Az Agroinform Portál adatvédelmi szabályzatának Adatfeldolgozókra vonatkozó pontja az Adatfeldolgozók személye kapcsán módosult. A módosított dokumentum ITT érhető el.
Gázolaj árak628 FtBenzin árak608 FtEUR411.52 FtUSD394.94 FtCHF442.09 FtGBP495.05 Ft
Hirdetés
Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy a fórumban tett bejegyzések vonatkozásában az Agroinform.hu
üzemeltetője felelősséget nem vállal. A jogi felelősség, a bejegyzés írót, hozzászólót terheli.
A fórum szabályzatáról további információ itt.
Én se voltam mintagyerek, bár nekem olyan a családi hátterem, amilyen, viszont mikor faterom árulta a földjeit, ismerőst keresett meg vele, az ismerős mondta, hogy Ő kérdezte, hogy miért nem hagyja nekem, erre annyit válaszolt, a gyerek majd megoldja az életét, ahogy akarja. Na ez, ami motivál ma is, lássa csak, hogy többet érek, mint Ő valaha is. Munkahelye is volt pár, volt vagyonosodás után vállalkozó is, aztán mindig elfogyott a zseton, ma meg egy betonüzembe szerelő. Aztán volt társvállalkozó is, onnan is kilépett 97-be, keresztapám máig nem mondta meg, mennyivel fizette ki akkor, annyit mondott, nem kevéssel.
A nevelt gyerekei fontosabbak voltak.
Én nagyon tudom becsülni azokat a szülőket, akik kellőképpen támogatják a gyerekeket egy olyan értékrenddel, ami ma már kihalóban van.
Válasz Gumóka #29920. hozzászólásáraNálunk a fater kezdte a gazdálkodást.
Illetve én a fater árnyékában.
Sokidő volt mire belátta nemmegy neki.
És utána is nagy visszatartó erő volt.
Kb 25éve én csinálom.
Mindég is volt mellette munkahelyem.
Mint most is.
Próbálom a gyereket rávezetni, belevonni.
Legalább hátha neki könnyebb lessz!
Ha nemkell neki eladom ha nembírok vele.
Ezt ecseteltem neki.
Egyenlőre úgynézki felfogta.
Bár néha lekell rángatmi a valóság talajára.
Dehát gyerek még. Sok vele egyidős példát vehet róla. Majd meglátjuk.
Válasz rtamas1976 #29918. hozzászólására14 évesen kezdtem én is egyedül, bár először papám vitte ki a traktort, jött velem pár kört, aztán kivette a pokrócot, meg a hűtőtáskát aztán leheveredett a föld végén a fák alatt.
Igaz, én ebbe nőttem bele, a szüleim 7 éves koromba elváltak, édesanyám T.sz. könyvelő volt, minden szünidőmet ott töltöttem kint a műhelybe, meg a traktorosokkal, 14 éves koromba kerültem apai nagypapámhoz a gazdaságba, még nem voltam 18, mikor meghalt, aztán ki is penderítettek onnan gyorsan.
1,5 évet még dolgoztam a T.Sz-ben, aztán az meg becsődölt, így mivel itt akkor épült az M6, lettem sofőr, később meg bejártam a nagyvilágot.
Apám nekem semmit nem segített, mindent eladott, a tesója gazdálkodik a maradékon. Vagyis segített, mikor megvettem a traktort, odaadta a régi vetőgépet, amit nem tudott eladni, előtte se beszéltünk 8 évig, meg azóta, 6 éve se. Nem haragszom rá, de nem keressük egymást. A vetőgépet se hoztam volna el, de le kellett vetkőzni a büszkeséget, öregapám után legalább ennyi maradt, meg 1 hektár föld, de az is csak azért, mert osztáskor papám, anyu szomszédjába kérte. Anyám meg amit tudott, egyedülállóként.
Válasz Ohaza63 #29916. hozzászólásáraNagyonsokat segít.
Rábízok sokmindent.
Tavasszal az összes talajmunkát Ő csinálta.
Még a vetést is rábíztam 2 darabnál.
Legyen felelőség érzete is.
A boronálás nemkél ki.
Most a b jogsi következik.
Most is bevan sózva.
Menne lazítózni. De korai még.
Ingyen fagyi nincs.
Ha nemcsinálja eladok mindent és felélem.
Nemazért dolgozok 14éves koromtól , hogy elpocsékolja.
Arra azért figyelj, hogy ha kap valamit, azért dolgozzon is meg, vagy jó jegy/bizonyítvány, vagy fűnyírás, egyéb munka stb..., hogy lássa, mindenért megkell dolgozni, nincsen ingyen ebéd.
Mert most kell a tudatába belevésni, hogy nem minden jár automatikusan, csak adható.
Az Én/Mi szüleink százszor okosabbak voltak, mint ami most van.
Sokkal jobban az életre neveltek minket, mint amit most látok.
Én is pörölök a lányommal, meg a nászomékkal, hogy mi a fasznak vesznek, mindennap új játékot az unokáimnak, csak úgy a semmire.
Már annyi játékja van a nagyobbiknak, hogy venni kell még egy lakást, ahová elpakolják.
A kicsi meg csak örökli a nagytól.
Eljönnek hozzánk, első kérdés mit vettél nekem Tata.
Válasz: "semmit, sem karácsony, sem húsvét, sem szüli vagy névnap" és erre elszomorodik.
Persze ha kap valamit az is kb. 1-2 óráig érdekes, azután kuka/tárolódoboz.
Nem normális ez a világ.
" A kutya is a jómódjában veszik meg" a közmondás szerint.
Válasz Ohaza63 #29911. hozzászólásáraA gyerek 2éves szülinapjára karikás kapott!
A nagyapja szokott csinálni.
Én is kaptam 5méterest.
Ijjászkodtunk, motoroztunk, légpuskáztunk, traktorozunk.stb.
8éves korától Ő vágja füvet ezért kapott fűnyírótraktort. 10évesen már simsonnal kiszökött motorozni.
12évesen magára hagytam simítózni a határban az mtzvel.
14évesen motor jogsi
16évesen T kategória
17évesen 19ha on önáló őstermelő
Bio gazdálkodó.
Saját mtzje van.
Az annya és énis csórók voltunk.
Én tolom előre. Kire dolgozzak ha nem rá?
A topcont és a tribelt úgy használja mintha azzal született volva.
Gépjármű technikusnak tanul.
Remélem megy tovább tanulni!
Válasz Gumóka #29912. hozzászólásáraEz így igaz!
Az időt elkell baszni valamivel vagy valakivel!
Az biztos az a kurva ital tehet mindenről!
A sógorral kollégák voltunk.
Évzáró buli, bebaszva, szó szót követett.
Mondja van egy huga nincs senkije.
A telfonszámát gyorsan elkértem és már hívtam is.
Persze lepattintott.
Másnap fehívtam.
20éve együtt vagyunk.
Csinálom a kis dolgaimat, ezt a kis gazdaságot is csak hobbinak lehet nevezni, bár már ahhoz elég drága lett, az időmet eltöltöm vele.
Egyébként elég lenne a fizetésem is, de valahogy én nem tudok egész nap a tv előtt heverni, valamit mindig kersek, találok, ne unatkozzak.
A másik meg az, nem is magamért csinálom, hátha lesz a jövőbe valaki, akiért, ezt leszámítva mondhatom azt is, amit akartam, már elértem.
Ami meg lényeges, amilyen meztelenül jöttünk a világra, úgy is távozunk, nem fognak mellénk temetni semmit
Apám még a régi iskolába járt.
A gyerek neve "Hallgass volt", meg az "öt lépés távolság".
Így nőttünk fel vasszigor mellett, de igazságos volt mindenben.
Halálukig magáztam a szüleimet, bezzeg az unokák, na ott már minden meg volt engedve.
Én soha nem lovacskáztam a fater hátán, bezzeg nekik lehetett, mikor rákérdeztem, hogy mehetek Én is egy kört, látni kellett az arcát, hogy nem vevő a felvetésemre.
A lányom is forgatja a szemét, hogy a Mama és a Tata milyen megengedő az unokákkal.
Mondtam is neki, hogy azon a heti 1 napon az a dolga a nagyszülőnek, hogy elrontsa az unokát, nektek meg az, hogy a hét maradék 6 napján rehabilitáljátok őket.
Fiú unokáim vannak, már tanítom csúzlizni a nagyobbikat, meg kaptam egy ostort, amivel jó nagyot lehet durrantani és osztom nekik az észt, hogy az Én nagyapám mikre tanított pl. csinált nyilat, meg csúzlit nekem, megtanított vele lőni és az ostorral végigvágott a hátamon, amikor a frissen meszelt falra rúgtam a sáros focilabdát.
De azért sokszor meg is védett a Nagyfater, amikor Anyukám fakanállal, vagy porolóval akart jobb belátásra bírni.
Nagyon tetszenek a történetek az unokáknak, van amit többször is el kell mesélni neki.
Most is beüzemeltük az ostort, mert azt akarták, hogy szaladgáljak utánuk és csattogtassak.
Persze a nagyobbik mesélte az Anyjának (lányomnak) ezeket a történeteket, az meg forgatja a szemét.
De hát nekem ez a dolgom most, Tataként.
Válasz Radocz #29906. hozzászólásáraA Fatert mindég szigorú és következetes embernek ismertem.
Mikor nagyapa lett az unokának mindent megengedett.
Nemértettem.
Aztán rájöttem a szülő azértvan , hogy nevelje
A nagyszülő , hogy elrontsa a gyereket.
Amit nekünk nem engedett meg,
azt Csanádnak nevetve, biztatva.
Énis várom a nagyssülőséget.
Csak egy kis szösszenet.
Mikor elkezdett beszélni a gyerek, apósék papóztak és mamáztak. Na nem!
Csak Nagyapa és Nagymama!
Szinte alig hallom így szólítani a nagyszülőket!
Pedig szerintem ez a minimum!
Másikdolog. A nagyszülőket nem tegeztük.
Az én szüleimet tegezem.
Az asszony magázta mindég.
A mai fiatok nemtudják kimondani hogy, Tessék jönni! Csak tegeződés.
Szerintem nemjó! A gyerek nemszokja meg a tessékelést, így a magázódást sem.
Lehet régimódi vagyok de így látom!
Kb féléve a fiam (18) elkezdett Édesanyám és
Édesapámozni. Jólesik hallani!
Pedig senki nemmondta neki!
Válasz rtamas1976 #29905. hozzászólásáraÉn azért lettem "korán' nagyapa, mert a menyem papája, szeretett volna dédunokát.
Ahhoz még fiatal vagyok, de ha Isten ???????????? is úgy akarja, akkor úgy lesz.
Egyelőre élem a fiatal nyugdíjasok boldog nagyszülői hétköznapi életét.
Válasz Gumóka #29903. hozzászólásáraApámnak volt egy távoli rokona akit kérdeztek ilyen témában.
Aztmondta 48 évesen nősült de elkapkodta!
"Gondolj bele fiam mitkellettvolna szenvednem ha hamarabb megnősúlök!!!"
Amúgy én aztmondom szartsem ér az élet ha nincs kiér dolgozni.
20 éve vagyok eggyütt az asszonyal.
Sok ideget megettem vele én is.
De jól összerázódtunk.
És a gyerek mindenért kárpótol.
Ha nincsennek itthon rossz hazajönni!
Mondtam neki költözzön haza az annyához!
De nemakar!
Hidd el egyedül még dugni sem jó!!!
Úgyhogy hajrá mielőtt begyepesedett vén majom lennél. Utána vége.
Amúgy is kell aki szétpakolja a szerszámot és tönkretegyen ezt-azt.
Az mtz ét is valakinek szétkell majd gyilkolni.
Nemlehet mindég csili-vili!
Tessék Ángyikát felkeresni és dugni mint a lopott bicklit!
Tegnap két órát töltöttem mezítláb a két unokámmal. (Szörnyű ???? lehet, most a talpadnak)?
Igen nagyon-nagyon az.
A legkisebb, aki még nincs két éves, ezen a kék összecsukható kemping kerékpáron ült.
Az öt éves lánynak megmutattam, hogy lehet ülés nélkül bicajozni.
Még nem merte kipróbálni, de ami késik, jön.
Azt mondja, hogy üljek a csomag tartó ra. Az ötlet jó, csak a csontos seggem azt nem bírná ki röhögés nélkül.
Ünnep után a 83 éves mesteremnel rendelek egy kaszanyelet 120 cm-es gyerek méretben.
A kovácsomtol, meg egy kaszát hozzá.
Előtte futok egy kört, hogy nincs-e valahol már készen ilyen.
Ezekkel jártunk KRESZ verseny???? re.
Most kis javítás után az unokám is bele fog nőni. Két nagyobbik, már kinőtte.
A két kicsi még hallgat ???? papára.
Azt kérdi az egyik: nektek miért❓ nincs medencétek.
(Na vajon miért nincs)?
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraSajnos az az igazság kellenek is az ilyen idők. Mindig a rémületben tiszta az ember lelke, meg kell tisztulnunk 50-100 évente, mert különben életképtelen buzi senkiháziakká válunk. Lásd nyugat és az olimpiát.
Segítség nálam sincs, nekem mindegyik nagyszülőm, papák, mamák, parasztemberek voltak, édesanyám T.Sz könyvelő. Ebbe nőttem bele.
A lehetőség még adott lett volna, de faterom papám halála után mindent eladott, így csak anyai ágon maradt ez a kevés, a föld egy részét leszámítva, mindent magam építettem fel, önerőből.
Válasz Ohaza63 #29897. hozzászólásáraUgyan így volt itt is.
A németek bevoltak osztva aratáskor vagy bármi munka volt. Segítették az ottlakókat.
1 német volt aki megakart erőszakolni egy lányt. Rögtön agyonlőtték.
Az ukránok még a fiasdisznót is megerőszakolták. Ez ígyvolt.
Csak az öregasszonyok maradtak otthon.
Azoknak is koszos büdös kellet lenniük.
A tetű hemzsegett, elégették az összes épület faszerkezetét.
Gyakorlatilag lerombolták a környezetet.
Az udvaron csak a krumplis verem maradt.
Dédnagyapám isteni sugallatra két deszkát összeszögel és rászúrta. Mintha sírlettvolna.
Erről az elszállásolásról Édesanyám mesélt sokszor, mert nagy kulák házban laktak Érsekújvárban és a németek is bevackolták magukat oda egy ideig, majd az oroszok is.
Anyukám szerint, aki tudott németül, a német katonák tiszták és rendesek voltak, még ők segítették a gazdát kajával, konzervekkel, hitlerszalonnával (gyümölcsízt nevezték így).
Majd jöttek az oroszok, mindenkit kizavartak a házból, így ők leköltöztek a pincébe.
Koszosak, tetvesek voltak szóval semmi pozitívat nem hallottam róluk tőle.
Megitták még a kölni vizet is és amikor elmentek, minden ehetőt és értéket, amit találtak elvittek.
Anyu szerint alig tudtak megszabadulni a sok tetűtől utána hosszú ideig.
Az Apai nagyapám, aki szlovák ember volt és tudott a ruszkikkal kokettálni, - itt lakott Békés megyébe, ahol nem voltak harcok, - mindig csak azt emlegette az oroszokkal kapcsolatban, hogy azt mondta neki egy orosz tiszt. "Ha jön valami kommiszár agitálni a kolhoz szervezéséhez, verjék agyon és ássák el jó mélyre, hogy ne találja meg senki, mert maguk is nincstelenek lesznek, mint az oroszok, ha a kolhozba belépnek"
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraNagyszüleimnél voltak elszállásolva a német és utánna az ukrán katonàk.
Innen a nagy komcsi elleneségem.
A Nagyapám Tiszadobról szökött meg 16évesen a málenykij robotra hajtott emberek közzül.
Az idősebbek segítettek neki. Ő volt a legfiatalabb köztük.
Mosmár tudod miért szeretem az ukránokat és a komcsikat.
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraNa most ti itt a mai világ rosszallását ecsetelitek. Vajon,ma Bfenyvesen,mikor az österejk a odi Q7 el szinte a vízbe belemegy megfordulni mert kaját keres,vajon vannak ilyen emlèkei az öregekről? Visszatèrve ahány ember egy családban annyi autó milyen Problèma most nálunk ,náluk már 40ève is így volt. Vajon ők,hogy gondolják?
Sajnos akkor, amikor ezeket a történetek mesélték nagyon hasznos lett volna egy videókamera, amivel felvehettem volna ezeket a történelmi dolgokat.
Az öregek kint ültek minden este a ház előtt sámlin 4-5 -en, kortyolgatták a Kövidinkát és mesélték a történeteiket, mi pedig a gyerekek ott lapultunk az árokpartján a fűben, mint a nyúlszar és álmélkodva hallgattuk ezeket.
Az anyai nagyfater az olasz fronton volt tüzér, mesélte hogy lőttek egyet, majd vizes ponyvákkal hűtötték az ágyút.
A tetvére pedig a Szent István csatahajón volt matróz, mesélte amikor elsüllyedt hajó az olasz torpedótól, hogy hogy menekült meg. Meg is sérült szegény, sánta lett élete végéig , bottal járt.
Volt olyan, aki a muszka ellenharcolt a keleti fronton.
Az Apai dédnagyapám elesett az olasz fronton. Fenn is van a neve az I. Világháborús obeliszken. A apai nagyfater ezért úszta meg a II. Világháborút, mert az apja elesett és egy szem fiúgyerek volt.
Amikor meg nagyobb lettem , akkor a cirok fejelés közben a Fater haverjai mesélek a II. Világháborús dolgaikról, Don Kanyarról, hadifogságról, Vorkutáról, lágerekről, csalánlevesről, tífuszról, halottakról stb....
Bizony Ők szörnyű dolgokat megéltek, szerencsére, nekünk eddig volt 80 békés évünk, de nem sokára szerintem megint ilyen világ jön, mert az elitnek semmi sem drága.
Sajnos ezek az igaz történetek a feledés homályába tűntek.
Válasz mihaszna #29885. hozzászólására150 es a Jd. Mtz az 2x80. 91 ha szántó. 5 ha kaszáló. 5 ha nyárfa erdő. Csökkenteni kellesz, mert már 50 felé hazafelé.
Válasz Ohaza63 #29890. hozzászólásáraHa felmegyek a Fateréknál csinálok képet.
Egyébként az én Dédnagyapám is volt
Olaszországban, még hadifogoly is volt.
A Faterral elmeséltetetem!
Ő majdhogynem ott nőtt fel velük.
Már megfakultak az emlékek.
De mosthogy így beszélünk róla újra akarom hallani. De a Fiamat is viszem Ö is tudja és adja tovább a gyerekeinek.
A Papád bicaja a Csepel Túra kerékpár volt, van a Vaterán most is 170.000 Ft-ért.
A Faternak is olyan volt, csak férfi vázas és Én is így tanultam meg rajta bicajozni gyerekkoromban. Akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy a felnőtt bicajjal is tudok menni.
Nem volt akkor ilyen világ anno, mint most, az unokám 5 éves és már a 4. bicaját kapja, mert kinőtte a többit.
Van egy bátyám, attól örököltem a dolgokat, a háromkerekűt, majd a Trud (munka) nevű szovjet kisbicajt, majd kaptam egy használt Csepel Túrát 28" - az nagyon menő volt -igaz sokáig a váz alatt hajtottam, de azután belenőttem.
Amikor felraktad ezt a fényképet, mondtam a nejemnek kimegyek az udvarra és kipróbálom, hogy tudok e még így menni a bicajjal.
Felhívta a figyelmemet, hogy először telefonáljak a 112 nek, vagy értesítsem a kivonuló orvosi szolgálatot, hogy jöhetnek értem - majd utána mehetek próbálkozni 60 év felett a váz alatt bicajozni.
Így feladtam a tervemet, mert nem akartam az éjszakámat a traumatológián tölteni, pedig lehet hogy ment volna, de már soha nem tudom meg.
A nagyapámnak meg egy Botond nevű kerékpárja volt, amivel hazabicajozott az olasz frontról 1918 a háború végén - ahol tüzér volt - egészen a Felvidéki Érsekújvárig, majd kitelepítéskor kerültek ide Békés megyébe és a Botondon még Én is bicajoztam az 1980-as években.
Nagyon menő csöngő volt rajta , meghúztál egy madzagot, ami odahúzott egy csengőt az első kerékhez és ész nélkül csengett.
Válasz Igazi Földönfutó #29886. hozzászólásáraMikor mondom a fiamnak és fiatal barátoknak mikor elkérnek tőlem valamit, csak váz alatt kerülhetnek vele egyet.
Nemértik!
Pedig így volt.
Lassan megöregszünk.
Válasz Gandhy #29874. hozzászólásáraHa 15 kilómétert biciglizned kéne, az lenne az igazi. Meg mire a 2.al ki érsz, ki lopnák az elsőből a naftát. Így csak a mindennapi testmozgásod van meg.
Válasz Gandhy #29874. hozzászólásáraEzt még 1 éven el lehet játszani, de erre ne szokjál rá! Keressél egy másik hasonszőrűt akivel összedolgoztok!
Nem kell nektek barátoknak lenni, mi 3-man dolgozunk össze, úgy utáljuk már egymast mint a xart, de ésszel él az ember, és nálunk az érdekek egybevágtak. Na jó annyira nem utáljuk egymást, mert már hánytunk együtt a tábortűznél.
Válasz Gandhy #29877. hozzászólásáraNa testvér keblemre! Az én lányom is a csillagászat felé kacsingat, igaz még csak gimnazista.
Sokat segített a gazdaságban, de nem akarom hogy ez a tanulás rovására menjen. Ha fiam lenne is így gondolnám, nálunk már béres űl az mtz be, én meg az 50 eves JD-ba. Azért az úr az a pokolba is úr.
Válasz Gandhy #29877. hozzászólásáraHát még Nekem nincs gyerekem. Épp erre utaltam az előbb.
Hátha az unokák jobban fognak érdeklődni a mezőgazdaság iránt és segíteni Neked.
Nem tudom vannak e már, de ha nincsenek és esetleg most születnek meg az még 10 hosszú év mire ott tudnak kucorogni papa mellett a "pótülésen" és 14-15 év mire már az egyik traktort Ő maga vezeti.
Az hosszú idő. Addig még élni is kell.
Akkor öröm csinálni ha van aki ott ül az ember mellett a traktorba, teherautóba, terepjáróba és mutatja meg a fiának, lányának, unokájának, hogy "Látod? Itt és itt van földünk..."
"Ez a tálba a miénk, ettől - eddig"
Jött velem szembe az egyik nagy gazda aratáskor. Neki már az unokája is ott ült mellette az Ifába. A fia kombájnolt. Mellettem meg a szomszéd gyerek ült. Ez tavaj előtt volt.
Egyébként gratulálok a lányod sikeréhez.
Az 55/72 az mi?
Hektár?
Annyi hektáron gazdálkodsz?
Van családom, lányom(20), aki programtervezőnek(informatika) tanul és nem érdekli az apja hobbija. Neki is van egy hobbija, az Európai Űrügynökség/ESA égisze alatt műhold fejlesztése folyik az egyetemen, aminek Ő az egyik programozója. Legyünk büszkék a gyerekeinkre, s adassék meg minden szülőnek, hogy igazán büszke is lehessen a gyerekére. Én meg majdcsak megülöm ezt a három ruszkit.
Most látom hogy másnak címeztem ezt a hozzászólást.
Ismerős ez az egyedül munka végzés sajnos...nagyon ismerős...
Nekem sincs segítségem. Nem is vagyok nagygazda , vagy részvény társaság aki meg tudja engedni magának hogy embert tud fel venni.
Ezenkívül szinte család tagon kívül másba nem tud megbízni az ember.
Tehát nem azt kell nézni folyton hogy hol engedi le a traktoros a gázolajat. És fölötte kell állni hogy a vegyszert tényleg ki fújja a földre ne pedig eladja.
Kevés az a munkás aki fölött nem kell ott állni.
Most már van menyasszomom. Akibe meg bízok hogy ha lerobban a traktor akkor felváltva őrizzük amíg a kissebbik öcsém ki jön megcsinálni. Csak Nekik is megvan a saját életük, a saját dolgaikat csinálják. Nem kérhetem meg Őket folyton mindenre.
A krumpli földre eddig egyedül voltam őrizni. Mert másra nem tudom bízni. Egy éve van menyasszonyom. Mostmár ha Én nem tudok kimenni , kimegy Ő a hugával.
De 41 évig egyedül voltam.
Pontosabban olyan 30 évig Én voltam a segítség a szüleimnek. Csak Én nagyon elkéstem a család alapításával.
A szüleim is.
Anyám meg apám már negyven fölött voltak mikor a két öcsém született.
Mikor rostáltuk a gabonát Én hajtottam a rostát, a kissebbik öcsém vödrözte bele, a nagyobbik öcsém meg csávázta. A gazda akinél csináltuk (és Neki se volt segítsége, mint ahogy nekem se volt sokáig) nézte ahogy csináljuk, beszélgetett apával. És csak annyit mondott "Lajos milyen jó magának..."
30174 hozzászólás
Válasz Jóskabáttya #29892. hozzászólásáraKöszönöm a választ
Válasz Gumóka #29922. hozzászólásáraJa, a presszó és a nyuszimotor...
Válasz rtamas1976 #29921. hozzászólásáraFiatal még, tele ambícióval, éljen, bulizzon, csajozzon is, hogy majd tudjál menni az unokával a presszóba.
Én se voltam mintagyerek, bár nekem olyan a családi hátterem, amilyen, viszont mikor faterom árulta a földjeit, ismerőst keresett meg vele, az ismerős mondta, hogy Ő kérdezte, hogy miért nem hagyja nekem, erre annyit válaszolt, a gyerek majd megoldja az életét, ahogy akarja. Na ez, ami motivál ma is, lássa csak, hogy többet érek, mint Ő valaha is. Munkahelye is volt pár, volt vagyonosodás után vállalkozó is, aztán mindig elfogyott a zseton, ma meg egy betonüzembe szerelő. Aztán volt társvállalkozó is, onnan is kilépett 97-be, keresztapám máig nem mondta meg, mennyivel fizette ki akkor, annyit mondott, nem kevéssel.
A nevelt gyerekei fontosabbak voltak.
Én nagyon tudom becsülni azokat a szülőket, akik kellőképpen támogatják a gyerekeket egy olyan értékrenddel, ami ma már kihalóban van.
Válasz Gumóka #29920. hozzászólásáraNálunk a fater kezdte a gazdálkodást.
Illetve én a fater árnyékában.
Sokidő volt mire belátta nemmegy neki.
És utána is nagy visszatartó erő volt.
Kb 25éve én csinálom.
Mindég is volt mellette munkahelyem.
Mint most is.
Próbálom a gyereket rávezetni, belevonni.
Legalább hátha neki könnyebb lessz!
Ha nemkell neki eladom ha nembírok vele.
Ezt ecseteltem neki.
Egyenlőre úgynézki felfogta.
Bár néha lekell rángatmi a valóság talajára.
Dehát gyerek még. Sok vele egyidős példát vehet róla. Majd meglátjuk.
Válasz rtamas1976 #29918. hozzászólására14 évesen kezdtem én is egyedül, bár először papám vitte ki a traktort, jött velem pár kört, aztán kivette a pokrócot, meg a hűtőtáskát aztán leheveredett a föld végén a fák alatt.
Igaz, én ebbe nőttem bele, a szüleim 7 éves koromba elváltak, édesanyám T.sz. könyvelő volt, minden szünidőmet ott töltöttem kint a műhelybe, meg a traktorosokkal, 14 éves koromba kerültem apai nagypapámhoz a gazdaságba, még nem voltam 18, mikor meghalt, aztán ki is penderítettek onnan gyorsan.
1,5 évet még dolgoztam a T.Sz-ben, aztán az meg becsődölt, így mivel itt akkor épült az M6, lettem sofőr, később meg bejártam a nagyvilágot.
Apám nekem semmit nem segített, mindent eladott, a tesója gazdálkodik a maradékon. Vagyis segített, mikor megvettem a traktort, odaadta a régi vetőgépet, amit nem tudott eladni, előtte se beszéltünk 8 évig, meg azóta, 6 éve se. Nem haragszom rá, de nem keressük egymást. A vetőgépet se hoztam volna el, de le kellett vetkőzni a büszkeséget, öregapám után legalább ennyi maradt, meg 1 hektár föld, de az is csak azért, mert osztáskor papám, anyu szomszédjába kérte. Anyám meg amit tudott, egyedülállóként.
Válasz rtamas1976 #29917. hozzászólásáraAz, tisztán
Válasz Ohaza63 #29916. hozzászólásáraNagyonsokat segít.
Rábízok sokmindent.
Tavasszal az összes talajmunkát Ő csinálta.
Még a vetést is rábíztam 2 darabnál.
Legyen felelőség érzete is.
A boronálás nemkél ki.
Most a b jogsi következik.
Most is bevan sózva.
Menne lazítózni. De korai még.
Ingyen fagyi nincs.
Ha nemcsinálja eladok mindent és felélem.
Nemazért dolgozok 14éves koromtól , hogy elpocsékolja.
Válasz Gumóka #29915. hozzászólásáraIrsai?
Válasz rtamas1976 #29914. hozzászólásáraKedves Tamás!
Arra azért figyelj, hogy ha kap valamit, azért dolgozzon is meg, vagy jó jegy/bizonyítvány, vagy fűnyírás, egyéb munka stb..., hogy lássa, mindenért megkell dolgozni, nincsen ingyen ebéd.
Mert most kell a tudatába belevésni, hogy nem minden jár automatikusan, csak adható.
Az Én/Mi szüleink százszor okosabbak voltak, mint ami most van.
Sokkal jobban az életre neveltek minket, mint amit most látok.
Én is pörölök a lányommal, meg a nászomékkal, hogy mi a fasznak vesznek, mindennap új játékot az unokáimnak, csak úgy a semmire.
Már annyi játékja van a nagyobbiknak, hogy venni kell még egy lakást, ahová elpakolják.
A kicsi meg csak örökli a nagytól.
Eljönnek hozzánk, első kérdés mit vettél nekem Tata.
Válasz: "semmit, sem karácsony, sem húsvét, sem szüli vagy névnap" és erre elszomorodik.
Persze ha kap valamit az is kb. 1-2 óráig érdekes, azután kuka/tárolódoboz.
Nem normális ez a világ.
" A kutya is a jómódjában veszik meg" a közmondás szerint.
Válasz rtamas1976 #29913. hozzászólásáraMai program
Válasz Ohaza63 #29911. hozzászólásáraA gyerek 2éves szülinapjára karikás kapott!
A nagyapja szokott csinálni.
Én is kaptam 5méterest.
Ijjászkodtunk, motoroztunk, légpuskáztunk, traktorozunk.stb.
8éves korától Ő vágja füvet ezért kapott fűnyírótraktort. 10évesen már simsonnal kiszökött motorozni.
12évesen magára hagytam simítózni a határban az mtzvel.
14évesen motor jogsi
16évesen T kategória
17évesen 19ha on önáló őstermelő
Bio gazdálkodó.
Saját mtzje van.
Az annya és énis csórók voltunk.
Én tolom előre. Kire dolgozzak ha nem rá?
A topcont és a tribelt úgy használja mintha azzal született volva.
Gépjármű technikusnak tanul.
Remélem megy tovább tanulni!
Válasz Gumóka #29912. hozzászólásáraEz így igaz!
Az időt elkell baszni valamivel vagy valakivel!
Az biztos az a kurva ital tehet mindenről!
A sógorral kollégák voltunk.
Évzáró buli, bebaszva, szó szót követett.
Mondja van egy huga nincs senkije.
A telfonszámát gyorsan elkértem és már hívtam is.
Persze lepattintott.
Másnap fehívtam.
20éve együtt vagyunk.
Válasz rtamas1976 #29905. hozzászólásáraÉn addig azért nem akarok várni
Csinálom a kis dolgaimat, ezt a kis gazdaságot is csak hobbinak lehet nevezni, bár már ahhoz elég drága lett, az időmet eltöltöm vele.
Egyébként elég lenne a fizetésem is, de valahogy én nem tudok egész nap a tv előtt heverni, valamit mindig kersek, találok, ne unatkozzak.
A másik meg az, nem is magamért csinálom, hátha lesz a jövőbe valaki, akiért, ezt leszámítva mondhatom azt is, amit akartam, már elértem.
Ami meg lényeges, amilyen meztelenül jöttünk a világra, úgy is távozunk, nem fognak mellénk temetni semmit
Válasz rtamas1976 #29907. hozzászólásáraÜdv Tamás!
Ez Tamás ismerős.
Apám még a régi iskolába járt.
A gyerek neve "Hallgass volt", meg az "öt lépés távolság".
Így nőttünk fel vasszigor mellett, de igazságos volt mindenben.
Halálukig magáztam a szüleimet, bezzeg az unokák, na ott már minden meg volt engedve.
Én soha nem lovacskáztam a fater hátán, bezzeg nekik lehetett, mikor rákérdeztem, hogy mehetek Én is egy kört, látni kellett az arcát, hogy nem vevő a felvetésemre.
A lányom is forgatja a szemét, hogy a Mama és a Tata milyen megengedő az unokákkal.
Mondtam is neki, hogy azon a heti 1 napon az a dolga a nagyszülőnek, hogy elrontsa az unokát, nektek meg az, hogy a hét maradék 6 napján rehabilitáljátok őket.
Fiú unokáim vannak, már tanítom csúzlizni a nagyobbikat, meg kaptam egy ostort, amivel jó nagyot lehet durrantani és osztom nekik az észt, hogy az Én nagyapám mikre tanított pl. csinált nyilat, meg csúzlit nekem, megtanított vele lőni és az ostorral végigvágott a hátamon, amikor a frissen meszelt falra rúgtam a sáros focilabdát.
De azért sokszor meg is védett a Nagyfater, amikor Anyukám fakanállal, vagy porolóval akart jobb belátásra bírni.
Nagyon tetszenek a történetek az unokáknak, van amit többször is el kell mesélni neki.
Most is beüzemeltük az ostort, mert azt akarták, hogy szaladgáljak utánuk és csattogtassak.
Persze a nagyobbik mesélte az Anyjának (lányomnak) ezeket a történeteket, az meg forgatja a szemét.
De hát nekem ez a dolgom most, Tataként.
Válasz SzikiSzokeveny #29909. hozzászólásáraEz így van!
Viszont magázódva is ellehet küldeni a picsába!
De a mi nyelvünk ezért szép!
Más meg aztcsinál amit akar!
Válasz rtamas1976 #29907. hozzászólásáraPedig rengeteg nyelvterületen nincs magázódás. Tegeződve is ki lehet mutatni a tiszteletet.
Válasz Radocz #29904. hozzászólásáraHiányzik egy két "apróság" a kerékpárról:
Első fék, világító és fényjelző berendezés, stb.
Papa, papa.
Válasz Radocz #29906. hozzászólásáraA Fatert mindég szigorú és következetes embernek ismertem.
Mikor nagyapa lett az unokának mindent megengedett.
Nemértettem.
Aztán rájöttem a szülő azértvan , hogy nevelje
A nagyszülő , hogy elrontsa a gyereket.
Amit nekünk nem engedett meg,
azt Csanádnak nevetve, biztatva.
Énis várom a nagyssülőséget.
Csak egy kis szösszenet.
Mikor elkezdett beszélni a gyerek, apósék papóztak és mamáztak. Na nem!
Csak Nagyapa és Nagymama!
Szinte alig hallom így szólítani a nagyszülőket!
Pedig szerintem ez a minimum!
Másikdolog. A nagyszülőket nem tegeztük.
Az én szüleimet tegezem.
Az asszony magázta mindég.
A mai fiatok nemtudják kimondani hogy, Tessék jönni! Csak tegeződés.
Szerintem nemjó! A gyerek nemszokja meg a tessékelést, így a magázódást sem.
Lehet régimódi vagyok de így látom!
Kb féléve a fiam (18) elkezdett Édesanyám és
Édesapámozni. Jólesik hallani!
Pedig senki nemmondta neki!
Válasz rtamas1976 #29905. hozzászólásáraÉn azért lettem "korán' nagyapa, mert a menyem papája, szeretett volna dédunokát.
Ahhoz még fiatal vagyok, de ha Isten ???????????? is úgy akarja, akkor úgy lesz.
Egyelőre élem a fiatal nyugdíjasok boldog nagyszülői hétköznapi életét.
Válasz Gumóka #29903. hozzászólásáraApámnak volt egy távoli rokona akit kérdeztek ilyen témában.
Aztmondta 48 évesen nősült de elkapkodta!
"Gondolj bele fiam mitkellettvolna szenvednem ha hamarabb megnősúlök!!!"
Amúgy én aztmondom szartsem ér az élet ha nincs kiér dolgozni.
20 éve vagyok eggyütt az asszonyal.
Sok ideget megettem vele én is.
De jól összerázódtunk.
És a gyerek mindenért kárpótol.
Ha nincsennek itthon rossz hazajönni!
Mondtam neki költözzön haza az annyához!
De nemakar!
Hidd el egyedül még dugni sem jó!!!
Úgyhogy hajrá mielőtt begyepesedett vén majom lennél. Utána vége.
Amúgy is kell aki szétpakolja a szerszámot és tönkretegyen ezt-azt.
Az mtz ét is valakinek szétkell majd gyilkolni.
Nemlehet mindég csili-vili!
Tessék Ángyikát felkeresni és dugni mint a lopott bicklit!
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraAnyukámtol örököltem egy gépelt szöveget.
Ha ügyesek vagyunk, nem fog a feledés homályaba tűnni.
Tegnap két órát töltöttem mezítláb a két unokámmal. (Szörnyű ???? lehet, most a talpadnak)?
Igen nagyon-nagyon az.
A legkisebb, aki még nincs két éves, ezen a kék összecsukható kemping kerékpáron ült.
Az öt éves lánynak megmutattam, hogy lehet ülés nélkül bicajozni.
Még nem merte kipróbálni, de ami késik, jön.
Azt mondja, hogy üljek a csomag tartó ra. Az ötlet jó, csak a csontos seggem azt nem bírná ki röhögés nélkül.
Ünnep után a 83 éves mesteremnel rendelek egy kaszanyelet 120 cm-es gyerek méretben.
A kovácsomtol, meg egy kaszát hozzá.
Előtte futok egy kört, hogy nincs-e valahol már készen ilyen.
Ezekkel jártunk KRESZ verseny???? re.
Most kis javítás után az unokám is bele fog nőni. Két nagyobbik, már kinőtte.
A két kicsi még hallgat ???? papára.
Azt kérdi az egyik: nektek miért❓ nincs medencétek.
(Na vajon miért nincs)?
Válasz mtz1221 #29902. hozzászólásáraJah, kéne valami utánpótlás, előtte sok gyakorlással
Amúgy apai dédpapám 102 évesen halt meg, igaz egész életében juhász volt, nem hiszem, hogy sokat aggódottvolna
Válasz Gumóka #29899. hozzászólásáraJó lesz belehúzni, mert itt a héten két 50 év körülit temettünk.
Egyik nyári szabadságra jött haza Németből.
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraSajnos az az igazság kellenek is az ilyen idők. Mindig a rémületben tiszta az ember lelke, meg kell tisztulnunk 50-100 évente, mert különben életképtelen buzi senkiháziakká válunk. Lásd nyugat és az olimpiát.
Válasz Jóskabáttya #29892. hozzászólásáraMajd a temetőben pihenünk, addig fejlődni kell.
Válasz mihaszna #29879. hozzászólásáraNekem sincs gyerekem még, nem úgy hozta az élet eddig, én ha megérem, lassan 34, de akkor még nem késtem el
Segítség nálam sincs, nekem mindegyik nagyszülőm, papák, mamák, parasztemberek voltak, édesanyám T.Sz könyvelő. Ebbe nőttem bele.
A lehetőség még adott lett volna, de faterom papám halála után mindent eladott, így csak anyai ágon maradt ez a kevés, a föld egy részét leszámítva, mindent magam építettem fel, önerőből.
Válasz Ohaza63 #29897. hozzászólásáraUgyan így volt itt is.
A németek bevoltak osztva aratáskor vagy bármi munka volt. Segítették az ottlakókat.
1 német volt aki megakart erőszakolni egy lányt. Rögtön agyonlőtték.
Az ukránok még a fiasdisznót is megerőszakolták. Ez ígyvolt.
Csak az öregasszonyok maradtak otthon.
Azoknak is koszos büdös kellet lenniük.
A tetű hemzsegett, elégették az összes épület faszerkezetét.
Gyakorlatilag lerombolták a környezetet.
Az udvaron csak a krumplis verem maradt.
Dédnagyapám isteni sugallatra két deszkát összeszögel és rászúrta. Mintha sírlettvolna.
Válasz rtamas1976 #29896. hozzászólásáraÜdv Tamás!
Erről az elszállásolásról Édesanyám mesélt sokszor, mert nagy kulák házban laktak Érsekújvárban és a németek is bevackolták magukat oda egy ideig, majd az oroszok is.
Anyukám szerint, aki tudott németül, a német katonák tiszták és rendesek voltak, még ők segítették a gazdát kajával, konzervekkel, hitlerszalonnával (gyümölcsízt nevezték így).
Majd jöttek az oroszok, mindenkit kizavartak a házból, így ők leköltöztek a pincébe.
Koszosak, tetvesek voltak szóval semmi pozitívat nem hallottam róluk tőle.
Megitták még a kölni vizet is és amikor elmentek, minden ehetőt és értéket, amit találtak elvittek.
Anyu szerint alig tudtak megszabadulni a sok tetűtől utána hosszú ideig.
Az Apai nagyapám, aki szlovák ember volt és tudott a ruszkikkal kokettálni, - itt lakott Békés megyébe, ahol nem voltak harcok, - mindig csak azt emlegette az oroszokkal kapcsolatban, hogy azt mondta neki egy orosz tiszt. "Ha jön valami kommiszár agitálni a kolhoz szervezéséhez, verjék agyon és ássák el jó mélyre, hogy ne találja meg senki, mert maguk is nincstelenek lesznek, mint az oroszok, ha a kolhozba belépnek"
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraNagyszüleimnél voltak elszállásolva a német és utánna az ukrán katonàk.
Innen a nagy komcsi elleneségem.
A Nagyapám Tiszadobról szökött meg 16évesen a málenykij robotra hajtott emberek közzül.
Az idősebbek segítettek neki. Ő volt a legfiatalabb köztük.
Mosmár tudod miért szeretem az ukránokat és a komcsikat.
Válasz Ohaza63 #29894. hozzászólásáraNa most ti itt a mai világ rosszallását ecsetelitek. Vajon,ma Bfenyvesen,mikor az österejk a odi Q7 el szinte a vízbe belemegy megfordulni mert kaját keres,vajon vannak ilyen emlèkei az öregekről? Visszatèrve ahány ember egy családban annyi autó milyen Problèma most nálunk ,náluk már 40ève is így volt. Vajon ők,hogy gondolják?
Válasz rtamas1976 #29891. hozzászólásáraÜdv Tamás!
Sajnos akkor, amikor ezeket a történetek mesélték nagyon hasznos lett volna egy videókamera, amivel felvehettem volna ezeket a történelmi dolgokat.
Az öregek kint ültek minden este a ház előtt sámlin 4-5 -en, kortyolgatták a Kövidinkát és mesélték a történeteiket, mi pedig a gyerekek ott lapultunk az árokpartján a fűben, mint a nyúlszar és álmélkodva hallgattuk ezeket.
Az anyai nagyfater az olasz fronton volt tüzér, mesélte hogy lőttek egyet, majd vizes ponyvákkal hűtötték az ágyút.
A tetvére pedig a Szent István csatahajón volt matróz, mesélte amikor elsüllyedt hajó az olasz torpedótól, hogy hogy menekült meg. Meg is sérült szegény, sánta lett élete végéig , bottal járt.
Volt olyan, aki a muszka ellenharcolt a keleti fronton.
Az Apai dédnagyapám elesett az olasz fronton. Fenn is van a neve az I. Világháborús obeliszken. A apai nagyfater ezért úszta meg a II. Világháborút, mert az apja elesett és egy szem fiúgyerek volt.
Amikor meg nagyobb lettem , akkor a cirok fejelés közben a Fater haverjai mesélek a II. Világháborús dolgaikról, Don Kanyarról, hadifogságról, Vorkutáról, lágerekről, csalánlevesről, tífuszról, halottakról stb....
Bizony Ők szörnyű dolgokat megéltek, szerencsére, nekünk eddig volt 80 békés évünk, de nem sokára szerintem megint ilyen világ jön, mert az elitnek semmi sem drága.
Sajnos ezek az igaz történetek a feledés homályába tűntek.
Válasz Gandhy #29874. hozzászólásáraCsak hogy ne érezd magad egyedül. De én bringáztam is 2x2 kmétert.
Válasz mihaszna #29885. hozzászólására150 es a Jd. Mtz az 2x80. 91 ha szántó. 5 ha kaszáló. 5 ha nyárfa erdő. Csökkenteni kellesz, mert már 50 felé hazafelé.
Válasz Ohaza63 #29890. hozzászólásáraHa felmegyek a Fateréknál csinálok képet.
Egyébként az én Dédnagyapám is volt
Olaszországban, még hadifogoly is volt.
A Faterral elmeséltetetem!
Ő majdhogynem ott nőtt fel velük.
Már megfakultak az emlékek.
De mosthogy így beszélünk róla újra akarom hallani. De a Fiamat is viszem Ö is tudja és adja tovább a gyerekeinek.
Válasz rtamas1976 #29889. hozzászólásáraÜdv Tamás!
A Papád bicaja a Csepel Túra kerékpár volt, van a Vaterán most is 170.000 Ft-ért.
A Faternak is olyan volt, csak férfi vázas és Én is így tanultam meg rajta bicajozni gyerekkoromban. Akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy a felnőtt bicajjal is tudok menni.
Nem volt akkor ilyen világ anno, mint most, az unokám 5 éves és már a 4. bicaját kapja, mert kinőtte a többit.
Van egy bátyám, attól örököltem a dolgokat, a háromkerekűt, majd a Trud (munka) nevű szovjet kisbicajt, majd kaptam egy használt Csepel Túrát 28" - az nagyon menő volt -igaz sokáig a váz alatt hajtottam, de azután belenőttem.
Amikor felraktad ezt a fényképet, mondtam a nejemnek kimegyek az udvarra és kipróbálom, hogy tudok e még így menni a bicajjal.
Felhívta a figyelmemet, hogy először telefonáljak a 112 nek, vagy értesítsem a kivonuló orvosi szolgálatot, hogy jöhetnek értem - majd utána mehetek próbálkozni 60 év felett a váz alatt bicajozni.
Így feladtam a tervemet, mert nem akartam az éjszakámat a traumatológián tölteni, pedig lehet hogy ment volna, de már soha nem tudom meg.
A nagyapámnak meg egy Botond nevű kerékpárja volt, amivel hazabicajozott az olasz frontról 1918 a háború végén - ahol tüzér volt - egészen a Felvidéki Érsekújvárig, majd kitelepítéskor kerültek ide Békés megyébe és a Botondon még Én is bicajoztam az 1980-as években.
Nagyon menő csöngő volt rajta , meghúztál egy madzagot, ami odahúzott egy csengőt az első kerékhez és ész nélkül csengett.
Válasz Igazi Földönfutó #29888. hozzászólásáraJólenne elővenni nagyapám biciklijét!
Férfi ,csepel , fekete, karos elsőfékkel.
Az tényleg bicikli volt!
Válasz rtamas1976 #29887. hozzászólásáraRégen volt,az biztos,De jó volt most visszaemlékezni egy picit.
Válasz Igazi Földönfutó #29886. hozzászólásáraMikor mondom a fiamnak és fiatal barátoknak mikor elkérnek tőlem valamit, csak váz alatt kerülhetnek vele egyet.
Nemértik!
Pedig így volt.
Lassan megöregszünk.
Válasz rtamas1976 #29883. hozzászólásáraA nagyapám bringáján így tanultam biciklizni.Ahogy akkor mondtuk,vázon alul bringáztunk.
Válasz Jóskabáttya #29880. hozzászólásáraHány ló erős az MTZ és hány ló erős a John Deere?
És hány hektár földre vannak?
Válasz mihaszna #29879. hozzászólására55 ha számtó, a többi rétek, erdő, s miegymás
Válasz mtz1221 #29882. hozzászólásáraNálunk nemlopnak!!!
Válasz Gandhy #29874. hozzászólásáraHa 15 kilómétert biciglizned kéne, az lenne az igazi. Meg mire a 2.al ki érsz, ki lopnák az elsőből a naftát.
Így csak a mindennapi testmozgásod van meg.
Válasz Gandhy #29874. hozzászólásáraEzt még 1 éven el lehet játszani, de erre ne szokjál rá! Keressél egy másik hasonszőrűt akivel összedolgoztok!
Nem kell nektek barátoknak lenni, mi 3-man dolgozunk össze, úgy utáljuk már egymast mint a xart, de ésszel él az ember, és nálunk az érdekek egybevágtak. Na jó annyira nem utáljuk egymást, mert már hánytunk együtt a tábortűznél.
Válasz Gandhy #29877. hozzászólásáraNa testvér keblemre! Az én lányom is a csillagászat felé kacsingat, igaz még csak gimnazista.
Sokat segített a gazdaságban, de nem akarom hogy ez a tanulás rovására menjen. Ha fiam lenne is így gondolnám, nálunk már béres űl az mtz be, én meg az 50 eves JD-ba. Azért az úr az a pokolba is úr.
Válasz Gandhy #29877. hozzászólásáraHát még Nekem nincs gyerekem. Épp erre utaltam az előbb.
Hátha az unokák jobban fognak érdeklődni a mezőgazdaság iránt és segíteni Neked.
Nem tudom vannak e már, de ha nincsenek és esetleg most születnek meg az még 10 hosszú év mire ott tudnak kucorogni papa mellett a "pótülésen" és 14-15 év mire már az egyik traktort Ő maga vezeti.
Az hosszú idő. Addig még élni is kell.
Akkor öröm csinálni ha van aki ott ül az ember mellett a traktorba, teherautóba, terepjáróba és mutatja meg a fiának, lányának, unokájának, hogy "Látod? Itt és itt van földünk..."
"Ez a tálba a miénk, ettől - eddig"
Jött velem szembe az egyik nagy gazda aratáskor. Neki már az unokája is ott ült mellette az Ifába. A fia kombájnolt. Mellettem meg a szomszéd gyerek ült. Ez tavaj előtt volt.
Egyébként gratulálok a lányod sikeréhez.
Az 55/72 az mi?
Hektár?
Annyi hektáron gazdálkodsz?
Válasz Gandhy #29877. hozzászólásáraÍgy van, csinálja amit szeret, Ti szülők támogatjátok, Ő már a jövőt építí.
Válasz mihaszna #29876. hozzászólására55/72 - szántó/rétek, erdő, egyebek. Saját géppark. Aratás, vetés bérbe, a többi gépesítve.
Van családom, lányom(20), aki programtervezőnek(informatika) tanul és nem érdekli az apja hobbija. Neki is van egy hobbija, az Európai Űrügynökség/ESA égisze alatt műhold fejlesztése folyik az egyetemen, aminek Ő az egyik programozója. Legyünk büszkék a gyerekeinkre, s adassék meg minden szülőnek, hogy igazán büszke is lehessen a gyerekére. Én meg majdcsak megülöm ezt a három ruszkit.
Válasz Gandhy #29874. hozzászólására"Akkor saját gép park ha jól sejtem.
Mennyi területre van?"
Most látom hogy másnak címeztem ezt a hozzászólást.
Ismerős ez az egyedül munka végzés sajnos...nagyon ismerős...
Nekem sincs segítségem. Nem is vagyok nagygazda , vagy részvény társaság aki meg tudja engedni magának hogy embert tud fel venni.
Ezenkívül szinte család tagon kívül másba nem tud megbízni az ember.
Tehát nem azt kell nézni folyton hogy hol engedi le a traktoros a gázolajat. És fölötte kell állni hogy a vegyszert tényleg ki fújja a földre ne pedig eladja.
Kevés az a munkás aki fölött nem kell ott állni.
Most már van menyasszomom. Akibe meg bízok hogy ha lerobban a traktor akkor felváltva őrizzük amíg a kissebbik öcsém ki jön megcsinálni. Csak Nekik is megvan a saját életük, a saját dolgaikat csinálják. Nem kérhetem meg Őket folyton mindenre.
A krumpli földre eddig egyedül voltam őrizni. Mert másra nem tudom bízni. Egy éve van menyasszonyom. Mostmár ha Én nem tudok kimenni , kimegy Ő a hugával.
De 41 évig egyedül voltam.
Pontosabban olyan 30 évig Én voltam a segítség a szüleimnek. Csak Én nagyon elkéstem a család alapításával.
A szüleim is.
Anyám meg apám már negyven fölött voltak mikor a két öcsém született.
Mikor rostáltuk a gabonát Én hajtottam a rostát, a kissebbik öcsém vödrözte bele, a nagyobbik öcsém meg csávázta. A gazda akinél csináltuk (és Neki se volt segítsége, mint ahogy nekem se volt sokáig) nézte ahogy csináljuk, beszélgetett apával. És csak annyit mondott "Lajos milyen jó magának..."
Válasz Praetor #29872. hozzászólására