Télen sem kell lemondani a gombászásról! Mit, mikor gyűjtsünk, mire figyeljünk?

Kezdjünk egy provokatív kérdéssel: kell-e  félni az erdőben szedett gombától?

Gombaszakértőként mi mást is mondhatnék: természetesen nem! Nem a gomba mérgez, hanem az emberi tudatlanság. Számos lehetőség van arra, hogy kiműveljük magunkat akár gombaismeretből, akár bármi más, a környezetünkben megtalálható jelenségről, az élővilágról. A problémát az okozza, ha valaki nem veszi figyelembe a szabályokat, vitatkozik akkor, amikor annak nincs helye. Például: miniszteri rendelet mondja ki, hogy amely gyűjtőedényben mérgező gombafaj is volt, annak tartalmát teljes egészében meg kell semmisíteni, nem kerülhet fogyasztóhoz. Sokszor mégis vitára kényszerülök a gombagyűjtővel, aki vizsgálatra hozza a szombathelyi piacra. A szabályok megtalálhatóak a Magyar Mikológiai Társaság honlapján is, ezeket ismerni kell, ha komolyan gyűjteni szeretnénk! Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez saját érdekünk.

Gyakori gombafaj a téli fülőke, elkorhadt fák kérgén, erdőkben, patakparton, de még a kertekben is megtalálható, a hó alól is előbújik – Fotó: Kalauz József

Szakellenőrként milyen feladatokat kell ellátnia, és milyen tapasztalatai vannak?

Bár az ősz az igazi gombászidény, egész évben van lehetőség gyűjtésre, így most is akad feladat. Télen természetesen kevesebb faj található meg az erdőben, de néhány nevet érdemes megismerni: ehető és árusítható gombafaj a téli fülőke, a kései laskagomba és a lilatönkű pereszke. A fagyálló csigagomba bár nem árusítható, de fogyasztható. A pereszkegyűjtők gyakran nyirokgombákkal is találkoznak a réteken.

Télen is gyűjthető és fogyasztható a fagyálló csigagomba, de nem árusítható – Fotó: Kalauz József

Sokan kizárólag saját fogyasztásra szánt gombát hoznak, néhány darabot, esetleg néhány kilót. De nem ritka az sem, hogy értékesítési céllal gyűjtött gombát kell átvizsgálnom. Ebben az esetben igazolást kell kiadnom, mely arra jogosítja fel a gyűjtőt, hogy azon a napon a piac területen értékesítheti. A nap végén az igazolást vissza kell adnia.

Nagy őzlábgomba, vargánya és lila pereszke, a kép bal alsó sarkában pedig rizike – Fotó: Halinka Péter

A saját fogyasztásra gyűjtők nem kapnak igazolást, őket egy jegyzékben kell nyilvántartani az alapvető adatok feltüntetésével. Velük néha érdekes helyzetek alakulnak ki: például amikor a családtagok bejönnek hozzám, és „lenyomozzák“, hogy a nagypapa tényleg behozta-e a hozzám az ebédhez valót. Ebben az esetben természetesen adatokat nem adhatok meg, de azt az információt igen, hogy a kérdéses személy ehető gombát hozott-e vizsgálatra.

Említette, hogy az ősz a legnagyobb gombaszezon. Tekintsük át, hogy év közben mit, mikor lehet találni, mire érdemes „vadászni“!

A tavasszal legelőször előbújó ehető gomba a korhadékbontó fajok közé tartozó piros csészegomba, melyet legtöbbször a túrázók hoznak bevizsgáltatni. Ezután következnek a kucsmagombák: elég megosztóak, van aki egyáltalán nem gyűjti, van, aki nagyon kedveli. Ezek tömegével jelennek meg a tavasz első heteiben, márciustól májusig gyűjtehetőek, fajonként 2-3 héten keresztül szedhetők akkor, amikor a kertekben szinte még semmi sincs, sokan ezért is kedvelik.
A tavasz első nagy mennyiségben gyűjthető gombafajai a kucsmagombák közül kerülnek ki –  Fotó: Halinka Péter

A szezon májusban robban be: ha az időjárás kedvező, akkor akár eladási mennyiségben is lehet gyűjteni mezei szegfűgombát, ízletes vargányát, többféle rókagombát. Vannak, akik számára komoly kereset-kiegészítés ez a tevékenység, ilyenkor már sokan jönnek a piacra, rengeteg az én feladatom is.

Ezután a nyári meleg és száraz időjárás miatt visszaesik  a szedhető mennyiség, majd a csapadékosabbra forduló nyár végi hetekben kezdődik újra a gyűjtőszezon. Az őszi hónapokban a nagy őzlábgomba, vargányafélék, tinóruak, galambgomba, rókagomba, szegfűgomba, csiperkefélék a legjellemzőbbek. Érdekes, és sokak által nem kedvelt: a rizike, mely a legkisebb nyomásra is kékül-zöldül, valamit a vágásfelületen színes nedvet enged.

Az ősz az igazi gombaszezon, eladási mennyiség is gyűjthető a vargányafajokból – Fotó: Halinka Péter

Van egy majdnem fekete színű faj, melytől szintén idegenkednek a gyűjtők: a sötét trombita gomba. Ma kevesen fogyasztják, pedig érdemes tudni, hogy a rendszerváltás előtt a Vegeta egyik összetevője volt, sokak számára jelentett bevételt a gyűjtése.

Mit tanácsol azoknak, akik gyűjtésre adják a fejüket?

Akinek nincs szaktudása, nem végzett tanfolyamot, számára az az elsődleges szabály, hogy csak olyan gombát gyűjtsön, amit ismer. Az egész országban ingyenes a gombavizsgálat, aki szakellenőri vizsga hiányában kimegy gombászni, vigye el a saját szedésű, és teljes termőtesttel szedett gombáját bevizsgáltatni! (A kalap nem elég a szakvéleményhez!) A szakellenőrök listája megtalálható a Nébih oldalán.

Ha valamit nem ismer, vagy nem biztos a tudásában, akkor ne szedje fel, vagy a gyűjtés során az ismeretlen fajból 2-3 példányt, külön tárolva vigye a helyben illetékes szakellenőrhöz. A külön tárolásnak köszönhetően a többi gombát nem kell megsemmisíteni, ha egyébként azok fogyaszthatóak.

Aki a gyilkos galócát nem ismeri fel, ne is kísérletezzen gyűjtéssel! Semmilyen más gombának nincs együttesen fehér gallérja, fehér bocskora és fehér lemezei, csak a gyilkos galócának! Ha felismeri a gyilkos galócát, vagy más mérgező gombafajt, ne tegye tönkre! Ezek eltaposásával azt éri el, hogy a cipő talpára tapadt spórákat még több helyre juttatja el!

Az egyik legnépszerűbb rántani való is lehet veszélyes: az őzlábgombából is van mérgező! Az összes ehető őzlábgomba gallérja elmozdul, a mérgezőé soha. 7 cm alatti a kalap átmérővel rendelkező őzlábgombát úgy kell szakellenőrhöz vinni, hogy a tönkjén rajta legyen a gallér! Gallér nélküli kis méretű őzlábgomba azonnal a kukába kerül, ugyanis megállapíthatatlan, hogy ehető vagy mérgező.

A légyölő galóca is lehet meglepő: a jobb oldaliról az eső mosta le a jellegzetes mintázatot – Fotó: Halinka Péter

Mérgező fajok a teljesség igénye nélkül:

- gyilkos galóca (összetéveszthető a karcsú csiperkével, a fehér tarlógombával),

- légyölő galóca,

- tinóru fajok között számos mérgező és ehető van, összekeverhetőek,

- rózsás őzlábgomba (összetéveszthető a nagy őzlábgombával, de annál jóval kisebb és nem mozog a gallérja),

- mezei tölcsérgomba  - susulyka (összetéveszthető a mezei szegfűgombával),

- pókhálósgombák (többségében mérgezőek vagy nem ehetőek, egyes fajok a lila pereszkével keverhetőek),

- nagy döggomba (termőrétege rózsaszín, az ehető gombafajoknál ez nagyon ritka, összetéveszthető a szürke tölcsérgombával),

- karbolszagú csiperke (kellemetlen illata van, mely karbolra emlékeztet, dörzsölésre besárgul, összetéveszthető az ízletes csiperkével).

Ne tapossuk el a mérgező gombát! – Fotó: Kalauz József

A Nébih oldalán elérhető egy képes szemléltető anyag a leggyakoribb ehető fajokról, illetve a mérgező, velük összetéveszthető párjaikról.
A legtöbb szakember számára a legmegbízhatóbb forrás gombaismeret szempontjából a Miskolci Gombász Egyesület honlapja, ahol bőséges képi anyag segíti a gombászok munkáját.

Ha komolyan érdeklődik a gombászás iránt, végezzen el egy tanfolyamot, képezze magát!

+ 1 jó tanács: felejtsük el a gombapörköltet!

A gombapörkölt rendkívül kedvelt étel, de számos más, könnyen elkészíthető fogást is érdemes kipróbálni. Ilyen például a gombalekvár, mely fahéjjal, cukorral készítve például a császármorzsa remek kiegészítője lehet, de az őzláb „dobverők“ (amikor még nem nyílt ki a kalap) is kitűnőek például májas töltelékkel. A rizike is kiváló fogás vajon párolva.