Néhány éve egyre több aggasztó hír érkezik a hazai őzállomány csökkenéséről, melyet a hivatalos statisztikák és a vadgazdálkodók megfigyelései is alátámasztanak. Egyes területeken akár 10%-ot meghaladó mértékű visszaesést is regisztráltak. Az őzállomány állapota azonban területenként változó képet mutat: míg egyes régiókban egészséges állományról számolnak be, máshol komoly gondok jelentkeznek, például a gidák hiánya, szaporodási problémák, agancstő-rendellenességek formájában.

A problémák okai között a vadbiológusok egy része a mikotoxinok kártékony hatásaira irányítják rá a figyelmet. Ezek a penészgombák által termelt mérgek különösen a szántóföldi növények takarmányozás során történő felhasználása miatt kerülnek be a vadak táplálékláncába. Bár a mikotoxinok évtizedek óta ismert veszélyforrások a háziállatoknál, hatásuk a vadfajokra eddig kevésbé volt kutatott. Az elmúlt tíz évben azonban magyar kutatók jelentős eredményeket értek el ezen a területen.

A kutatások megállapították, hogy a mikotoxinok hormonális és szaporodási problémákat okozhatnak. Például a zearalenon nevű toxin a vemhes suták esetében átjuthat a méhlepényen, felhalmozódhat a magzatban és bejuthat az anyatejbe is, növelve a borjak elhullási esélyét. Emellett a mikotoxinok az őzbakoknál aszimmetrikus agancsnövekedést, csökkent spermiumtermelést és tesztoszteron szintet eredményezhetnek, míg a sutáknál a szaporulat csökkenését vagy teljes hiányát okozhatják.



Az Alföld egyes területein végzett vizsgálatok is alátámasztották, hogy a magas mikotoxin-koncentrációk szaporodási zavarokat és gyulladásos megbetegedéseket idéznek elő. A vadgazdák tapasztalatai szerint ezek a problémák nem mindig járnak együtt az állatok kondíciójának romlásával, így sok esetben nehéz észlelni a bajt.

A vadgazdák számára az egyik legfontosabb feladat a takarmány minőségének ellenőrzése. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy az ellenőrizetlen szemestakarmány a mikotoxinok fő forrása. Ezért kizárólag laboratórium által bevizsgált, mikotoxintól mentes takarmányokat szabad etetni, és kerülni kell a rostaalját, tört szemet vagy más kiselejtezett takarmányt.


További megelőző lépések lehet a zsigerelések alaposabb vizsgálata és a gyanús elhullások okainak feltárása. Januári sutaelejtések során például az embriók hiánya vagy a méh gyulladásos elváltozásai figyelmeztető, mikotoxin-mérgezésre utaló jelek. A vadbiológiai laboratóriumok fontos szerepet játszanak a pontos diagnózis felállításában, de ehhez friss mintákra és speciális vizsgálatokra van szükség.

Forrás: Agro Jager News

Indexkép: Pixabay