A terményárak gyászos alakulása után talán a legtöbbet tárgyalt mezőgazdasági téma idén ősszel a szántás. Szükséges vagy káros, felesleges vagy nélkülözhetetlen? Rendkívül színes az a véleményhalmaz, ami megfogalmazódott a téma kapcsán, összefoglalónkban igyekszünk tiszta vizet önteni a pohárba, bár valószínűleg az alábbi érvek és ellenérvek mellett továbbiakat is fel lehet sorakoztatni.

Kezdjük az alapoknál! Miért szántunk?

A Növénytermesztők zsebkönyve (Antal József, 2000) szerint, amely az agráregyetemeken alapvető olvasmány, a következő áll:

"Őszi szántás. A tavaszi vetésű növények fontos alapozó talajmunkája az őszi szántás (20-25 cm-ig) vagy az őszi mélyszántás (25 cm-nél mélyebben). Az őszi szántás mélységét az aprított szár vagy az istállótrágya tömege, az altalaj tömöttsége, szerkezetessége, pórusviszonyai szabják meg. Deflációnak kitett futóhomokon maradjon el az őszi szántás. Lejtős talajon a lejtőre merőleges vagy azt megközelítő irányban szántsunk."

A fenti szakirodalom természetesen tárgyalja a téli szántás, a tavaszi szántás fogalmát és az őszi szántás lezárásának jelentőségét is. Szintén kiemeli a könyv azt, hogy a talaj-előkészítés során figyelembe kell venni többek között az elővetemény visszahagyott tarló- és gyökérmaradványainak tömegét, a szántóföldi termőhelyek szerinti talajkötöttséget, az elővetemény betakarításától a következő növény vetéséig rendelkezésre álló időt, a talajkultúrállapotát is. A talajművelés célja alapvetően az, hogy a növény kelésének, gyökeresedésének fejlődésének és a termésképzéshez megfelelő körülményeket hozzunk létre.

Hosszú távon van szükségünk a jó talajminőségre

A szántás és az optimális talajművelés megítélése kapcsán a kulcs talán az a gondolat, hogy a jó talajszerkezetre hosszú távon van szükségünk, márpedig a nem jól, szakszerűen, a talaj nedvességállapotának megfelelően végzett talajmunka sajnos nem ezt szolgálja. A szakértők véleménye viszont erőteljesen megoszlik abban, hogy mikor, milyen talajmunka szolgálja a talajszerkezet megőrzését, netán javítását.

A szántás megítélése körül van a legtöbb vita mostanában, aminek oka valószínűleg egyrészt az, hogy a talajnedvességgel való körültekintőbb bánásmód nem csak a gazdák érdeke, elég, ha a 2023 tavaszán bekövetkezett porviharra gondolunk.

Másrészt pedig a terményárak alakulása, a változó előírások, a szerkivonások, a klímaváltozás számos következménye fenekestől felforgattak mindent a mezőgazdaságban, így egyre több eddig alapként kezelt módszer, agrotechnikai lépés létjogosultsága is megkérdőjeleződik. Ami eddig válasz volt, az inkább már kérdés. Így bár szélsőséges vélemények fogalmazódtak meg pro és kontra, érdemesebb higgadtan, objektíven eldönteni, hogy szántsunk vagy ne.

A szántás megítélése nem fekete-fehér – Fotó: Metzker István

Nem fekete-fehér a kép

"Van olyan talajtípus, olyan talajminőség, amikor szükség van a szántásra" – nyilatkozta Dr. Milics Gábor, egyetemi tanár (MATE), amikor megkérdeztük, hogy szerinte mi legyen a sorsa ennek az agrotechnikai elemnek. A gazdáknak ismerniük kell a talajaikat, hogy meg tudják ítélni, valóban szükség van-e rá. Vannak olyan gazdaságok, olyan területen, ahol kihagyható a szántás, nem kell forgatni a talajt. De a magas agyagtartalommal rendelkező, rendkívül kötött, tömörödött talajok esetében sok esetben nem lehet a talaj művelhetőségét fenntartani szántás nélkül. Tömörödött magágy esetén muszáj valamilyen mértékben forgatni, hogy levegő kerülhessen be a talajba, különben nehézkessé válik a vetés és vontatottá a kelés. Lehetséges, hogy nincs rá szükség minden évben, ezt mérlegelni kell. A lényeg, hogy tudatosan, észszerűen kell döntést hozni, és ehhez szakértelemre van szükség. A vízgazdálkodás miatt is lényeges a kérdés. Ha a szántás szárazabb körülmények között zajlik, és a talaj levegőztetésével tovább segítjük a párolgást, akkor rontunk a talajminőségen.

"Tény, hogy a szántás nagyon sok területen talajdegradációhoz vezet, rontja a talajminőséget és a növények életfeltételeit. De van olyan, hogy javítja a talajállapotot, a növények életfeltételeit. Ennek megítélése az adott helyen és körülmények között hozzáértésbeli kérdés" – összegezte dr. Milics Gábor.

Érvek a szántás elhagyása mellett

  • A szántás elhagyásával csökkenhet a ráfordítás mértéke, így a jövedelmezőség nem romlik hosszú távon akkor sem, ha csökken a terméshozam.
  • A no-tillben gyakorlott gazdák szerint a talajművelést a gyökerek végzik, nincs szükség nagy gépberuházásra, túl sok talajművelő gép beszerzésére. (De egy nagy csoroszlyanyomással rendelkező direktvetőgép elengedhetetlen!)
  • A talajnedvesség megtartásában nagy segítséget nyújt, ha nem bolygatjuk, forgatjuk a talajt. Ahogyan csökken a talaj forgatásával járó műveletek száma, úgy kezd el javulni a talajszerkezet és a víz befogadására alkalmas aggregátumok elkezdenek felépülni.
  • Azzal, hogy elhagyjuk a talajművelést és a magágykészítést, jelentősen csökkenthető a gázolajfogyasztás, gazdálkodói tapasztalat, hogy már a szántás elhagyásával felére esik vissza a fogyasztás. A menetszámok csökkentése miatt kevesebb a területen töltött idő, így tehát a munkabérköltség is.
  • Ahogy nő a talajszerkezet javulásával a humusztartalom, emelkedik a szerves szén mennyisége és javul a talaj nitrogénszolgáltató képessége, így kevesebb műtrágyára van szükség hosszabb távon.
  • A szántás, a forgatás elhagyása összhangban van a fenntarthatósági elvárásokkal, hiszen nő a talaj szénmegkötő képessége, amelynek köszönhetően a mezőgazdasági termelés következtében légkörbe kerülő ÜHG-gázok mennyisége csökken.

Érvek a szántás mellett

  • A forgatásos talajművelés 1-1,5 tonna többlethozamot jelent a kukorica esetében a debreceni tartamkísérletek alapján.
  • Szántás nélkül a kötöttebb területeken nehezebb a magágykészítés, és lassabb lehet a kelés tavasszal. Tavaszi vetésű növények alá, ha csak lazítunk, minimális talaj-előkészítést végzünk, és a tarlómaradványba vetünk, akkor akár egy tonna veszteséget is elkönyvelhetünk, mert tavasszal nem tud felmelegedni a talaj elég gyorsan, amire viszont a csírázáshoz nagy szükség lenne.
  • Ha felhagyunk a szántással, az átállás első néhány évében több nitrogén kijuttatására lehet szükség.
  • A gyomkontroll és a pocoknyomás kezelése rövid távon könnyebb, ha szántást alkalmazunk. A no-till nehezen képzelhető el glifozát nélkül, amely gyomirtó szernek a használata ugyan most további 10 évre kapott engedélyt, de rengeteg aggály van a használatával kapcsolatban.

További információk:

Államilag be kellene tiltani a szántást a talajra gyakorolt káros hatásai miatt – Dr. Gyuricza Csaba (MATE)

Újabb szempontok a döntésekhez: szántsak vagy ne? Kell nekem a precíziós gazdálkodás? Interjú Prof. Dr. Nagy Jánossal (Debreceni Egyetem)

Nagy Istvánt kérdeztük a szántásról és hogy milyen jövő vár a kis- és közepes gazdaságokra –  interjú az agrárminiszterrel

A fenntarthatóság elsősorban nem technológia kérdése

Mókuskerékben szaladnak a gazdák. Pedig van kiút!

Mire képesek az új kemikáliák? Milyen az aszálytűrő kukorica? Búza direktvetéssel?

Tudod, mikor ártasz te magad a talajnak, amelyen termelni szeretnél?

Csökkentenéd a szántóföldi termelés költségeit? Ezekre figyelj!

Igaz-e, hogy mindenki azt tehet a földjével, amit akar?

Összeérnek a szálak: a talajmegújító gazdálkodást előbb-utóbb az élelmiszeripar is honorálja

Gazdálkodói tapasztalatok a no-till technológiáról – videó!

Regeneratív gazdálkodás a gyakorlatban – beszéljünk a no-tillről! Podcast Kökény Attilával

Égető kérdések a forgatás nélküli talajművelésről és a no-tillről

Katasztrofális a magyar talajok állapota, és ezért nagy árat fizetünk – interjú Dr. Dobos Endrével.