Sikeres volt a Vezseny melletti halmentés: az akciónak köszönhetően egy hatalmas süllő, valamint pontyok, keszegek, balinok is visszajutottak az élő Tiszába.

A folyók áradásakor a víz alá került sekélyebb ártéri részekre kiúsznak a táplálékot, ívó- és búvóhelyet kereső halak. Apadáskor, ahogy a folyó visszahúzódik, a mederbe visszaúszó halak megmenekülnek, azonban a nagyobb mélyedésekben, gödrökben, árkokban megmarad a víz, így tavacskák képződnek. Ezekben gyakran ott rekednek különféle halak, és ahogy a víz folyamatosan apad, egyre nő annak a veszélye, hogy a halak végül megfulladnak. Ezért nagyon fontos a rendszeres halmentés.


A Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KTVHESZ) feladatai közé tartozik a kezelésében lévő vízterületeken végzett halmentés, ezért a halőrök folyamatosan ellenőrzik a Tisza árterét. Vezsenynél is van olyan, áradásnál elöntött terület, ahol megmaradt a víz az apadás után is. Donkó Péter, a szövetség ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy a különféle mozgásos jelenségek arra utaltak, hogy ez a terület is rejt halakat. Ezért a szövetség két szerződéses halásszal és hét hivatásos halőrrel kivonult, hogy hálót kivetve begyűjtsék az itt tanyázó halakat.

Összesen tíz kiló keszeg, négy-négy kiló ponty és balin, tíz kiló sügér akadt fenn a hálóban, de egy hatalmas, 12 kilós fogassüllőt is sikerült megfogni. Az őshonos halakat kifogásuk után visszajuttatták az élő Tiszába.

Emellett begyűjtöttek 13 kiló inváziós halfajnak számító ezüstkárászt és 2 kiló törpeharcsát is, melyeket elszállítottak a helyszínről.

A halőrök továbbra is figyelemmel kísérik az ártereket, további kint rekedt halak után kutatva.

A vízterület halgazdasági hasznosítójának kötelessége elvégezni az őshonos halállományok túlélését biztosító mentést minden olyan esetben, amikor a halmentés becsült költsége nem haladja meg a menthető halállomány halgazdasági értékét, és a mentésnek nincsenek természetvédelmi akadályai.

Forrás: szoljon.hu

Indexkép (illusztráció): Pixabay