Növényvédelmi előrejelzés: Van még feladat a szezon végén is!

Mindig is volt az Erzsébet naphoz kötődő, időjárás-változást jósoló várakozás, tipikusan Erzsébetre megjön az első hó. Most is így történt, vártuk, nagyon vártuk az esőt, s bíztunk abban, hogy Erzsébet meghozza. És most teljesült a kérés, hétfőn reggel egy kis hóval is találkozhattunk, majd havas eső és eső váltotta fel. Nagyon kellett már a csapadék. A Dél-Alföldön úgy fogalmaztak, hogy az utolsó pillanatban érkezett ahhoz, hogy a kalászos vetések ne jussanak a repce sorsára. (A repcének ugyanis kb. a felét kitárcsázták!)

A hétvégén megérkezett a lehűlés is, de szerencsére komoly és tartós fagyok még nem veszélyeztetik növényeink kelését, megerősödését. A hétvégén (24-25-én) előreláthatóan még kicsit enyhül is a hideg, s ez a csapadék hasznosulását segíti. Egyrészt beszivárog a talajba, másrészt a növényeink felveszik, s még kapnak néhány napot, hogy kikeljenek, fejlődjenek.

A szárazság miatt a talajmunkák sem igazán haladtak, az őszi szántás – ha valaki megpróbálkozott vele – bizony a gépeket is próbára tette. Remélhetőleg az előrejelzett csapadék megérkezik, s akkor ez a munka is felgyorsul.

Erőltetik az üzemek a szántást, a csapadék után könnyebb lesz

Az őszi búza átlagosan 3-5-7 leveles állapot ért el, míg az őszi árpa bokrosodásban van. Amint korábban is említettük, őszi búza esetében ez az átlagos fejlettségi állapot nem fedi le a teljes vetésterületet, hiszen tájegységtől, helyi csapadéktól függően találunk éppen csak csírázó vagy kelőfélben lévő táblákat is, s a skála másik végén bokrosodás kezdetén lévő állományokat is.

Helyenként kel a búza. Vajon mi lesz a sorsa ennek a táblának? Reméljük, a csapadék segít.

A gabonafélék fejlődésének jót tett az eső, ahol korábban már kaptak kisebb mennyiséget, s még inkább jót tesz a mostani csapadék. A kikelt állományok lassan indultak fejlődésnek, de van olyan terület – főleg a Dél-Alföldön –, hogy a kikelt kis növények turgorukat vesztették, elkezdtek kiszáradni. Most újra kizöldülnek a táblák, s a növények megerősödnek, fejlődésük felgyorsul. Természetesen az ősz hátralevő néhány napjának és a tél első felének időjárása nagyban meghatározza a most csírázó, kikelő növények sorsát, de reméljük, kapnak néhány hetet arra, hogy megerősödjenek.

Van még tennivaló

A lehűlés és a szeles időszak a károsítóknak már nem kedvez. Árvakeléseken, táblaszéleken továbbra is megtalálhatók a különböző rozsdabetegségek tünetei (főleg a vörösrozsda és a sárgarozsda). A betegségek jellemzően a Dunántúlon, annak is a nyugati felén jelentek meg. Állományban nem értek el jelentős fertőzöttséget, legfeljebb a korábbi vetéseken (fejlettebb állomány), és ott is csak észlelési vagy gyenge fertőzöttségi szinten. Ennek az az oka, hogy az állományok jó része (~30-40%) a szárazság miatt későn került elvetésre, vagy éppen a már elvetett állományok későn keltek ki.

Mikorra megjött az eső, párhuzamosan a hőmérsékleti értékek is csökkenni kezdtek, amely már az újabb rozsdafertőzéseknek tartósan nem kedvezett (hőigény: 17-18 ^oC).

Mégis hordoz magában veszélyt ez az őszi fertőzés. Az árvakeléseken, zöldített területeken – ahol szintén tömeges az árvakelés – és egyéb egyszikű fajokon fennmaradt rozsdatelepek a téli hőmérsékletektől függően sikeresen áttelelhetnek, magas fertőzési nyomással fenyegetve tavasszal a gabonaállományokat. Tartósan mínusz 15 ^oC alatti hőmérséklet kellene a kórokozó gyérítéséhez.

A táblákon foltos hiányokat vagy pusztulásokat tapasztalhatunk. Ennek három oka is lehet: első a talajhibákat felerősítő szárazság miatti keléshiba, ezzel mostanság már nem sokat tudunk tenni. Az esők még segíthetnek valamit. Második a mezei pocok betelepedése. Ez a folyamat térbeli kiterjedtségét és mértékét tekintve is egyre fokozódik. Mostanra már nemcsak a gócterület, hanem az Alföld nagy része, de a Dunántúl is érintett. Ez ellen a „T” fák kihelyezésével vagy a lakott járatok kezelésével tudunk védekezni. Harmadik okozója lehet a gabonatfutrinka lárvájának (csócsárló) kései kártétele. A táblák szemlézése így továbbra is feladat.

Kikelt, de vékony, gyenge növénykék

A kései vetésidő és a szárazság miatt a táblák még kevésbé gyomosodtak be. A preemergens és a korai posztemergens gyomirtások még kifejthetik hatásukat, az eső sokat segít abban.

A jelenlegi helyzetet tekintve a gabonavetések elég vegyes képet mutatnak, a Dunántúlon az állományok közel 80%-a optimális fejlettséggel megy a télbe, az Alföld északi felén és az Északi-Középhegység peremvidékén a vetések 60-75%-a megfelelő állapotú a teleléshez, míg a Dél-Alföldön a táblák 2/3 része még csak most kel ki. Sokszor bebizonyosodott, hogy a természet csodákra képes, reméljük, a tavaszi kép ennél biztatóbb lesz.

Az őszi káposztarepce 6-8-(12) leveles állapotú, nagy lombtömeget nevelt. Itt is elmondható a vetésekről, hogy nagyon heterogén fejlettségűek, vetésidőtől, technológiától függően. A később (szeptember eleji) esőzések után elvetett repcék mostanra behozták a fejlődésbeni elmaradásukat. A legtöbb esetben ezek a vetések mondhatók optimálisnak (~50%), ugyanis a meleg őszön a növények intenzív fejlődése mindenütt jellemző volt. Nem ritka a 10-12 leveles állomány sem 1-2-szeri regulátorozás mellett. Több esetben problémát okozott, hogy a száraz időjárásban a regulátorhatású készítmények csökkent hatást mutattak.

Szép repceállomány, színében már jelzi a tél közeledtét

Ahol a tartós szárazság miatt nem kelt ki a repce, vagy a kelés oly mértékben hiányos maradt, hogy gazdaságos termesztés nem várható, ott kimunkálták a vetést. Különösen a Dél-Alföldön kellett ezt a fájdalmas munkát elvégezni, ott az elvetett területek kb. 50%-át kitárcsázták.

Foltokban kelt a repce, ezt ki kell tárcsázni

Károsítószempontból az idei őszön kártevők korai fellépése okozott gondot. A rovarölő szeres csávázások ellenére a Dunántúlon a repcebolha, míg a keleti országrészen a repcedarázs károsította az állományokat. Mindkét kártevő ellen kellett állományvédelmet (akár 2x is) végezni.

Van azért egyenletes, jól fejlett állomány is

A Dunántúlon végzett felmérés szerint a tavaszi vagy kis káposztalégy fertőzését sem fogta vissza jelentősen ez a technológia. Több táblán és hibriden végzett vizsgálatunk igazolja a 10-22%-os tőfertőzést, amely ~60%-ban gyenge, ~40%-ban közepes mértékű volt. Jelentős tőhiányt azonban ez a fertőzés mégsem valószínű, hogy okoz, mert az állományok fejlettsége jórészt kompenzálhatja a gyökérrágás által okozott kárt.

Az őszi kalászosokhoz hasonlóan itt is ajánlott egy kései táblaszemlézés, -felvételezés. Egyrészt indokolja a mezei pocok betelepedése, felszaporodása, másrészt a fómás levélfoltosság és szárrák megjelenése várható. Ez a betegség a nedves körülményeket és a hűvös időszakot kedveli. Eddig egyik tényező sem alakult ki tartósan, így a fertőzése csak jelzésszinten alakult ki, de most a csapadék és a lehűlés érkezésével a feltételek a gomba fertőzésének kedveznek.

Mezei pocok lakott járata és kártétele

Összességében kórokozók, kártevők részéről kedvező a repceállományok helyzete, fejlettség miatti téli kifagyással (a késői vagy újravetett állományokat és a túlfejletteket figyelembe véve) legfeljebb néhány százalékos veszteség léphet fel egy átlagos tél folyamán. Az előbbi pozitív megállapítást azonban ki kell egészíteni azzal, hogy a száraz talaj miatt egy jelentős területen a repcét el sem vetették, majd a rosszul kelt táblákat kitárcsázták, így összességében az országos vetésterület 10 000 ha-os nagyságrenddel lesz kevesebb.

A nyulak is felfedezték a repcét

Az ültetvényekben teljes a lombhullás, az őszi lemosó permetezéseket elvégezték. Itt is, mint a többi állókultúrában – tipikusan lucernában – a mezei pocok felszaporodására kell figyelni, szükség esetén beavatkozni.

Tisztelt Olvasók! Most a szezon végén megpihen a természet, s megpihen kicsi csapatunk is. Köszönjük a figyelmüket, jövőre ismét jelentkezünk híradásainkkal.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.