Korábban már írtunk arról, hogy ismertek az abiotikus tényezők, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a növényeinkre. Az egy korai jajszó volt, akkor még bíztunk abban, hogy hamarosan enyhül a csapadékhiány. Akkor még nem tudtuk, hogy gyakorlatilag 3-3,5 hónap során nagyobb vagy tartósabb eső nem hull, nem tudtuk, hogy az ősz folyamán másról sem lehet beszélni, csak az egyre fokozódó szárazságról. Ez érvényes sajnos a múlt hétre és annak időjárására is.
Folytatódott az enyhe, fagymentes ősz. Csapadék országosan általánosan nem hullott. A hőmérsékleti értékek az előző héthez hasonlóan alakultak, talán kicsit csökkentek. A minimum-hőmérsékletek 3-8 oC, a maximumok 12-20 oC fok között alakultak, az ilyenkor megszokotthoz képest még mindig szokatlanul magas értékekkel. Reggel és este már gyakoriak voltak a tartósan ködös, párás időszakok.
A talajok tovább száradtak, mostanra általánosan érvényes, hogy 100-150 mm közötti a csapadékhiány a talaj felső 1 m-es rétegében. Az őszi vetések kevesebbel is beérnék, 15-20 mm már segítene a kelésben, a korai fejlődésben, de igazából gyorsan kellene 20-30 mm csapadék, s azt követően a többi.
Ez a hosszan tartó meleg ősz megzavarta a növényeink fejlődését. Az őszi káposztarepce már a szárbaindulásra készül, ami óriási rizikó a tél során. Az aranyvessző kivirágzott a kertemben.
Kivirágzott az aranyvessző
A meteorológiai előrejelzés még most sem ígér kedvező változást. Csapadékra kicsi az esély a következő hét második feléig. Más oldalról azért megérkezik az „őszies” ősz, vagyis fokozatosan csökken a hőmérséklet. E hét végéhez közeledve megjelennek a fagyos éjszakák, s a nappali maximumok is visszaesnek 5-10 oC közé.
A repcetáblák még mindig változatos képet mutatnak, s ezt leginkább az időjárás okozza. Ahol esett kevés eső az ősz folyamán – főképpen a nyugati határszél és az Északi-középhegység peremvidéke –, ott jobbak az állományok. Bár kisebb mértékű keléshiány ott is előfordul, de mostanra a megnőtt növények egységes, zöld táblaképet mutatnak.
A Dunántúlon egyre több jel mutatja, hogy a repcetövek a szárbainduláshoz közelítenek (megnyúlt levélnyél, elágazáskezdemények megjelenése). Az előbbivel szemben az Alföld déli felén főképpen kétféle repce található: a korán vetett, hiányosan kikelt s mostanra már túlfejlett, valamint a későbben vetett, alig kelt, ritka és fejletlen. Ez utóbbi csoportba tartozó táblákon már elkezdték a gazdák a kiművelést.
Nehéz kérdés, hogy a ritka állományú, de jól fejlett – esetleg túlfejlett – növények sorsa mi legyen. Ezt csak helyszíni felvételezéssel, helyi döntéssel lehet megválaszolni.
A múlt héthez képest újabb károsítás nem jellemző a repceállományokban. A gombabetegségek közül a fómás levélfoltosság megjelenési gyakorisága, mértéke sem nőtt. A fertőzés legfeljebb gyenge mértékű. A kártevők is telelőre vonultak, így kora tavaszig azokkal sem kell számolni.
Az őszi kalászosok állapotára vonatkozóan az előbbiekben rajzolt képet lehet megismételni, vagyis ahol kisebb esők segítették kelését, majd fejlődését, ott kicsit heterogén az állomány, kicsit foltos a tábla, de kikelt, s mostanra megerősödött. Az őszi búza e helyeken 3-5 leveles-bokrosodás kezdete állapotot ért el, míg az őszi árpa bokrosodásban van.
Szomjazó kalászos vetés
Ahogy tekintetünk az Alföld felé fordítjuk (különösen déli irányban), úgy vegyes képet látunk, amelybe beletartozik a 3-5 leveles, az 1-3 leveles, a most kisorolt, a kelőfélben lévő és a nedvességre váró mag állapota is.
Az egyre hidegebb időjárás miatt egyre nagyobb stressznek lesznek kitéve a kis növények.
Sajnos van esélye annak, hogy amelyek nem keltek ki eddig, azok már nem is fognak. A kelésben levő és 1-3 leveles fejlettségű táblák sorsát nagyrészt az időjárás alakulása határozza meg. Egy gyorsan érkező eső – ez most még nem látszik – megmentheti ezeket a táblákat. Ha tovább tart a szárazság, úgy számolni kell a kis növények fejlődésének leállásával, esetleg a kiszáradásával. Ezek a kis növények egy komolyabb fagy károsítását nem élik túl.
Ahol volt eső az elmúlt 2-3 hétben, ott valóságos csoda történt, az állomány kizöldült, gyors fejlődésnek indult. Mostanra ismét lelassult a növények fejlődése, de a korábbi kedvező állapot hatása még mindig észlelhető.
A növények egészségi állapotáról szólva először a rozsdabetegségekről kell említést tenni. Már nyár végén, ősszel megfigyeltük, hogy az árvakeléseken a vörösrozsda megtelepedett. Most a vetett állományokban is megfigyelték, elsősorban Veszprém megyében, de az Alföldön is megtalálták a kezdődő fertőzés tüneteit. A Dunántúlon a sárgarozsda is megjelent. Ha néhány napon belül megérkeznek a meteorológiai előrejelzésben említett fagyos éjszakák és a nappali lehűlés, akkor e betegségek jelentősége nem a mostani őszön lesz, hanem a tavaszi időszakban. Ennek ellenére ajánlott a táblák ellenőrzése.
A levéltetvek előfordulási gyakorisága nőtt, az ősziárpa- és őszibúza-táblákon is. Jelenleg szinte kivétel nélkül minden táblán megfigyelhetők, de legfeljebb gyenge mértékű fertőzés fordul elő. Védekezés a jelenlegi állapotban még nem indokolt. Amennyiben marad az enyhe, napos időjárás, a védekezésre fel kell készülni.
A csócsárló kártétele csak a gabona-előveteményű táblákon jelentkezett, ott is a kártételi küszöbérték alatt maradt. Az erdővel határos táblaszéleken a vadak kártétele szembetűnő, nemcsak a kukorica-előveteményű területeken, habár ott a túráskár jellemző inkább, míg a többi területen a növények visszarágása.
Ha ő nem lát minket, mi sem látjuk őt – gabonafutrinka félig elbújva
A mezei pocok betelepedését egyre több helyen figyelik meg; nemcsak kalászos, hanem repcetáblákban is. A száraz, enyhe ősz kimondottan kedvezett ennek a kártevőnek, így nem csoda, hogy szaporodik.
Rejtett pocokjárat
Mára az ország nagyobb hányadán okoz gondot, a szokásos góc területén (Békés és a szomszédos megyék) a védekezések folyamatosak. E gond megoldásában is sokat segítene egy kiadós eső.
Feltűnő pocokjárat
A gyomok kelése továbbra is lassú, vontatott a táblákon, általában csírázás-szikleveles állapotban vannak. Ahol indokolt, ott a korai posztemergens gyomirtásokra fel kell készülni.
Befejezték az őszi fejes káposzta szedését is, igyekeztek a termelők az ígért fagyos éjszakák megérkezése előtt betakarítani az utolsó táblákat. Igaz, hogy a fejes káposzta egy kis fagyot még elbír és a termés minősége nem csökken, de a fejek piacossága (esztétikája) romlik.
Ebben a hosszúra nyúlt enyhe őszben sokan vetettek áttelelő fejes salátát. A növények már a fejesedés kezdetén vannak. A fagyok ellen szükséges őket legalább fátyolfóliával védeni, vagy ha kisebb mennyiségről van szó, papírsüveggel is védekezhetünk a hideg ellen.
Az ősz nagy feladata a gyümölcsfák telepítése. Az időjárás segített is meg nem is e feladat megoldásában. A kellemes hőmérséklet adott volt a kinti munkához, de a talajok szárazsága megsokszorozta a gödörásás nehézségét. Aki eddig nem telepítette el fáit, annak valószínűleg már jobb tavaszra hagyni ezt a munkát, bizakodva abban, hogy akkor majd sokkal jobb lesz a talajok vízellátottsága. Aki teljesítette a feladatot, annak most különösen fontos a kis fák megöntözése, mert enélkül az eredés igen kétséges.
Ilyenkor kell elvégezni az ültetvények szemlézését is, mi milyen kárt okozott, mi a teendő a jövő évi szezonra készülve. Zalában ismerten nagy felületen termesztenek körtét. Az idei tenyészidőszakban a tűzelhalás-betegség fertőzte az ültetvényeket, s annak tünetei még most is jól láthatóak. (A fertőzött fákon fent marad a lomb és sok esetben a fertőzött termés is.) Az általánosan, erősen fertőzött fákat ki kell húzni és elégetni, a kisebb, csak részleges fertőzést elszenvedett fákat tavasszal csonkolni kell, a sebeket kezelni.
A körtefa már a telet várja
Az idei fertőzés határozott jelzés a gazdálkodóknak, hogy jövőre a tűzelhalással számolni kell, a megfelelő kezeléseket a védekezési tervbe be kell építeni.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
A fotók a szerző felvételei.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
