Veszélyben a termés!

A szélsőséges időjárást már most tapasztaljuk – fotó: Shutterstock

A kutatás és az innováció lehetőségei az élelmiszer- és táplálkozásbiztonság, valamint a mezőgazdaság területéncímű jelentés Európára vonatkozó része az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) gondozásában készült.

A jelentés szerzői a mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot veszélyeztető tényezők között említik a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válását és az emberi tevékenység miatt erősödő klímaváltozás más következményeit.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2018-as adatai szerint 2015-ben 777 millió volt a krónikusan alultáplált emberek száma, 2016-ban pedig már 815 millió. Az ENSZ több, a táplálkozással kapcsolatos célját nem sikerült teljesíteni. Emellett nagyon sokan szenvednek nyomelem- és vitaminhiányban - például a vashiányos vérszegénység 975 millió embert érint. Afrikában továbbra is a gyermekkori alultápláltság miatt alacsonyabb a várható élettartam.

Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben számos országban sikerült az éhezést visszaszorítani, tehát a kalóriabevitel már elegendőnek mondható. Egyre nő azonban a túlsúllyal, kövérséggel összefüggő megbetegedések száma, sőt jelenleg több ember túlsúlyos, mint ahány kórosan sovány. Nagyon sok gyermek táplálkozik kalóriadúsan, de nyomelemhiányosan.

A jelentés szerzői szerint a klímaváltozás negatív következményei veszélyeztetik az eddig elért sikereket. Például az amerikai mezőgazdasági minisztérium egy 2017-es elemzése szerint

a klímaváltozás következményei semmissé teszik az Egyesült Államok mezőgazdaságában 1981 óta elért termelékenységnövekedést.

A búza terméshozamát 40 százalékban már most az időjárás és az éghajlati anomáliák befolyásolják. Az emelkedő átlaghőmérsékletek rontják a hagyományos növényvédő eljárások hatékonyságát. Afrika számos vidékén 2100-ra ellehetetlenül több alapvető élelmiszernövény termelése, különösen a kukoricáé, a banáné és a zöldségeké.

A búza terméshozamát 40 százalékban már most az éghajlati anomáliák befolyásolják – fotó: István Erik

Az egy-egy régióra vagy földrészre koncentráló vizsgálatok mellett olyan kutatások is folynak, amelyek a növekvő szén-dioxid-koncentráció és a táplálkozás közvetlen összefüggéseit vizsgálják. Itt a jelentés szerzői egy 2017-es tanulmányra hivatkoznak, amelyben a Harvard Egyetem közegészségüggyel foglalkozó kutatói közölték:

a rizs, a búza, az árpa és a burgonya proteintartalma csökkent a magasabb szén-dioxid-koncentráció miatt.

A megoldási javaslatok

Precíziós növénytermesztést és állattenyésztés:

A fogalom jelenleg számos technológiát fed le: kiterjedt érzékelőrendszerekre, precíziós öntözésre, robotok használatára, 3D nyomtatásra, képfeldolgozó algoritmusok használatára, de idetartozik a mobiltelefonok lehetőségeinek kiaknázása is. A jelentés megállapítja, hogy a precíziós, friss adatokra támaszkodó szemléletnek ki kellene terjednie az élelmiszerlánc további elemeire: a termények csomagolására, tárolására, szállítására, árusítására és a hulladékkezelésre is.

A precíziós gazdálkodással is hozzájárulunk a környezet védelméhez – fotó: valtra.com

Növénynemesítési technológiák alkalmazása

Az IAP összegző vizsgálata szerint hatalmas különbség lehet egy-egy ország vagy régió termésátlagai és a világátlag között. Az eltérések jelentős részben az eltérő minőségű vetőmagok használatából adódnak. A jelentés szerint egységes ökológiai szempontrendszer szerint kell kezelni a fenntartható termelést, a növénynemesítést, a talajvédelmet és a vízgazdálkodást. A GMO esetében megjegyzi, nagyon eltérő a megítélése világszerte, a jelentés szerint azonban különösen Afrikában lenne előnyös a betegségeknek ellenálló GMO-banán, nitrogénhatékony rizs, a kártevőket jól tűrő lóbab és a szárazságtűrő kukorica elterjesztése. Az utóbbi évtized géntechnológiai eredményei lehetővé tették a súlyos gombafertőzésnek, a feketerozsdának ellenálló búzafajta kifejlesztését a tönkölybúza génkészletének segítségével.

Innovatív élelmiszerek

Ezek között sorolják fel a hús-gomba keverékeket, a laborban termelt húst, az algákat vagy a rovaralapú élelmiszereket. Emellett a kutatók kevesebb hús fogyasztását is kívánatosnak tartják.

A tengeri és édesvízi halászat hatékonyságának növelése

A jelentés szerint tovább már nem fokozható a kifogott halak mennyisége, mert már jelenleg is a túlhalászat a jellemző. A jelentés szerint érdemes lenne növelni a hatékonyságot, hogy proteinszükségletünket a vízigényes módszereket igénylő források (a szárazföldi vágóállat-tenyésztés, a hústermelés) helyett inkább vízi forrásokból fedezzük, növeljük az akvakultúra jelentőségét.

Az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása

A termelési folyamatok egyes szakaszai, az aratás, tárolás, szállítás, feldolgozás, árusítás és fogyasztás során az élelmiszer legalább 30%-a veszendőbe megy, ezt mindenképpen csökkenteni kell.

Rengeteg élelmiszert pazarlunk el, és rengeteg csomagolóanyagot használunk – fotó: Shutterstock

A feldolgozóipar fejlesztése

Már ma is rendelkezésre állnak olyan feldolgozási módszerek, amelyekkel a feldolgozott élelmiszerek is egészségesebbek lehetnek (kevesebb só, cukor és zsír hozzáadása mellett). A csomagolástechnológián is sok javítanivaló van: a nem vagy csak alig-alig lebomló műanyagok rendszerint élelmiszer-csomagolásként kerülnek forgalomba.

Alapkutatások, digitalizáció és big data

A jelentés szerzői hangsúlyozzák: a fenntartható és egészséges élelmiszer-ellátás érdekében komplex személetmódra van szükség. A nagy adatbázisok kezelése és használata nemcsak a termelők, hanem az egyes szakpolitikák közegészségügyi hatásait felmérő szakemberek számára is elengedhetetlen.

Az IAP jelentése több ponton is kitér arra, hogy egyfelől a kutatóknak is segíteniük kell a különböző szakpolitikai, szabályozási változások megalapozását, például a kutatási eredmények elérhetővé tételével, új együttműködési módszerek kialakításával, a technológiai transzfer fejlesztésével.

Másfelől a jelentés kimondja: a politikusoknak, döntéshozóknak támogatniuk kell a tudományos kutatásokat, a szabályozást minél inkább tudományos bizonyítékokra kell alapozni, elő kell segíteni a körkörös gazdaság és a biogazdaság terjedését, és erősíteni kell a nemzetközi kereskedelmi megállapodások élelmiszer-biztonságra vonatkozó előírásait.