Annál is inkább, mert magánerdőben többféle jogcímen támogatás is igényelhető hozzá a hamarosan megnyíló pályázati forrásokból, ami valamelyest kompenzálja a kieső bevételt, ami abból ered, hogy a területen nem végeznek koncentrált, felújítási kötelezettséggel járó fakitermelést (például tarvágást), hanem az erdő természetesen megújulására építve, elszórtan, csak a megfelelő fejlettséget elérő fákat termelik ki.

A szálaló erdőgazdálkodás, röviden szálalás kíméletes, a modern természetvédelmi elveknek megfelelő technológia, ahol a faállomány kitermelése meghatározott visszatérési idővel, akár évről évre is, állandóan folyik, a vágásra érett fák egy részét szálanként (innen ered a neve), illetve kisebb csoportokban, úgynevezett lékenként vágják ki. Ennek köszönhetően a faállomány szerkezetében lényeges változás nem történik, egymással párhuzamosan, összefüggésben zajlik a vágás, a felújítás és a nevelés, ezért ennek a fajta erdőnek nincs vágásterülete és vágáskora. Az erdős területeken fennmarad a folyamatos erdőborítás, nem keletkeznek sok éves időszakra tarra vágott területek.

örökerdő

Itt jól látszik, miért is nevezik szálalásnak ezt a technológiát: mindig csak a vágásérett fákat termelik ki, a többit hagyják tovább fejlődni. Az aljnövényzet, s benne az újulat így több fényhez jut – fotó: Horváth Attila

A Zalaerdő Zrt. szentgyörgyvölgyi erdőtömbje őrzi a régi, de a természetvédelmi, illetve Natura 2000-es területeken újra mind nagyobb teret nyerő erdőkezelési eljárást, amelynek jellemzőit a 2,5 kilométer hosszú "Töllös" tanösvényen mutatja be. A történelmi, 118 hektár fokozottan védett Szentgyörgyvölgyi Szálaló Erdőt a Lenti Erdészet kezeli, ami a több mint 1100 hektár védett területtel együtt az Őrségi Nemzeti Park része. Az erdészetnél a folyamatos erdőborítást a 747 hektár örökerdő és 503 ha hektár átmeneti üzemmód biztosítja. Az erdészek kiemelt figyelmet fordítanak a természeti értékek védelmére és fejlesztésére, összhangban az erdőgazdálkodással, faanyagtermeléssel – tudtuk meg a helyszínen Lukács István fahasználati ágazatvezetőtől és Biró Ferenc területfelelős kerületvezető erdésztől, aki immár közel 40 éve felel az itt folyó szakmai munkáért.

örökerdő

Lukács István és Biró Ferenc egy szép javafával, melynek előterében jól látható az újulat – fotó: Horváth Attila

Biró Ferenc a történelmi háttérről elmondta: a terület a honfoglalás óta határőrvidék szerepét töltötte be. Az Őrvidék falvaiban nemesi privilégiumot élvező szabadok éltek. A paraszti erdőkben rendszeres erdőgazdálkodás nem folyt, a kisbirtokokat a rendszertelen szálalás jellemezte. Mivel a mesterséges felújítás költségeit nem tudták felvállalni és a gazdaság fával való ellátását folyamatosan biztosítani akarták, ezért szükségletüknek megfelelő mennyiségű és minőségű faanyagot termeltek erdeikben. Általában az értékesebb, céljaiknak megfelelő, értékesíthető faanyagot vágták. Tűzifa minden évben kellett, ezért leggyakrabban tölgyet, bükköt, gyertyánt szálaltak ki az erdőkből – ekkor alakult ki ez az erdőkezelési módszer, amit egyértelműen a praktikum szült.


– A véghasználati terület és kor nélküli gazdálkodás, mint társadalmi igény a hatályos erdőtörvényben kötelező elemként jelenik meg – hallottuk már Lukács Istvántól azzal kapcsolatban, hogyan tör előre manapság ismét ez a takarékos erdőkezelési eljárás. – A szabályozás egyharmad területarányban előírja az örökerdő, faanyagtermelést nem szolgáló vagy átmeneti üzemmódú, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást, 10 évenkénti fokozatosan növekvő bevezetési arány mellett. Az erdőtervezés során a vágási lehetőségeket általában a folyónövedék adja. Az éves erdészeti besorolás során közös bejárás keretében határozzuk meg a kitermelhető fa mennyiségét az erdőtervi vágási lehetőséget betartva. Lombos, elegyes bükkös erdők esetén a megjelenő utánpótlás-állományra alapozott lékek (ezeknél foltokban emeljük ki a kitermelhető fákat) az aljnövényzetben növekvő fácskák fejlődését segítik elő azzal, hogy beengedik a magas fák közé a napfényt.

örökerdő

A zöld vonal javafát jelöl, mely az adott faállomány legjobb növekedést és fejlődést tanúsító, egészséges, jó korona- és törzsarányokkal rendelkező, kiemelkedő minőségű, a célátmérő elérésig megtartani tervezett példánya. Piros színnel (a hátsó fán) a kivágandó egyedeket jelölik – fotó: Horváth Attila

A szálaló gazdálkodásra a legalkalmasabbak a bükk-, gyertyán- és az égererdők, de megfelelőek a bükkös tölgyesek is. A tisztán tölgyes nem szerencsés, a faj növekedési jellemzői miatt. Fenyvesek esetében a többnyire bükk fafajú második szintben rejlő óriási hozamlehetőségeket lehet kihasználni az örökerdő üzemmódban. Tapasztalataink szerint lassú átszálalással, a felső szintben található erdeifenyő 20-40 éves kitermelése után középkorú, elegyes bükkösök alakultak ki, így az egyik legeredményesebb gazdálkodási fogással tudtunk gazdálkodni. Ez a technológia, ha jól csinálják, hosszú évtizedekig biztos bevételi forrást kínál az erdőgazdálkodónak évről évre – persze, azt tudomásul kell venni, hogy olyan magas koncentrált bevételt nem tud produkálni, mint egy tarvágás.

örökerdő

Ezen a képen jól látszik, hogyan is kell elképzelni a lékenkénti kitermelést. A megmaradó fák koronái nem zárnak össze, beengedik a fényt – fotó: Horváth Attila

Lukács István jelezte: vegetációs időn kívül a természetvédelemmel egyeztetve vágnak, aztán a termelési időkorlát miatt igyekeznek kiszállítani, kimenteni a faanyagot, majd jelölnek és ismét vágnak ősztől. A szakirányítási munka valóban sok, és már az adminisztráció is rendkívüli feladat. Viszont nincsenek erdőfelújítási kötelezettségek, a vadkár elleni védekezéshez szükséges kerítések mértéke, az ápolás nagysága jóval kisebb, a terület egy részén egyáltalán fel sem merülnek az előbb említett nagy munkaigényű feladatok.

A szakember elmondta: próbáltak örökerdőt kialakítani erdei fenyvesből is: nagyobb, 500 négyzetméteres lékek kialakításával, avareltakarítás után meg is jelentek a kis csemeték, az újulat, amelyek azonban minden esetben el is tűntek néhány éven belül a lombosodási folyamat és a gyomkonkurencia hatására. Ennél a fafajnál tehát ez nem járható út.