Nagyban zajlanak a gabonafélék aratási munkálatai, s nagyon sokan küzdenek az aszály általi problémákkal, de mindemellett mégis figyelni kell arra, hogy a támogatások egyes feltételeit betartsuk. A területalapon nyújtott támogatások egyik lényeges feltétele a minimumkövetelmények betartása, melyet a 10/2015 (III.13.) FM rendelet szabályoz.
E szerint az a terület, amelyen mezőgazdasági termelés folyik, de nagymértékű, súlyos lágyszárú vagy fásszárú, vagy nagymértékű, súlyos és maradandó fásszárú gyomosodás észlelhető, úgy adott évben a terület nem támogatható - olvasható a nak.hu tájékoztatójában.
Mikor beszélünk nagymértékű gyomosodásról?
A nagymértékű, súlyos, lágyszárú gyomosodást abban az esetben állapítja meg az ellenőr, amikor a lágyszárú gyomnövény bármely szomszédos földterületre átterjed, vagy a területen virágzó veszélyes gyom található, vagy a földterület 50%-át meghaladó mértékű lágyszárú gyomnövény található - írja a NAK
Veszélyes gyomnövények
A tarlókon, a táblaszéleken virágba borulva a támogatás elvesztését eredményezhetik adott év vonatkozásában a továbbiakban felsorolt gyomnövények.
Aranka fajok
Az aranka fajok a szulákfélék családjába tartoznak. Az élősködő növény népies nevei: fonalfűnyűg, görényfű, herefojtó, köszvényfű, lucernakosz. Az aranka élősködő, mert a gazdanövény által már felvett és feldolgozott tápanyagból él - rácsavarodik és kiszívja belőle a táplálékot. Ezt az adott növény aztán vagy túléli, vagy nem. Júniustól szeptemberig tart a virágzási ideje. A szakirodalom szerint mivel a gyakori visszavágást nem szereti, így kipusztítható a haszonnövények rendszeres kaszálásával. A levágott, arankával betekert növényeket célszerű megsemmisíteni, mert a szétvágott arankahajtások újra fejlődésnek indulnak. A talajban a magok akár 10-12 évig is megőrzik a csíraképességüket.
Aranka – fotó: pixabay.com
Selyemkóró, vagy vaddohány
A méhészek kedvelik, annak ellenére is, hogy a veszélyes gyomnövények közé sorolhatóak a mezőgazdasági területeken. Eredetileg a textilipar számára hozták az országba. Az 1970-1980-as években még intenzíven termesztették, de mivel a hasznosíthatósága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, felhagytak a termesztésével és sorsukra hagyták az ültetvényeket. A szakirodalom szerint: „Az eredeti, ültetett állományokból a selyemkóró a magvaival „kiszökött."
Gyorsan megtelepedik a bolygatott területeken és a rizómáiból fakadó sűrű hajtásrendszerével /klónok/ uralja a területet. Az őshonos növénytársulás hamar kipusztul a közelében, mert a gyökereiből más fajok csírázását, növekedését gátló vegyületeket juttat a talajba. A homok puszták különösen veszélyeztettek. Bonyolult porzórendszerébe beleakad, sokszor le is törik a házi méh lába.
Selyemkóró – fotó: pixabay.com
A mechanikai irtása (kitépés, kaszálás, legeltetés, zúzás) nem hatékony (0-64%-os), mivel a rizómák (tarackok) újra és újra kihajtanak, ezért kizárólag csak a vegyszeres kezelés hozhat tartós eredményt. Megfelelő védelmet csak a gyökéren keresztül is ható készítmények biztosíthatnak ellene. Nagyon nehéz kiirtani, mivel föld alatt is terjeszkedik, sarjtelepeket hoz létre, így könnyen kihajt, ha a föld felett visszavágjuk.
Látjuk e növény megosztja a véleményeket, mert a méhészek s fogyasztók szeretik a selyemfűmézet (vaddohánymézet), ugyanakkor agresszív terjedésével kiszorítja a természetes vagy termesztett növényállományt. Jelenlegi szabályozás szerint a termőföldön veszélyes gyom, mely ellen védekezés kötelező - írja a NAK.
Parlagfű
A veszélyes gyomnövények sorába tartozik a mindenki által jól ismert parlagfű is. Allergén hatása miatt közegészségügyi okokból is írtandó növényként tartjuk számon. Terjedése igen intenzív, mint ismeretes. A parlagfűről számos ismeretterjesztő hír olvasható a NÉBIH honlapján is.
Parlagfű – fotó: pixabay.com
A fentiek szerint mindenki tekintse át a területeit, és tegyen meg minden szükséges lépést a veszélyes gomnövények kipusztítása érdekében.
