Sárgarozsda, lisztharmat, levélfoltosság, ormányos fajok... Felkészültél ellenük?

Visszatekintés az előző szezonra

Tavaly ilyenkor már a korai tavasz kápráztatta el a természet kedvelőit s vezényelte a földekre a mezőgazdasági termelőket. Ebben az időszakban megnyugtató volt, hogy a kalászosok jól teleltek, károsítók még nem jelentek meg. Ugyanakkor a sárgarozsda (Puccinia striiformis) fertőzés veszélye, a kórokozónak kedvező körülmények óvatosságra és figyelemre intettek.

Emellett a lisztharmat (Erysiphe graminis) és a pirenofórás levélfoltosság (Pyrenophora tritici repentis – őszi búzában és P. teres – őszi árpában) mutatkozott kezdeti fertőzési tünetekkel.

Akkor még nem tudtuk, hogy a tavaszi időjárás az idő haladtával egyre szárazabb lesz, már-már aszályos körülmények alakulnak ki, ami aztán az előbbi kórokozók megjelenését lefékezte, igazából gazdasági kárt nem okoztak. Most sincs ez másként, igen korai tavaszodást figyelhetünk meg, kizöldülnek a táblák, s a kórokozók megfelelő körülményeket találnak a korai fellépéshez.

Az őszi káposztarepce is ígéretesnek tűnt kora tavasszal, így megkapta a tavaszi fejtrágyát, s megjelentek – már március elején – a korai kártevők. A kitett sárgatálak már március közepétől nagy számban fogták a repceszárormányosokat (Ceutorhynchus pallidactylus), s ehhez társul általában a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi).

Egy hideghullám lassította a kártevőtömeg további emelkedését, de annak elmúltával már a repcefénybogár (Meligethes aeneus) első egyedei megjelentek a sárgatálakban, illetve a növényállomány széli részein.

Már kezd kiemelkedni a virághozó szár, középen ott a virágbimbó – fotó: Agroinform.hu

Kalászosokban már április elején megjelentek a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) imágói, megkezdték a betelepedést a táblákba. A korai megjelenést lassú felszaporodás követte, kicsit fáztak. Az imágók is kárt okoznak, ennek ellenére nem vált szükségessé az ellenük való védekezés.

Korán betelepedtek a vetésfehérítő imágói – fotó: Agroinform.hu

Nem úgy a repcékben. Ott már április elején szükségessé vált a szárormányosok elleni kezelés. (Sokan kihasználták a klórpirifosz hatóanyagú termékek utolsó kijuttatási lehetőségét.)

Egy virágzaton 7-8 repcefénybogár is található – fotó: Agroinform.hu

Haladtak a talajmunkák is, a készülődés a tavaszi kultúrák vetésére. A felvételezések azt mutatták, hogy a talajlakó kártevők is jól teleltek, várható volt tömeges megjelenésük. (S ebben nem is csalódtunk!) Április közepén már határozottan láthatóvá vált, hogy a növényzet hiányolja a csapadékot. Az őszi vetések fejlődése lelassult, elveszítették haragos zöld, erős, dús kinézetüket.

A korai vetésű napraforgó-, kukoricaállományok kelése elhúzódott, egyenetlen lett. Őszi árpában és őszi búzában általánosan megjelentek a lisztharmat (Erysiphe graminis) kis pamacsai a növények tövén. Ott még kialakult páradús mikroklíma a harmat és a felmelegedés kombinációjában. A betegség később visszaszorult, a száraz időjárás nem kedvezett terjedésének. A korábban említett betegségek sem tudtak szaporodni.

Tömegesen jelentek meg a talajlakó kártevők

A tavaszi vetések még viszonylag jó körülmények között történtek, de a keléshez már kevésnek bizonyult a talaj nedvességtartalma. Hiányos kelés, lassú fejlődés jelezte a kis növények szenvedését. Ebben a helyzetben jelentek meg tömegesen a talajlakó kártevők.

Az enyhe tél és az elmúlt években a talajlakó kártevők elleni védekezésekben tapasztalható visszaesés okozta, hogy a legtöbb területen nagy számú talajlakó kártevő [drótféreg (Agriotes spp.), mocskospajor (Scotia segetum), cserebogárpajor (Melolontha spp.)] okozott kártételt. Ez arra int bennünket, hogy az idei tavaszon is végezzünk felvételezéseket, és szükség esetén a talajfertőtlenítés se maradjon el. Hasonló megállapítást tehetünk burgonya esetében is, akár a tavalyi esztendőt, akár a jelent nézzük.

A repce is érzékeny fejlődési állapotot ért el ekkorra. Sárgabimbós táblákat lehetett látni, de melegebb vidékeken bizony már kinyíltak az első virágok is. A repcefénybogár (Meligethes aeneus) tömegesen lepte el a táblákat, s a bimbók kirágásával tetemes kárt okozott. Az üzemek többször kezeltek a kártevő újra és újra felszaporodó tömege, kártétele ellen. A kikelt kis kukorica- és napraforgónövényeket a barkók támadták meg. A lassú, vontatott fejlődés miatt a kártétel tartósnak s egyre inkább súlyosnak bizonyult, így több táblán e kártevők ellen is kezelést kellett végezni.

Barkókártétel napraforgón – fotó: Agroinform.hu

Barkókártétel kukoricán – fotó: Agroinform.hu

Súlyosbodó vízhiány, hiányos kelések

Április végére súlyosbodott a vízhiány. Ekkor már a kalászosok – gondoljuk meg, kalászhányás közben az őszi árpa vagy éppen kalászhányás előtt az őszi búza – hervadásos, az alsó leveleken sárgulásos, száradásos tüneteket mutattak. Míg a repcefénybogár (Meligethes aeneus) népessége a korábbi védekezések hatására visszaesett, a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) száma és ezzel együtt a kártétele is emelkedett. Ezt kiegészítette a repcebecőszúnyog (Dasineura brassicae), ami élvezte a számára kedvező „kapunyitást”. A kártevő mennyisége a legtöbb helyen elérte a védekezési küszöbértéket (1 imágó/növény), így kezeltek ellene.

Sokat haladtak a kukorica és a napraforgó vetésével. A magágy sajnos száraz talajban készült, sok helyen elfeküdtek a magvak. Több helyen lehetett hiányos kelést megfigyelni. A talajlakó kártevők csak erősítették a kárt.

A legnagyobb gondot szinte országosan a barkók (Tanymecus dilaticollis, T. palliatus) okozzák. A kártevő tömege sok helyen olyan mértéket ért el, hogy a növények cca. 25%-a maradt épen. Több helyen újravetés következett.

Május közepére kicsit hullámzóan, de betelepedett a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) a kalászos táblákba, majd tojást rakott, s ekkorra már a lárvák (árpacsigák) hámozgatták a leveleket. A termelők idejében megkezdték a kártevő elleni védekezést, amit később meg kellett ismételni.

A vetésfehérítő bogár lárvája és kárképe – fotó: Agroinform.hu

A repce elvirágzott, a korábbi kártevőegyüttes lassan csökkent számában a táblákon. Helyettük a tábla széléről támadt a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae), s gyorsan óriási kolóniákat formált, vagyis komoly kárt okozott.

A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) gondot okoztak a burgonyatáblákon is. Korán megjelentek a táblákon, és a kedvező körülmények között gyorsan szaporodtak, vagyis korai védekezésre kényszerültek a termelők. Nemcsak a szívogatás volt a tét, hanem a vírusterjesztést is csökkenteni kellett.

A napraforgó lassan szedte össze magát, éppen csak kinőtt a barkók foga alól május második felében, de akkor már a levéltetvek találták meg, egyre több, egyre népesebb kolóniát alakítottak levelein, majd a megjelenő bimbókat célozták meg. Először a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi) jelent meg a növényeken, de hamarosan érkezett a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) is.

Levéltetű-betelepedés napraforgóba – fotó: Agroinform.hu

Erősödő aszály, sikertelen gyomirtások

Az időjárás továbbra is a korai aszályt erősítette, s ennek a növények gyenge fejlődésén és gyengülő vitalitásán túl a gyomirtások sikertelensége is következménye lett.

És végre, június elején megérkezett a változás, megérkeztek az esős napok. A kalászosok fejlődési állapota őszi árpa esetében elérte a virágzás vége-szemfejlődés állapotot, de az őszi búza is a fővirágzásban tartott már. Jelentős változás az állományok egészségi állapotában nem történt, továbbra is megvolt az a levélfelület (zászlóslevél, felső 2-3 levél), amely a szemek kineveléséhez kellett, s ezeket betegségek nem fenyegették.

A korábban megjelent lisztharmat (Erysiphe graminis), szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) nem terjedt tovább, inkább stagnált vagy éppen visszaszorult. A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) lárvái elhúzódóan kelnek, de május utolsó hetében a tömeg kikelt. A védekezések hatására a kártevő népessége visszaesett.

A búza virágzására csak megérkezett az eső, így aki nem védekezett időben a kalászfuzáriózis (Fusarium spp.) ellen, annak nehéz napok jöttek. Többen megkésve, két eső között védekeztek a kórokozó ellen. Később, az esős időszak folytatásában sok helyen megdőlt a gabona, a nedvesség kedvező környezetet biztosított a fuzárium fertőzéséhez. A végső eredmény ismét egy kiemelkedő fuzáriumos év lett. A betakarításig kártevők már nem veszélyeztették alapvetően a kalászosokat, de a kombájnok többször megálltak a nagy munka során, s ez ismét a fuzárium károsítását fokozta.

Burgonyában az esős időszak meghozta a burgonyavész (Phytophtora infestans) veszélyét, ami hamarosan realitássá vált. Szerencsére a termelők időben felismerték a veszélyt és védekeztek, így sikerült a nagyobb károsítást megelőzni.

A kukorica végre megkapta a vízpótlást a meleg mellé, így gyors növekedésnek indult. Megkezdődött a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) rajzása. Egyik sem igényelt gyors beavatkozást.

Egyre kedvezőbb feltételek a kórokozók számára

Június második felére a kórokozóknak kedvező állapot alakult ki, a növények szövetei fellazultak a bőséges csapadék hatására, a talajok telítődtek vízzel, az erős kipárolgás magas relatív páratartalmat biztosított, s a gyakori esők hosszan tartó levélfelületi nedvességet okoztak. Ennek ellenére a kórokozók támadásai jellemzően a kertészeti kultúrákban jelentek meg, a szántóföldi növények már kevésbé voltak fogékonyak a betegségekre. Természetesen e megállapítást nem vehetjük sarkosan, jó példa erre a kalászfuzáriózis (Fusarium spp.).

Napraforgóban is megjelentek a levél- és szárbetegségek. A korai szakaszban a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) lépett fel, s szinte egy időben az alternáriás levélfoltosság (Alternaria helianthi) tünetei jelentek meg.

Május második felében országosan megkezdődött a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) is repült már. A rajzás lassan indult, a népesség lassan gyarapodott. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lárvája nem okozott súlyos kárt, pontosabban a nedves talajban a kukorica tudott regenerálódni, így a tövek dőlése kevésbé látványos lett.

A burgonya lombozata szépen mutatott, a növény már virágzott. A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) minden fejlődési alakban ott volt a növényeken, de a sikeres védekezéseknek köszönhetően károsításuk kezelhető szinten maradt. Nagyobb veszélyt jelentett a burgonyavész (Phytophtora infestans). A párás, meleg időjárás kedvezett a betegség fertőzésének. Ehhez járult az alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani) betegség is, tünetei az alsó leveleken jelentek meg.

A július is kellően csapadékos volt, s ezt a kukorica és a napraforgó is meghálálta, hatalmasra nőtt, jó termést ígért. Kukoricában a korábbi kártevők mellett az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) is megtelepedett a csöveken, a bajuszon. Együttes kártételük nem érte el a kártételi szintet takarmánykukoricában, de a későbbi csőfuzáriózis (Fusarium spp.) terjedéséhez hathatósan hozzájárult.

A napraforgóban a korábbi alternáriás levélfoltosság (Alternaria helianthi) mellett a diaportés levél- és szárfoltosság (Diaporthe helianthi) terjedt. Lassan a diaportés betegség lett a domináló. Közepes fertőzöttség mellett az alsó 6 levél leszáradt, s a felette levő 2-4 levél is mutatta a betegség(ek) tüneteit.

Milyen körülmények között zajlott a repce vetése?

Így érkeztünk el augusztus második felére. Az üzemek készülődtek az őszi káposztarepce vetésére. A talajokban volt elég nedvesség a talajmunkákhoz, és még jutott a vetés idejére is. Más évekhez viszonyítva ez kedvezően alakult.

A kukoricatáblákon nem igazán növekedett a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) száma, mégis a kártétel növekedését lehetett megfigyelni. A lárvák lefelé rágtak a szárban, s kisebb számban felfedezhetők voltak a bebábozódott egyedek is, ezek hamarosan kezdtek repülni, indult a csonka 2. nemzedék.

A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) kicsit később kezdett betelepedni a kukoricatáblákba, de aztán a kártevőtömeg gyorsan növekedett. Lárvája ott táplálkozott a csövek végein. A kártételt az igen magas gyakorisággal lehetett jellemezni, vagyis majdnem minden csövön ott találtuk rágásának nyomát. A fertőzés erőssége inkább gyenge szinten maradt, de a másodlagos kár – pontosan a gyakoriságból fakadóan – a betakarítás időszakára már súlyossá vált. Itt a csőfuzáriumra (Fusarium spp.) kell gondolni.

Folyamatosan növekedett a csőfuzáriummal fertőzött terület – fotó: Agroinform.hu

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) egyedszáma még ebben az időszakban is emelkedőben volt, s folyamatos tojásrakást lehetett megfigyelni. Az időközben elmúlt enyhe tél után jelentős lárvakártételre lehet számítani, mint ahogy az imágók is tömegesen jönnek majd elő.

Felgyorsult a napraforgó érése, a kaszatokban már kemény magot találtunk. Megkezdődtek a deszikkálások. Az utóbbi időben a diaportés szár- és levélfoltosság (Diaporthe helianthi) terjedése felgyorsult, s ezt mutatta mind a fertőzés gyakorisága, mind a fertőzés erőssége. Ennek ellenére szártörést alig lehetett találni. Az alternáriás szár- és levélfoltosság (Alternaria helianthi) lassan terjedt, a foltok egyre feljebb jelentek meg, a tányérok pikkelylevelein is észlelték ekkor megjelenésüket.

A csapadékos napok után a fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) is erőre kapott. A betegség látványos tüneteket mutatva terjedt. A tányér fertőzöttsége még elhanyagolható. További betegségek (fómás szárfoltosság – Phoma macdonaldii, hamuszürke szárkorhadás – Macrophomina phaseolina) is mutattak tüneteket az állományokban, de csak észlelési szinten, esetleg gyenge fertőzöttséggel.

A felsorolt betegségek gyakorisága együttesen elérte, helyenként meghaladta az 50%-os gyakoriságot, de a fertőzés erőssége gyenge szinten maradt, így végül komoly kár nem keletkezett. A tányérok nem betegedtek meg, így az sem veszélyeztette a termést.

A vetést nehezítő tényezők, lassan haladó betakarítás

A napraforgó érése, illetve a deszikkálások hatására a növény már nem adott megfelelő táptalajt a betegségeknek, a betakarítást nem veszélyeztették azok. A következő időszakban a kalászosok vetése adta a fő feladatot. Az átmeneti szárazabb körülmények időszakában lehetett jó talajmunkát végezni, de sajnos a vetés kezdetén újra csapadékosra fordult időjárásunk, így attól kezdve megálltak mind a magágykészítő gépek, mind a vetőgépek. A vetéssel jelentősen megcsúsztunk időben, még november második felében is vetettek, ennek ellenére nem sikerült a tervezett területen talajba tenni a magot.

Most látszik majd, hogy a kései vetések meddig jutottak el a fejlődésükben az enyhe télen, be tudják-e hozni lemaradásukat a tavaszi időszakban. Félő, hogy ez nem történik meg teljes mértékben.

A kikelt őszi káposztarepce állományokat a repcebolha (Psylliodes chrysocephala) és a repcedarázs (Athalia rose) lárvái tömegesen lepték el. A védekezések hatására, majd az esős időszakban a kártevők lassan visszaszorultak. A repce általában elérte a teleléshez szükséges fejlettségi állapotot, s az üzemek többségében őszi regulátoros kezelést is végeztek.

A betakarítások is lassan haladtak, de az időjárás kegyes arcát mutatta, így december elején azok is befejeződtek. A későn betakarított táblákon közepes, néhol azt meghaladó vadkár mutatkozott. A kalászosokban korai levéltetű (Aphididae) betelepedés okozott némi fejtörést, míg betegségeket alig lehetett észlelni.

Egész évben károsított a mezei pocok (Microtus arvalis), a középső- és Dél-Alföld volt az elsődleges elterjedési területe. Ősszel az előbbi terület mellett az északkeleti országrészben és a Dunántúlon egyaránt nagy népességgel találtuk. Betelepedik a repcetáblákba, majd az őszi kalászosok tábláiba is. A kártevő jól telelt, így tavasszal is feladatot ad.

Már az őszön betelepedett a mezeipocok-család – fotó: Agroinform.hu