Tudjuk mindannyian, hogy a klímaváltozás megváltoztatja életfeltételeinket, mégis amikor a szélsőségekkel, szokatlan jelenségekkel találkozunk, meglepődünk, s tanácstalanul szemléljük az eseményeket. Csak egy-két sarokpont a mögöttünk levő időszakból: november végéig nem érkezett meg a télies időjárás. Elmaradtak a szokásos Erzsébet-naphoz, majd a Katalin-naphoz kötött várakozások az első hóról, a komolyabb fagyok megérkezéséről. (Vajon meddig élnek a névnapokhoz kötött jóslatok, s meddig adnak iránymutatást?)
December első napjaiban érkezett annyi kicsi hó, hogy a közlekedést megzavarja, de aztán gyorsan eltűnt, majd a hónap vége felé fordult elő néhány fagyos nap, de az sem volt komoly. Januárban semmi érdemleges változás, s aztán február elejétől, úgy tűnik, megérkezett a tavasz.Már január végén kivirágoztak a hóvirágok, február elejétől egyre melegebb napok jöttek, a hó közepén akár 10-15 oC-os hőmérsékletet is lehetett mérni déltájban. Zsuzsanna napján akár meg is szólalhatott a pacsirta, hisz 15 oC közeli hőmérséklet volt, s a krókuszok is tavaszt jeleztek kinyílt virágaikkal. (De mi történik akkor majd Mátyás napján?)
Már február 15-én kinyílt, s azóta egyre szebb.
Mit okozott ez a tél, hogyan teleltek növényeink? Alapvetően és röviden, nem okozott semmi gondot, s jól teleltek (eddig) növényeink.
Az őszi búza, amelyet november elsején vetettek el, akkor úgy tűnt, hogy kissé megkésve, január végére eljutott a bokrosodás kezdete állapotba, zöld, és jól érzi magát. Természetesen a korábban (időben) vetett búzák is szépek, általában a bokrosodás állapotában járnak.
November elsején vetették, s már bokrosodik.
Az őszi árpa mindig előbbre tart, most is már a bokrosodás vége fázist lehet látni a táblákon.
Az őszi árpa már a bokrosodás végén jár, és nem sárga.
Repcékben november végére sok helyen már a túlfejlett állapotot lehetett látni, zavartalanul nőttek a hosszúra nyúlt őszben. Szerencsére a legtöbb gazdálkodó elvégezte az őszi regulátoros kezelést, így a növény a télállóságot erősítette. Természetesen a lombozat nagy része elsárgult, összeesett, de a hajtáscsúcs ép, s alig várja, hogy megindulhasson.
Széles sortávra vetett repce, ősszel kicsit erős volt, mostanra összeesett, de zölden várja a tavaszt.
A kertekben, ültetvényekben a gyümölcsfák, szőlőtőkék nem károsodtak. Ez a tél eddig fagykárt nem okozott (elfagyás, kifagyás, felfagyás stb.)
A munkák a télen sem álltak meg, volt, ahol szántottak. Most, február utolsó dekádjában lassan megindulnak a szántáselmunkáló gépek, s a korai vetésű kultúrák (mák, borsó, tavaszi árpa) alá már készítik a magágyat. A talajállapot most kedvező ehhez, bár ez valószínűleg a tavasz kiteljesedésekor majd vízhiányt okoz.
A károsítók esetében általános megállapításként mondható, hogy azok is jól teleltek, vagyis kora tavasszal, erős fertőzési nyomással jelentkeznek.
Ez a jelentkezés nem is olyan sokára bekövetkezik, a repcések már kezdhetik a sárgatálas megfigyeléseket. A kora tavaszi szárormányosok már február végén előjöhetnek – s most miért ne tennék?
Télen is aktív némely betegség, de szerencsére a károsítóknak kedvező körülmények ellenére sem kalászosokban, sem repcében nem léptek a szokásos károsítók. Az ősziárpa-táblák szokásos tavaszi sárgulásos tünetegyüttese is kevésbé szembetűnő most.
Megmutatta magát viszont a mezei pocok. Megtalálhatjuk lakott járatait a táblaszéleken, árokpartokon, de betelepedett a kalászosokba, talán még erősebben repcébe. Téli táplálkozása nyomán egy-egy járat környékén több m2 területen lerágott növények maradványait találjuk.
Itt mezei pocok táplálkozott egész télen.
Táblaszél és a rengeteg élő pocokjárat.
Végül egy szokatlan negatív hatása az enyhe télnek: a közelmúltban egy méhész nyilatkozott a tél hatásairól az egyik rádiócsatornán. Elsőre meghökkentő volt az állítása, mely szerint az enyhe tél kimondottan káros, veszélyes a telelő családokra. Aztán elmagyarázta. A későig tartó kellemes őszön az anya nem állt le a peterakással. Márpedig ha álcák (fejlődő lárvák) vannak, akkor azokat etetni kell, így aztán a dajka szerepet betöltő fiatal dolgozók nem pihennek, hanem aktívan dolgoznak télen is. Annyira kimerítik raktáraikat és szervezetüket, hogy tavaszra nagy részük elpusztul. Így alakul ki az a kedvezőtlen helyzet, hogy
egy enyhe tél után megfogyatkozott népesség, egy legyengült család várja a tavaszt.
Szegény méhek, annyi káros hatás tizedeli állományukat. Reméljük, hogy a környezeti értékekre egyre inkább vigyázó növényvédelem kevésbé bántja az élet e kicsi, de nélkülözhetetlen fenntartóit.
Záró gondolatként el kell ismerni, hogy nem tudjuk, mit tartogat még a tél hátralévő része. Az időjárás-előrejelzés ugyan nem mond sem havat, sem más csapadékot jelentős mennyiségben egészen március első napjáig. A hőmérséklet kisebb ingadozásokkal a jelenlegit követi, vagyis erős fagyok nem valószínűek. A másik oldal viszont az, hogy minél később érkezik egy tavaszi lehűlés, annál nagyobb kárt okoz. Reméljük, ez elmarad, s hamarosan megkezdhetjük a tavaszi munkákat.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
_fill_540x300_0.jpg)
