A vadászok korábban csak gennyes agancstőgyulladásnak vagy -rothadásnak nevezték a betegséget, mert az agancstő mellett a legtöbb esetben rendkívül büdös, gennyes váladék szivárgott – írja a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézete (NAIK MBK).

Az agancstő ilyenkor megduzzad, alaktalan lesz és lukacsossá válik. A problémás oldalon az agancstő az agancslevetés ideje előtt általában kitörik. Ez mindaddig ismétlődik, amíg az agancstő a koponya síkjáig nem törik le. Amíg ez nem történik meg, mindig képződik valamiféle járulékos agancs, de már nem a jellemző formájú, hanem valami egyszerűbb és rendszerint kisebb, mint az egészséges oldalon.

Dámszarvasok

Mára három egyetem, két kutatóközpont, valamint számos kutató foglalkozikm a problémával (a kép illusztráció) – fotó: MTI / Kovács Attila

Ez a fajta agancstő-rendellenesség a 90-es években jelent meg a szarvas állományban. Napjainkban Tolna és Somogy megyében a legrosszabb a helyzet. 2017 szeptemberétől kezdtek foglalkozni a problémával és mára három egyetem, két kutatóközpont, valamint számos kutató vesz részt a munkában. A kutatóknak az agancstőproblémánál sikerült a bakteriológiai hátteret mint kiváltó okot teljes mértékben kizárniuk. Megállapításuk szerint az elváltozás másodlagos fertőződés eredménye, amely az agancstisztítási időszak után keletkezik.

Az is kiderült, hogy az első agancstól az idős korig szinte bármikor előfordulhat ez az elváltozás. Viszont a betegséget jelenleg kezelni nem lehet. Ugyanis nem olyan, mint egy egyszerű gyulladásos megbetegedés vagy parazitológiai probléma, amely esetén a megfelelő szertől rövid idő alatt meggyógyulna az egyed.