védekezésre már csak a szedés végeztével van lehetőség, amelyet nem is szabad elhanyagolni. A jövő év baktériumos rothadás, lágyrothadás vagy alternáriás magházrothadás fertőzését is nagymértékben csökkenthetjük, ha a fertőzött növénymaradványokat megsemmisítjük és a talajt átforgatjuk.

A paradicsom is melegigényes növény, de ebben a meleg őszi időszakban még ezt is lehet szedni. A legnagyobb problémát a levélaknázó moly okozza, ami már több évvel ezelőtt kikerült a szabadföldre. Zárt termesztésnél akár 10-12 nemzedéke is lehet, azonban a hideg ősz és tél nem kedvezett eddig az ilyen késői felszaporodásának. Fontos a fertőzött növények megsemmisítése, hogy visszaszorítsuk a kártevőt. Figyelni kell arra, hogy nemcsak a paradicsom, hanem más burgonyafélék is lehetnek a tápnövényei. Védekezés szempontjából fontos a talajművelés, mivel a talajban is képes áttelelni, akár tojás-, báb- vagy imágóalakban is.

Szedik az őszi káposztát, bár a csoporton belül még a korábbiakat. A kártevőfajok száma csökkent az utóbbi időben. Esetleg egy-két bagolylepkerágást lehet még látni, illetve a melegben az üvegházi molytetű kisebb felhőként száll még mindig a növények környezetében. Ez a kártevő, mint a neve is mutatja, alapvetően zárt termesztő berendezésben kezdte „pályafutását” nálunk, de ma már szabadföldön is jelentős (még októberben is!) ellenfél. Ennél a kultúránál is fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése és az agrotechnikai védekezések, mint például a talajforgatás elvégzése, hogy csökkentsük az áttelelő károsítók számát.

Az üvegházi molytetű kelkáposztán így október második felében – A szerző felvétele

Az alma szedését általában befejezték, már csak néhány helyen lehet késői érésű almát, esetleg körtét találni. Indulhat az őszi lombfertőtlenítés.

Hasonló a helyzet a szőlőskertekben is. Több térségben befejezték a szüretet, a nagyobb területtel rendelkező borvidékeken is a munka végénél tartanak. Máshol már csak a késői érésű fajták vannak a tőkén, de azokat is szedik. A cukorfok sokat emelkedett, de ezzel párhuzamosan a lényereség csökkent, illetve a savak elégtek. A szüret után itt is feladat az őszi lombfertőtlenítés, főképpen a kései lisztharmat- és peronoszpórafertőzések miatt, de csökkenthetjük az amerikai lepkekabóca telelő tömegét is. A vesszők általánosan beértek, a növény felkészült a télre. Itt az ideje az őszi tápanyag-utánpótlásnak (szerves trágya).

És egy kis kuriózum a végére (hova is tartunk?). A hosszú meleg ősznek hála, a füge októberben is terem Dél-Magyarországon, most is lehet szedni. A darazsak és egyéb kártevők elkerülik (vagy még nem fedezték fel igazán). A fagytűrő képessége alacsony, így a hajnali fagyok közeledtével főleg a fiatalabb bokrokat érdemes lassan betakarni.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.