Ezzel nem azt kívánom állítani, hogy nem fordulhat elő, hogy a kereskedelemben rossz minőségű vetőmagot értékesítenek, de közel sem annyit, mint amennyi esetében ezt gondolják. Tanácsos megvizsgálni a magvetés körülményeit!
A zöldségmagvak csírázási ideje, de a fajhoz köthető csírázási hőmérsékleti igény is nagyon eltérő. Az apró, olajos zöldségmagvak (pl. sárgarépa, petrezselyem stb.), de több fűszernövény is (mák, kapor, koriander) nehezen veszi fel a vizet, „lassabban nedvesednek át”, ebből adódóan a kelésük elhúzódik, amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy rossz, öreg a mag. Ezek nem hasonlíthatók más, nem olajos magvakhoz, amelyek gyorsan megszívják magukat nedvességgel, ebből adódóan lendületesebben kelnek (pl. fejes saláta, borsó, bab stb.).Szintén a fajhoz köthető tulajdonság a hőmérsékletigény, a csírázáshoz (keléshez) szükséges talajhőmérséklet. A melegigényesek (pl. paprika, uborka, dinnye, padlizsán stb.) 28-30 °C körüli vagy néhány fokkal ennél is magasabb hőmérsékleten csíráznak a legjobban, míg vannak fajok (hidegtűrőek), amelyek néhány fokkal a fagypont felett – ha nem is optimális sebességgel, de – csírázni kezdenek (1. táblázat).
1. táblázat: Zöldségfélék csírázási hőmérséklete
|
A hideg talajba vetett magok esetében nemcsak arról van szó, hogy elfekszik, „vár” a mag, és ha melegszik a talaj, majd előbb vagy utóbb csírázásnak indul. Sokféle károsodás (külső és belső) érheti ez idő alatt a magot, ebből következően a csírázóképességüket is teljesen elveszthetik, ezért
az indokolatlanul korai vetés nem célszerű.
A vetőmag kora és a mag tárolásának körülményei is kihatással vannak a kelésre. Amennyiben nem száraz, hűvös, 16-18 0C-nál hidegebb helyen tároltuk az előző évről kimaradt magot, veszít a csírázóképességéből, a csírázási erélyből, azaz a csírázás lendületéből.
A zöldségmagvak általában 3-4 évig tartják meg a csírázóképességüket, ezt követően gyorsan romlik a kelés mértéke. Vannak fajok, amelyek ennél lényegesen hosszabb idő után is kifogástalanul csíráznak (pl. dinnye, tök, uborka), míg mások 1-2 év után csírázásképtelenné válnak, vagy jelentős mértékben romlik a csírázási százalékuk (sóska, feketegyökér, pasztinák, metélőhagyma).
Gyakori hiba a túl mély vagy nagyon sekély vetés, mind a két esetben romlanak a csírázás feltételei, a csírázás esélye.
A mély vetés előnye, hogy nem szárad ki a vetés, hátránya a lassúbb felmelegedés következtében jelentkező későbbi kelés. A sekély vetés esetében a helyzet fordított – gyorsabb kelés, de nagy a kiszáradás veszélye.
Az optimálisnak tekinthető mélység a magtól, a talaj kötöttségétől és csapadékviszonyoktól függ. Az apró magvakat (1-2 gramm ezermagtömegűek, pl. petrezselyem, hagyma, sárgarépa, fejes saláta, káposzta stb.) 1-2 cm-es mélységre, a nagyobbakat (100 g-ig, pl. paprika, paradicsom, uborka, cékla stb.) 2-3 cm-re, míg a nagyokat (100 gramm felettieket, pl. csemegekukorica, borsó, bab stb.) 4-5 cm mélyre vessük.
Homokon a vetés 1-2 cm-rel mélyebbre történjen, mint a kötöttebb és humuszosabb talajon. Tavasszal a párásabb, csapadékosabb időjárás miatt nem kell tartani a kiszáradástól, de nyáron ez is befolyásolja a vetés mélységét, indokolja a mag mélyebbre történő helyezését.
Az optimálisnak tekinthető mélység a magtól, a talaj kötöttségétől és csapadékviszonyoktól függ – fotó: Shutterstock
Kisebb területen, házi kerti termesztésben jól bevált és könnyen megoldható a vetéstől a kelésig tartó takarása. Ilyen célra a használt fólia tökéletesen alkalmas. Vetést követően a talajt alaposan benedvesítjük, majd a fóliával letakarjuk, széleit, sarkait rögzítjük. Figyelve a kelésre,
a takarót az első csírák megjelenésekor azonnal eltávolítjuk!
Ha a mag közvetlen közelében kiszárad a talaj, megáll vagy el sem kezdődik a csírázás. Ez történik a drazsírozott (pillírozott) magvakkal, ha nem eléggé nedves körülmények között próbáljuk őket csíráztatni. A drazséanyagnak a magról történő leválásához sok nedvességre van szükség, és ha nem elég nedves a talaj, a drazsé a mag elől elvonja a vizet.
Maga a drazsírozás vagy pillírozás alapvetően nem a gyorsabb csírázást szolgálja, a nedvszívó anyaggal, növényvédő szerekkel impregnált burkoló anyag inkább a biztonságos kelést és a könnyebb vethetőséget segíti!
A sikeres magvetés és kelés feltétele a jól előkészített, ülepedett vetőágy.
A humuszban gazdag, középkötött talajon is biztosabb a csírázás, de a talaj tápanyagtartalma a kelést, a csírázást közvetlenül követő (kezdeti) fejlődést még szikleveles korban nem befolyásolja. Ebből adódóan nagy hiba a talajba a magvetést megelőző vagy azzal egy időben kijuttatott, nagy mennyiségű műtrágya, mindenekelőtt nitrogén és kálium adagolása.
Tudott, hogy a mag csírázáskor az endospermiumból (mag szövetéből) táplálkozik, vagyis a csírázáskor a talaj (közeg) tápanyagtartalma a kelést ilyen vonatkozásban nem befolyásolja. Viszont kifejezetten káros lehet azáltal, ha túl magas tápanyagtartalom, azaz túltrágyázás áll fenn, ilyen közegből a mag nehezebben tudja a keléshez szükséges nedvességet felvenni.
Túltrágyázás esetén a mag nehezebben tudja a keléshez szükséges nedvességet felvenni – fotó: Shutterstock
Nem ellentmondás! Fiatalkorban a növények – így a zöldségfélék is – jelentős mennyiségű tápanyagot vesznek fel a talajból, lombtömegükhöz képest többet, mint később, kifejlett állapotban. Ezért lendületes fejlődésük csak úgy képzelhető el, ha folyamatosan, könnyen felvehető tápanyagokhoz jutnak.
A vetést követően a gyökérzet még fejletlen, így a tápanyagok felvétele – ha azok nem közvetlen a növény gyökere közelében vannak – nehéz és vontatott. Márpedig az őszi talajforgatás alkalmával az alaptrágyaként adott tápelemek a palántázás, illetve a magvetés szintjénél lényegesen mélyebbre kerülnek, valamint a felsőbb talajrétegből a téli csapadék hatására kimosódnak. Így a kelő növények tápanyagok nélkül maradnának, ha nem alkalmaznánk a vetés idején kis adagú (!) tápanyagpótlást, amit a szaknyelv starter- vagy indítótrágyázásnak nevez.
Azonban hangsúlyozni kell a „kis adagot,” maximum nitrogénből (N) 50 kg/ha-t, azaz 5g/m2-t, illetve káliumból (K2O) 100 kg/ha-t, azaz 10 g/m2-t.
