Alapvetően nyár van, nyárias időjárással, de ez nemcsak a szikrázó napsütést és kánikulai forróságot jelenti, hanem – szerencsére – rövid, átmeneti lehűléseket, esőket is magában hordoz. Tipikusan ezt követte a múlt hét időjárása, hétfőn lehűlés jött, elszórtan esők, majd keddtől fokozatos melegedés kezdődött. Amikor a strandolók már élvezték a meleg vizet, akkor ismét lehűlés (szombaton), s azóta lassú felmelegedés indult. Sajnos ebben az időszakban inkább a helyi záporok, zivatarok a jellemzők, az országos, csendes esők kevésbé várhatóak.
Magas a páratartalom, ami segíti a kórokozók fertőzését. A levélfelületi nedvesség mostanság nagyon helyspecifikus, vagyis az esők helyszínén kialakul, hosszabb ideig megmarad, míg máshol nem számolhatunk vele, hacsak a reggeli harmatot nem vesszük figyelembe.
A fitoftóra a paradicsomot is megtámadja.
Az utóbbi időben kicsit megfordult a csapadék területi megoszlása, a szokásosan jól ellátott dunántúli régió most kevesebbet kapott, míg az Alföld tájaira több jutott. Így alakult ki az a szokatlan helyzet, hogy a talaj hasznos vízkészlete a Dunántúlon veszélyesen csökkent (40% körüli értékre, a Kisalföldön az alá), s ezzel szemben az Alföldön jó ellátottságot mutat, sok helyen telített. Az utóbbi időszak esős napjai valamit javítottak ezen a helyzeten.
A mostani melegedést ismét egy lehűlés töri meg a hétvégén – talán kevés esőt is hoz, majd újraindul a melegedés. Ebben az időjárásban jól haladtak az aratással, az őszi árpa már a magtárakban van, s a búzatáblákon is megindultak a gépek.
A kalászosok állapotában jelentős változás nem történt, bár a viharok nyomására több helyen megdőlt az állomány. Ez sajnos a fuzárium (Fusarium spp.) terjedését segíti, s ez a tünetek szintjén is észlelhető. A korompenész (Cladosporium herbarum) is megjelent az állományokban, s a fekvő, talajközeli kalászokon fokozottabb a tünetek megjelenése.
A kukorica sokat nőtt, általában már kihozta a címert, s a csőkezdeményeken is megjelent a bajusz.
Már a bajusz is kinn van.
Erre az időszakra időzítettek a kártevők is, kelnek a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvái, illetve L2-L3 fejlettségű hernyók találhatók az állományokban. Több helyen megfigyelték a moly korai – levélhüvelyen keresztüli – károsítását. Az utóbbi években a kártevő népessége gyarapszik, károsítása lassan emelkedik, így a védekezés megfontolandó. Nem lehet viszont mérlegelés tárgya a csemegekukorica-táblákon, ott helyi előrejelzés alapján kell beavatkozni.
A kukorica nem bírja az erős gyomnyomást, gyenge fejlődés, korai hervadás a következménye.
Bár az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) zömében még a talajban károsít, a tápnövény gyökereit rágja, de az első imágók már megjelentek. A védekezésre még nincs ok, de a népesség megfigyelése mindenképpen indokolt.
Már virágzik a kukorica.
A levéltetvek szinte minden kultúrát megfertőztek, így a kukorica levélzetén is megjelentek. Mostanra szinte általánosan elterjedtek, így érdemes az állományokat szemlézni, szükség esetén egy kezelést is beiktatni. A későbbiekben induló védekezések majd kezelik ezt a gondot is, de lehetséges, hogy azt megelőzően kell beavatkozni.
A gyapottok-bagolylapke (Helicoverpa armigera) már korábban megkezdte repülését, de eddig inkább a más kultúrákban kereste táplálékát. Mostantól, a kukorica generatív részeinek megjelenésével, várható e kultúrában is.
A napraforgótáblák már általánosan virágoznak. A betegségek oldaláról az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) az elsők között szokott megjelenni, s ez most sem történt másképp. Az alsó leveleken már hetekkel korábban megjelentek a betegség tünetei, s a fertőzés lassan terjed a felsőbb levelek irányában. Mostanra a területek nagyobbik hányadán megtalálható, a gyakorisága közelít az 50% felé. Szerencsére a fertőzés erőssége a gyenge szintet nem haladta meg, így önmagában nem jelent súlyos veszélyt.
Napraforgó alternáriás levélfoltossága az alsó leveleken.
Hozzá kell számolni viszont a fehérpenészes szárkorhadást (Sclerotinia sclerotiorum), ami a csapadékos időszakban jelentkezett, s azóta lassan terjed. Mostanság az észlelési szint és a gyenge fertőzöttség között találni, de mindenképpen figyelemreméltó. A szár és lombozat egyéb betegségei még kevésbé jelentek meg, de a kedvező körülmények között azokra is számítani kell. Így, együttesen a védekezés komoly indítékai.
A fehérpenészes szárkorhadás, az egész növény hervad.
A mezei poloskafajok (Miridae) korábban nagy számban lepték el a táblákat, s szurkálták meg a levélnyeleket. Mostanra számuk nem növekedett, inkább kicsit visszaesett, így a tányér megszúrása, megsértése kevésbé látható.
A levéltetvek is visszaszorultak, a védekezések és a heves esők együttesen hatottak. A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) viszont szaporodik az alsó leveleken, s felfelé terjed a kártétel. Ugyanez figyelhető meg kukoricán is, és lehetne sorolni még a további növényeket, pl. szóján is ez az elsőrendű gond. A kártevő-populáció a tábla széléről terjed a belső részekre. Sok helyen már közepes fertőzöttséget is találtak a széleken. Érdemes időben megállítani a kártevő tömeges terjedését, speciális atkaölő szerekkel dolgozhatunk.
Szóján a takácsatkák mellett tripszek (Thips tabaci) is megjelentek, de sokkal kisebb számban, illetve a mezei poloska (Miridae) is betelepszik az állományokba. A melegedéssel és szárazodással e két utóbbi fajcsoport szaporodása várható, figyeljünk rájuk.
A szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) terjedése tapasztalható az érzékeny állományokban. A párás meleg és a zárt állományok mikroklímája segíti a kórokozót, ugyanakkor a száraz, forró időszak gátolja terjedését. Ennek megfelelően a helyi időjárás nagyban befolyásolja a védekezés időzítését.
Burgonyában megjelent a burgonyavész (Phytophtora infestans) tünete. A kiskertekben akár közepes fertőzöttséget is lehet találni, míg a jól védett nagyüzemi táblákon inkább csak észlelési szintet ért el a fertőzöttség.
A csonthéjasok közül leszedték a cseresznye- és meggyfák termését. Sajnos a szüret vége felé a moníliás gyümölcsrothadás (Monilínia laxa, M. fructicola) gyors terjedése emelkedő kárt okozott. Sajnos ez a veszély fenyegeti a most szedésre kerülő kajszi és őszibarack vagy éppen a korai szilvafajták termését is. Az esők után erősödik a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) tünete kajszi- és őszibarackfákon. A szedés figyelembevételével érdemes védekezni ellene.
Az almásokban szedik a korai, nyári fajták termését, s a téli alma is szépen mutat. A közelmúltban a varasodás (Venturia inequalis) dominált a fertőzésekben, de a kezelések megállították a betegség terjedését. Igazából az üzemi állományokban a gyenge szintet nem lépte túl. A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzése is megtorpant időlegesen. A hajtásnövekedés leállása mégis egy kezelés elvégzését indukálja, hogy csökkentsük a telelő micéliumtömeget.
Aktívak viszont a kártevők.
Az almamoly (Cydia pomonella) továbbra is hektikusan rajzik, csak a helyi megfigyelés, rajzáskövetés ad értékelhető eredményt. A kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) lárvarajzása végéhez közelít. Most lehet megfogni a mozgó alakokat, s gyéríteni a kártevőtömeget. Sajnos az alma esetében is foglalkozni kell a közönséges takácsatkával (Tetranychus urticae). Egyelőre kisebb egyedszámban találhatóak a leveleken, de a melegedéssel számuk és kártételük emelkedik. Ezzel szemben a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) már nagyobb – kártételi szintet elérő – számban van jelen az ültetvényekben. Javasolt a védekezés ellenük, amihez speciális atkaölő készítményt kell keresni.
A levéltetvek (Aphididae) kicsit visszaszorultak az esős periódusban, de most újra erőre kapnak. Újabb fertőzésük megfigyelhető almában és csonthéjasokban (főképpen őszibarackon) is. Elsősorban körtében, de almában is megfigyelhetők a tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora) újabb hajtásfertőzései. A környezeti feltételek még mindig kedveznek a kórokozónak. A betegség megfékezésére marad a fertőzött hajtások folyamatos eltávolítása és réztartalmú készítményekkel való permetezés.
Újra erősödik a levéltetű-fertőzés az esők után.
A szőlőültetvényekben dús lombozatot, fejlődő, gyarapodó fürtöket látunk. Mostanra
mindkét vezető kórokozó (peronoszpóra és lisztharmat) ott van az ültetvényekben. Az időjárás és a technológia nagyban befolyásolja, hogy melyik erősödik meg.
Ahol esők, nedves körülmények jellemezték az utóbbi napokat, ott a peronoszpórás (Plasmopara viticola) foltok sporulálása és ezzel újabb fertőzési ciklus elindulása figyelhető meg. A másik oldalon a magas relatív páratartalom a lisztharmat (Uncinula necator) fertőzését segítette, s a betegség tünetei már fürtökön is megtalálhatók. Mindkét kórokozó fertőzési nyomása magas, éppen ezért mindkét kórokozó ellen folytatni kell az intenzív védelmet.
Az esők után fertőz a lisztharmat szőlőfürtön.
Kedvező körülmények alakultak ki a feketerothadás (Guignardia bidwellii) fertőzéséhez is, s a betegség újabb tünetei jelentek meg. A tünetek most már a levelek mellett a fürtöket (bogyókat) is elérik.
Tekintettel arra, hogy a bogyók és a lombozat még érzékeny fázisban van, mindhárom kórokozó támadására készülni kell.
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái már L3 (ez a tömeg) és L4 stádiumban vannak, a védekezéseket a vektor ellen meg kell kezdeni. Ezt erősíti, hogy viszonylag korán megjelent a szőlő aranyszínű sárgasága betegség (Flavescence doree) tünete. Az ilyen tőkét meg kell jelölni, a lehető leghamarabb kivágni, s minden részét eltávolítani az ültetvényből.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre kíváncsi, kattintson ide.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
