Az Agroinform Portál adatvédelmi szabályzatának Adatfeldolgozókra vonatkozó pontja az Adatfeldolgozók személye kapcsán módosult. A módosított dokumentum ITT érhető el.
Gázolaj árak639 FtBenzin árak631 FtEUR404.69 FtUSD392.62 FtCHF430.85 FtGBP485.44 Ft
Hirdetés
Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy a fórumban tett bejegyzések vonatkozásában az Agroinform.hu
üzemeltetője felelősséget nem vállal. A jogi felelősség, a bejegyzés írót, hozzászólót terheli.
A fórum szabályzatáról további információ itt.
Válasz #bandi #74430. hozzászólásáraEzeket már többször elmondtad, csak ismétled a mantrát. Történelmileg a katonai nagyhatalmak, amik egyben atomhatalmak is lettek, azok a közvetlen környezetükben (ha tehetik) nem tűrtek meg ellenérdekű/ellenséges államokat. Stratégiailag szükségesnek tartottak "semleges" területeket, ütközőállamokat biztosítani, és törekedtek arra, hogy a statusco ne változzon kedvezőtlenül a katonai pozícióikra. A szovjetunió szétesése, és a jelcini időszak oroszország szétrablásáról szólt, és belső zűrzavarról, meg arról a félszről, hogy mi lesz egy ilyen országban az atomfegyverekkel, amik között van táska méretű is. Ebből a helyzetből a putyini éra rángatta ki részben Oroszországot (és az atom szempontjából a világot), és ugyan gazdaságilag nem tette rendbe, de katonailag visszaemelte közelítőleg abba a pozícióba, ahol korábban is volt. Katonailag valószínűleg a világ második legerősebb állama, és a második atomhatalom jelenleg, emellett továbbra is az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja. Ennek tudatában politizál Putyin, és követeli meg, hogy tartsák tiszteletbe a stratégiai érdekeit. Úgy tűnik hiába.
15 éve a félig ukrán évfolyamtársam (aki élt Ukrajnában és Oroszországban is) mondta, hogy az oroszoknál egy nyugati típusú demokrácia nem tud működni a lakosság mentalitása miatt. Ott az ilyen putyini rendszerek sikeresek, amik erőt tudnak felmutatni, és rendet tartani. Ez az ukránokra is igaz. Meg lehet nézni az ukránok elmúlt 20 évét, a politikájukat, és a mögöttes folyamatokat. Számos hasonlóságot mutat fel az orosszal.
Nem tartom kizártnak, hogy sikerül Putyint elmozdítani a helyéről, de hogy sikeres lehet hosszútávon pl egy Navalnij féle, demokratikusnak ígért kormányzás, azt azért kétlem.
De ezek csak a kül- és belpolitikai indokok, motivációk egy része. A valódi indoka a háborúnak az, hogy a progresszív globális elit úgy döntött, és pont. A többi már csak a végrehajtó személyek (országok vezetői) és szervezetek munkája. A lényeg, hogy polarizálják a lakosságokat, hogy egyik vagy másik oldal mellett felsorakozzanak.
Válasz TYLLA #74431. hozzászólásáraAz egy emberséges dolog volt,néhány százezer civilt kivégezni.És van aki ezt meg is magyarázza,hogy ez milyen dicső tett volt./itt az oldalon is/
Válasz Ares 826 #74433. hozzászólásáraNa akkor ki is felelős a háborúért most és régebben is más háborúkért????
https://www.youtube.com/watch?v=tMd71UIw1CE
Válasz TYLLA #74431. hozzászólásáraAzt mindenki tudja, de az nem az a világ volt ám mint azóta van. Azért dobta le, hogy véget vessen az 5 éve tartó barbár vérontásnak, és kapitulációra kényezerítse az agresszort. Tudod azt akik csinálták a háborút, tevőlegesen, nem csak bele lettek rángatva. Jelenleg az orosz kezdte a valódi háborút, és épp rángatja bele a nyugatot is. Hidd el a mackó, ahogy szoktátok mondani, a miniputyint is homlokonvágja, mert az hogy sokévig szépen nyomtuk az orosznak kedvező retorikát a világban, meg folyamatosan ostoroztuk az uniót, és hozzá dörgölődztünk, tutira nem fér össze azzal hogy magyar teherszállítógépek hordják kifele a hadianyagot az ukránnak. Mert amíg nincs baj, addig lehet szájalni, de ha be kell állni a sorba, akkor kuss van. És ha választani kéne, vitya se a ladába ülne bele.
Válasz MrPoke #74427. hozzászólásáraJobb is a nukleáris téllel fenygető mellé állni. Itt jegyezzük fel egy pillanat erejéig, hogy az a háború most nincs, ha putyin nem robbantja ki. Az ő döntése volt, a saját felsővezetése is csak bólogatott amikor jóváhagyták. Ő akarta, az ő háborúja, ne kenjük már másra, ilyen 5 oldalas agymosó nyilatkozatokkal.
Ha reggel úgy kell fel, nincs ez a háború. Akkor lenne oroszország meg ukrajna, mindenki csinálná a saját dolgát.
Tehát mégegyszer, ha a helyzet eszkalálódik, ha kijevet elfoglalják, ha a nato hadbalép, és ezért ha a magyarok is hullani fognak, az mind mind amiatt van, mert putyin így döntött. Ha nem akarta volna a háborút, most nem lenne. Az ukrán, vagy a nato sosem támadta volna meg őt. Miért tette volna, hogy szétlőjön mindenkit atommal? A nato a tagországait mindig úgy bővítette, hogy azok szabad akaratukból csatlakoztak. Lehet itt bábkormány szöveget tolni, de Zelenszkijt rendes választáson a nép választotta magának. Ennyierővel nekünk meg oroszbarát bábkormányunk van, mert kb mindenben az ő seggüket védtük az elmúlt pár évben. A közmédia rendszeresen bírálja az usát, nyugateurópát, minden nap elhangzott ez, évek óta. Az oroszokat sosem bírálták semmivel. Nem gyanús ez senkinek? Azt a nemzetközösséget fikázzuk amibe beletartozunk, aki meg ránkfogja az atomot azzal bratyizunk. Komoly logikai bukfencek vannak a történetben, csak sokan nem látják.
Válasz TYLLA #74426. hozzászólásáraAfganisztánban eddig rend volt, most menjél oda. A palucsosok majd homlokonvágnak. De ez a jó. Usa soha senkit nem fenyegetne atommal, főleg úgy nem, hogy a nyugati világ egyoldalúan ellene lenne. Azokat a beavatkozásokat amit ebben az évtizedben végzett, többnyire támogatta a nyugati világ, sőt a többségében soknemzetű erők voltak jelen, attól hogy mindig usázunk, a magyarok is kintvoltak afganisztánban!
Válasz .Feco. #74419. hozzászólásáraJelenleg Magyarország a Nátó tagja. Viszont ha jön a ww3 akkor bomlik a NATO. Viktor királyunk választhat hova csatlakozik. Mert jelenleg a nyugati oldalt választani nem biztos, hogy jó dolog.
Válasz #bandi #74421. hozzászólásáraÉs tényleg, segítő szándékkel nyírták ki Kadhafit, Szaddam-ot. Így is lehet nevezni. Jó sokat segítettek vele a népeiknek. Addig rend volt, a felfordulás - ami a mai napig tart - azután következett...Nem tudom hány ország kérne az ilyen segítő szándékból...
Válasz #bandi #74421. hozzászólásáraEgytől egyik mindenhol hatalmas káoszt hagytak maguk után. Ahová exportálni akarták a demokráciájukat. Sehol nem voltak rá vevők... Amit a mai napig sem sikerült megoldani, rendbe tenni. Biztosan azért migrálnak onnan az emberek tömegével, mert "kinőttek a sárból", mindent rendbe tettek nekik. Nem semmi módon szemléled a történteket...Elképesztő ez az elvtelen egyoldalúság...
Válasz .Feco. #74415. hozzászólásáraAkkor fogod megérteni, ha átgondolod a történelmet, események ok-okozati sorát, az etnikai struktúrákat, azok mentalitását, abból fakadó következményeket. Átgondolod a NATO történetét, legerősebb tagállamainak "solo" kalandozásait, a katonai nagyhatalmak történelmi habitusait, különleges szerepüket, "jellemüket", törekvéseiket egykor és most, gazdasági-politikai-katonai stratégiai és taktikai szükségszerűségeket, földrajzi jellegzetességeket. Továbbá a globális elit motivációit, ideológiáit, érdekérvényesítésének eszközeit, titkosszolgálatok szerepét, működését, a hatalomgyakorlás alapvető ismereteit, a hatalom viszonyát a lakossághoz...stb. Mindennek oka van, de a lakosságot el kell látni érzelmi "töltettel". Úgy látom ez jól működik.
Egyébként naívnak, és egyoldalúnak látom a megközelítésedet. A reflexszerű pártoskodás pedig népünk egyik legmérgezőbb tulajdonsága.
Ha egyébként ismernéd az ENSZ és a hágai bíróság elméleti és gyakorlati működését, akkor az ezzel kapcsolatos mondataidat le sem írtad volna.
V. Putyin: Tisztelt orosz Állampolgárok! Kedves Barátaim!
Ma újfent elkerülhetetlennek tartom, hogy visszatérjek a Donbaszban zajló tragikus eseményekhez, és magának Oroszország biztonsága szavatolásának kulcskérdéseihez.
Kezdem azzal, amiről idei február 21-i nyilatkozatomban beszéltem. Arról van szó, ami különös aggodalommal és nyugtalansággal tölt el minket, azok az alapvető fenyegetések, amelyeket országunk vonatkozásában évről-évre, lépésről-lépésre nyersen és leplezetlenül alkotnak felelőtlen nyugati politikusok. A NATO keleti bővítését, és katonai infrastruktúrájának Oroszország határaihoz közelítését értem ezalatt.
Jól ismert, hogy mi 30 év alatt elszántan és türelmesen próbáltunk megegyezni a NATO vezető tagállamaival az európai egyenlő és oszthatatlan biztonság elvéről. A javaslatainkra állandóan, vagy cinikus becsapással és hazugsággal, vagy nyomásgyakorlási- és zsarolási kísérletekkel válaszoltak. Mindeközben a NATO minden tiltakozásunk és aggodalmunk ellenére, töretlenül bővíti magát. A katonai gépezete mozgásba van, és - ismétlem – a közvetlen határainkhoz közelít.
Miért történik mindez? Honnan van ez a szemtelen modor a saját exkluzivitás, tévedhetetlenség, „saját magamnak mindent lehet” pozíciójából történő tárgyalás? Honnan jön ez az érdekeinket és teljesen törvényes követeléseinket lenéző, lesajnáló hozzáállás?
A válasz világos, minden érthető és egyértelmű. A Szovjetunió az elmúlt évszázad 80-as éveiben meggyengült, azután pedig teljesen szétesett. Az akkor történtek egész folyamata ma is jó lecke nekünk. Biztosan megmutatja, hogy a hatalom- és akarat paralízise, az első lépés a teljes degradáció és elfelejtetté válás útján. Elég volt némi időre elvesztenünk a magabiztosságunkat, és „ennyi volt”: a világ egyensúlya megtört.
Ez pedig odáig vezetett, hogy a korábbi szerződések és megállapodások már gyakorlatilag nem hatályosak. A rábeszélések és kérések már nem segítenek. Mindent, ami a hatalmon lévő hegemónnak nem fejezi ki tetszését, azt archaikusnak, elavultnak és szükségtelennek nyilvánítja. És fordítva: mindent, ami számára (a hegemón számára) előnyös, azt végső igazságként mutatja be, és bármi áron, minden eszközzel véghez viszi. A másként gondolkodókat kerékbe töri.
Amiről most beszélek, az nem csak Oroszországot érinti, és nem csak minket aggaszt. Ez vonatkozik a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére, sőt néha magukra az Egyesült Államok szövetségeseire is. A Szovjetunió összeomlása után tulajdonképpen megkezdődött a világ újrafelosztása, és az addigra kialakult nemzetközi jogi normák – és közülük, az alapvető, kulcsfonttosságú normák, amelyek a második világháború következményeként kerültek elfogadásra, és nagymértékben megszilárdították a második világháború eredményeit – zavarni kezdték azokat, akik a hidegháború győztesének vallják magukat.
Természetesen a gyakorlati életben, a nemzetközi kapcsolatokban, azok szabályozásának tekintetében figyelembe kellett venni a világ folyamatainak változásait és magának az erőviszonyoknak a változásait is. Ezt azonban szakértelemmel, gördülékenyen, türelmesen, minden ország érdekeit figyelembe véve, tiszteletben tartva, felelősségünket megértve kellett volna megtenni. De nem – az abszolút felsőbbrendűségből fakadó eufória, az abszolutizmus egyfajta modern formája, és még döntéselőkészítők, -elfogadók, -végrehajtók általános kulturálisan alacsony szintje és arroganciája ahhoz vezetett, hogy a született döntések csak maguk számára voltak előnyösek. A helyzet tehát más forgatókönyv szerint kezdett kialakulni.
Nem kell messze keresni a példákat. Először is, az ENSZ Biztonsági Tanácsának bárminemű szankciója nélkül, véres hadműveletet hajtottak végre Belgrád ellen, repülőgépekkel és rakétákkal Európa kellős közepén. Több hetes folyamatos bombázást hajtottak végre polgári városok, életfenntartó infrastruktúra ellen. Kötelességünk emlékeztetni ezekre a tényekre, különben egyes nyugati kollégák nem szívesen gondolnak vissza ezekre az eseményekre, és amikor erről beszélünk, inkább az általuk megítélt körülményekre hivatkoznak és nem a nemzetközi jog normáira.
Aztán jött sorban Irak, Líbia, Szíria. A katonai erő Líbiával szembeni illegitim alkalmazása, az ENSZ Biztonsági Tanácsa líbiai kérdésben hozott minden határozatának eltorzítása az állam teljes pusztulásához, a nemzetközi terrorizmus melegágyának kialakulásához vezetett, az ország humanitárius katasztrófába zuhant, egy véget nem érő polgárháború szakadékába, amely máig nem állt le. A tragédia, amely nemcsak Líbiában, hanem az egész régióban emberek százezreinek, millióinak kárára ítéltetett, hatalmas migrációs kivándorláshoz vezetett Észak-Afrikából és a Közel-Keletről, Európába.
Hasonló sorsot szántak Szíriának is. A nyugati koalíció harci cselekményei ezen ország területén a szíriai kormány beleegyezése és az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciója nélkül nem más, mint agresszió, beavatkozás.
Ugyanakkor ebben a sorban különleges helyet foglal el természetesen Irak inváziója, ugyancsak bármilyen jogalap nélkül. Ürügyként az Egyesült Államok rendelkezésére álló, Irakban található tömegpusztító fegyverekről szóló, állítólag megbízható információt választották. Ennek nyilvános bizonyítására az amerikai külügyminiszter az egész világ előtt megrázott valamilyen fehér poros kémcsövet, biztosítva mindenkit, hogy ez az Irakban kifejlesztett vegyi fegyver. Aztán kiderült, hogy mindez csalás, blöff: Irakban nincs semmiféle vegyi fegyver. Hihetetlen, meglepő, de a tény az tény marad. Legmagasabb állami szinten és az ENSZ magas pódiumáról is hazudtak. Ennek eredménye – hatalmas veszteségek, pusztítás, a terrorizmus hihetetlen hulláma.
Általában az a benyomásunk, hogy gyakorlatilag mindenhol, a világ számos régiójában, ahová a Nyugat a saját rendjének megteremtése érdekében jön, ott véres, be nem gyógyult sebek, a nemzetközi terrorizmus és a szélsőségesség fekélyei maradnak hátra. Mindaz, amit elmondtam, a legkirívóbb, de közel sem az egyetlen példa a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyására.
Ugyanebben a sorban vannak a hazánknak tett ígéretek is arra vonatkozóan, hogy NATO-t egy hüvelykkel sem bővítik keletre. Ismétlem - átvertek, de köznyelven szólva, egyszerűen dobtak. Igen, gyakran lehet hallani, hogy a politika piszkos üzlet. Lehetséges, de hát nem ennyire, nem ilyen mértékben. Hiszen az ilyen csaló magatartás nemcsak a nemzetközi kapcsolatok alapelveinek mond ellent, hanem mindenekelőtt az általánosan elfogadott erkölcsi normáknak. Hol itt az igazság és a valóság? Csupán egy rakás hazugság és képmutatás.
Egyébként maguk az amerikai politikusok, politológusok és újságírók írják és mondják, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években valódi "hazugságok birodalma" jött létre. Nehéz nem egyetérteni ezzel – ez így van. De nem kell szerénykedni: elvégre az Egyesült Államok nagy ország, rendszerformáló hatalom. A műholdjai nem csupán szelíden és alázatosan egyetértenek, bármely okból kifolyólag énekelnek neki, hanem még le is másolják a viselkedését, lelkesen fogadják el a részükre javasolt szabályokat. Ezért alapos indokkal, magabiztosan elmondhatjuk, hogy az egész úgynevezett nyugati blokk, amelyet az Egyesült Államok a saját képére és hasonlatosságára alkotott, teljes egészében maga az a bizonyos "hazugság birodalma".
Ami hazánkat illeti, a Szovjetunió összeomlása után, az új, modern Oroszország példátlan nyitottsága, az Egyesült Államokkal és más nyugati partnerekkel való őszinte együttműködésre való készsége és a gyakorlatilag egyoldalú leszerelés ellenére kíséreltek meg nyomást gyakorolni ránk, és végleg elpusztítani minket. Így volt ez a 90-es években, a 2000-es évek elején, amikor az úgynevezett kollektív Nyugat a legaktívabb módon támogatta a szeparatizmust és a zsoldosbandákat Dél-Oroszországban. Milyen áldozatokba, milyen veszteségekbe került nekünk mindez akkor, és milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennünk, mielőtt végleg felszámoltuk a nemzetközi terrorizmust a Kaukázusban. Emlékszünk erre, és soha nem is felejtjük el.
Igen, egészen a közelmúltig nem szűntek meg a kísérletek arra, hogy a saját érdekükből felhasználjanak minket, lerombolják hagyományos értékeinket, és ránk kényszerítsék álértékeiket, amelyek belülről bomlasztanak minket, népünket, és azokat az attitűdöket, amelyeket már agresszíven alkalmaznak országaikban, és amelyek közvetlenül degradációhoz és degenerációhoz vezetnek, mert ellentmondanak az emberi természetnek. Ez nem fog megtörténni, még soha, senkinek sem sikerült. Most sem fog.
Mindennek ellenére 2021 decemberében ismét kísérletet tettünk arra, hogy megállapodjunk az Amerikai Egyesült Államokkal és szövetségeseivel az európai biztonság elveiről és a NATO bővítésének elkerüléséről. Hiába. Az Amerikai Egyesült Államok álláspontja nem változik. Nem tartja szükségesnek a tárgyalást Oroszországgal ebben a számunkra kulcsfontosságú kérdésben, figyelmen kívül hagyva érdekeinket, csupán saját céljait követve.
Természetesen, ebben a helyzetben felmerül bennünk a kérdés: mit tegyünk ezután, mire számíthatunk? A történelemből jól tudjuk, hogy az 1940-es években és az 1941-es évek elején a Szovjetunió minden lehetséges módon megpróbálta megakadályozni, vagy legalábbis késleltetni a háború kitörését. Ennek érdekében szó szerint a végsőkig igyekezett nem provokálni a lehetséges agresszort, nem hajtotta végre vagy elhalasztotta a legszükségesebb, legkézenfekvőbb műveleteket, amelyekkel felkészülhetett volna az elkerülhetetlen támadás visszaverésére. És azok a lépések, amelyeket végül mégis meghoztak, katasztrofálisan elkéstek.
Ennek eredményeként az ország nem állt készen arra, hogy teljes erejével ellenálljon a náci Németország inváziójának, amely 1941. június 22-én hadüzenet nélkül érte szülőföldünket. Az ellenséget sikerült megállítani, majd leverni, de óriási áron. Az agresszor megnyugtatására tett kísérlet a Nagy Honvédő Háború előestéjén tévedésnek bizonyult, amely sokba került népünknek. A harci cselekmények legelső hónapjaiban hatalmas, stratégiailag fontos területeket és emberek millióit veszítettük el. Másodszor nem engedünk meg magunknak egy ilyen hibát, erre nincs jogunk.
Mindazok, akik világuralomra törnek, nyilvánosan, büntetlenül és minden alap nélkül ellenségüknek nyilvánítanak minket, Oroszországot. Ők valóban jelenleg nagy pénzügyi, tudományos-technológiai és katonai lehetőségekkel rendelkeznek. Mi tisztában vagyunk ezzel, és objektívan értékeljük az állandóan minket célzó gazdasági fenyegetéseket. Ugyanúgy, ahogy a saját lehetőségeinket is, hogy miként tudunk ellenállni ennek az arcátlan és permanens zsarolásnak. Ismétlem, mindezt mi rendkívül reálisan, illúziók nélkül értékeljük.
Ami a katonai területet illeti, a modern Oroszország még a Szovjetunió felbomlását, és annak jelentős potenciálját is elveszítve, jelenleg a világ egyik legerősebb atomhatalma, sőt, egy sor legfejlettebb fegyverfajta esetében bizonyos előnyökkel is rendelkezik. Ezzel kapcsolatban senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy egy országunk ellen intézett nyílt támadás bármelyik potenciális agresszor megsemmisítésével és borzasztó következményekkel járna.
Ezzel együtt a technológiák, és többek között a védelmet szolgálók is gyorsan változnak. A vezető szerep ezen a területen egyik kézből a másikba vándorol, azonban a határaink mentén lévő területek katonai birtokba vétele - ha ezt megengedjük – évtizedekre vagy akár örökre is megmarad. Ez pedig Oroszország számára folyamatosan növekvő, abszolút elfogadhatatlan fenyegetést jelent.
Most már, amikor a NATO kelet felé terjeszkedik, a helyzet hazánkra nézve évről évre egyre rosszabb és veszélyesebb. Ráadásul az elmúlt napokban a NATO vezetése nyíltan beszél arról, fel kell gyorsítani, erőltetni kell a szövetség infrastruktúrájának Oroszország határához történő kiterjesztését. Más szavakkal, megerősítik a saját pozíciójukat. Nem tudjuk már tovább csak figyelni eseményeket. Részünkről teljes felelőtlenség lenne.
Az Ukrajna területén kezdődött észak-atlanti szövetségi infrastruktúra további bővítése számunkra teljességgel elfogadhatatlan. Természetesen nem a NATO itt a lényeg, az csak az USA egy külpolitikai eszköze. A probléma az, hogy a velünk szomszédos – megjegyzem, számunkra történelmi – területeken egy velünk ellenséges „anti-Oroszország” jön létre, amelyik teljes külső ellenőrzés alatt áll. A NATO országok erőteljesen felfegyverzik és a legmodernebb fegyverekkel látják el.
Az Egyesült Államok és szövetségesei számára az úgynevezett Oroszország visszaszorításának politikája nyilvánvalóan geopolitikai haszon. Hazánk számára azonban – végső soron élet, halál kérdése. Kérdése annak, lesz-e történelmi jövőnk, mint nép. És ez nem túlzás, ez így van. Ez valós veszélyt jelent nem csak érdekeinkre, hanem államunk létére, szuverenitására. Ez az a vörös vonal, amiről már nemegyszer szó volt. Átlépték.
Ezzel kapcsolatban – és a donbaszi helyzetről. Azt látjuk, hogy azok az erők, amelyek 2014-ben az államcsínyt Ukrajnában végrehajtották, magukhoz ragadták és most is tetszetős választásokkal tartják meg a hatalmat, végleg elutasították a konflitkus békés rendezését. Nyolc év, végtelenül hosszú nyolc éven keresztül mindent megtettünk, hogy a helyzet békés úton, politikai eszközökkel rendeződjön. Mindhiába.
Ahogy az előző beszédemben már mondtam, nem lehet együttérzés nélkül nézni azt, ami ott zajlik. Már nem lehetett tovább tűrni. Elkerülhetetlen volt azonnal véget vetni ennek a rémálomnak –ott élő emberek millióival szembeni népirtás, akik csak Oroszországra számítanak, csak bennünk reménykednek. Az emberek ezen törekvései, érzései, fájdalma volt az, ami a fő motivációt adta a Donbasz népköztársaságainak elismerésére vonatkozó döntés meghozatalában. Amit úgy vélem fontos még aláhúzni. A NATO vezető országai a saját céljuk elérése érdekében mindenben támogatják Ukrajnában a szélsőséges nacionalistákat, akik első sorban soha nem bocsátanak meg a krímieknek és a szevasztopoliaknak a szabad választásukért – az Oroszországgal való újraegyesülésért.
Természetesen bemennek a Krímbe, és úgy ahogy a Donbaszba is, háborúval, azért, hogy gyilkoljanak. Ugyanúgy, ahogy a Nagy Honvédő Háború idején a „karatyelik” (olyan személyekre használt szó, akik a II. világháború alatt Ukrajnában kollaboráltak a náci Németország csapataival, és büntető jelleggel gyilkoltak civil lakosokat), a Hitler bűntársaiból verbuválódott ukrán nacionalista banditák védtelen embereket öltek. Nyíltan kimondják, számos más orosz területre is igényt tartanak. Az események fejlődése menetének, valamint a beérkező információk elemzése azt mutatja, hogy Oroszországnak ezekkel az erőkkel való összecsapása elkerülhetetlen. Csak idő kérdése: készülődnek, várják a megfelelő alkalmat. Most már nukleáris fegyvereket is akarnak birtokolni. Ezt nem engedjük.
Ahogy korábban mondtam, Oroszország a Szovjetunió szétesése után új geopolitikai realitásokat fogadott el.
Tisztelettel viszonyulunk és fogunk is minden poszt-szovjet térségben létrejött állam irányába. Tiszteljük és tisztelni is fogjuk szuverenitásukat. Erre példa az a segítség, amit a tragikus eseményeken átment Kazahsztánnak nyújtottunk, amikor megkérdőjeleződött az államisága és integritása. De Oroszország nem érzi magát biztonságban, nem tud fejlődni, nem tud létezni állandó, Ukrajna modern területe felől áradó fenyegetettségben.
Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy 2000-2005-ben katonai választ adtunk a kaukázusi terroristáknak, megvédtük államunk egységét, megvédtük Oroszországot. 2014-ben támogattuk a krímieket és a szevasztopoliakat. 2015-ben a Fegyveres Erőket használtunk, hogy megállítsuk a Szíriából Oroszországba tartó terroristákat. Nem volt más mód, hogy megvédjük magunkat.
Most is ugyanaz történik. Egyszerűen Nekünk , Önöknek nem hagytak egyetlen más lehetőséget arra, hogy megvédjük Oroszországot, a népünket, azon kívül, amit kénytelenek vagyunk ma használni. A körülmények határozott és azonnali cselekvést követelnek meg tőlünk. A Donbasz népköztársaságai segítségért fordultak Oroszországhoz.
E tekintetben az ENSZ Alapokmánya 7. részének 51. cikkével összhangban, az Oroszországi Föderáció Tanácsának jóváhagyásával, a Donyecki Népköztársasággal és a Luganszki Népköztársasággal a barátságról és kölcsönös segítségnyújtásról kötött Szövetségi Gyűlés által ez év február 22-én ratifikált szerződések értelmében különleges katonai művelet végrehajtásáról döntöttem.
Célja: azon emberek védelme, akik nyolc éven keresztül ki voltak téve a kijevi rezsim zaklatásának és általa elkövetett népirtásnak. Ezért törekedni fogunk a demilitarizációra és a nácimentesítésre. Emellett átadjuk a bíróságnak azokat, akik véres bűncselekményeket követtek el a békés lakosság, ezen belül Oroszország állampolgárai ellen.
Terveink között ugyanakkor nem szerepel ukrán területek megszállása. Senkire nem akarunk erővel rákényszeríteni semmit. Ezzel együtt halljuk, hogy Nyugaton egyre több szó esik arról, hogy az egykor a szovjet totalitárius állam által aláírt megállapodásokban foglaltakat, amelyek a második világháború utáni rendet rögzítették, már nem szükséges végrehajtani. Nos, mit kellene erre válaszolni? A második világháború eredményei, valamint népünk által a nácizmus legyőzése érdekében hozott áldozatok, számunkra szentek.
Ez azonban, kiindulva azokból a realitásokból, amelyek az elmúlt évtizedekben kialakultak, nem mond ellent az emberi szabadság jogok értékeinek, Nem szünteti meg a nemzetek önrendelkezésének jogát sem, amelyet az ENSZ Alapokmányának 1. cikkelye rögzít.
Emlékeztetnék arra, hogy se a Szovjetunió megalakulásakor, se a második világháború után nem kérdezte meg senki a mai Ukrajna terültén élőket arról, hogy miként képzelik el az életüket. A mi politikánk alapja a szabadság, a szabad választás joga ahhoz, hogy mindenki maga határozza meg a saját és gyermekei jövőjét. És fontosnak tartjuk, hogy a mai Ukrajna területén élő összes nép, amelynek szándékában áll, élhessen ezzel a joggal, a választás jogával.
E kapcsán Ukrajna polgáraihoz is fordulok. 2014-ben Oroszországnak kötelessége volt megvédeni a Krím és Szevasztopol lakosait azoktól, akiket önök is "náciknak" neveznek.* A krímiek és szevasztopoliak meghozták a saját döntésüket – együtt lenni a történelmi hazájukkal, Oroszországgal, és mi ezt támogattuk. Megismétlem, egyszerűen nem tehettünk mást. *Megjegyzés: Az orosz „politikai zsargonban” a „naci” szót az ukrán nacionalistákra használják, a német nemzetszocialista rövidítéssel való „egybecsengése” azonban nem véletlen.
A mai eseményeknek semmi köze nincs Ukrajna és az ukrán nép érdekeinek megsértéséhez. Arról szólnak, hogy megvédjék magát Oroszországot azoktól, akik túszul ejtették Ukrajnát, és megpróbálják felhasználni országunk és népe ellen.
Megismétlem, a cselekedeteink – önvédelem az ellenünk teremtett veszélyek és a mostaninál is nagyobb baj ellen. Bármennyire nehéz is, kérem, értsék ezt meg, és kérem az együttműködésüket ahhoz, hogy mihamarabb fordítsunk ezen a tragikus oldalon és közösen haladjunk előre, nem engedve senkinek, hogy beavatkozzon a dolgainkba, a kapcsolatainkba, hanem azokat önállóan alakítsuk ki, úgy, hogy az megteremtse a szükséges feltételeket minden probléma leküzdéséhez, és az államhatárok ellenére, erősítse bennünk az egységet. Hiszek ebben, a közös jövőnkben.
Kötelességem az ukrán hadsereg katonáihoz is fordulni.
Tisztelt bajtársak! Apáik, nagyapáik, dédnagyapáik nem azért harcoltak a nácik ellen, megvédve a mi közös Hazánkat, hogy a mai neonácik bitorolják a hatalmat Ukrajnában. Önök az ukrán nép védelmére tettek hűséget, nem pedig az Ukrajnát kirabló és a népet megfélemlítő nemzetellenes juntára.
Ne teljesítsék a bűnözői utasításokat. Arra kérem önöket, hogy azonnal tegyék le a fegyvert és menjenek haza. Hadd egyértelműsítsem: az ukrán hadsereg minden olyan katonája, aki eleget tesz ennek a követelésnek, akadálytalanul elhagyhatja a háborús övezetet és visszatérhet a családjához.
Még egyszer hangsúlyozom: a felelősség az esetleges vérontásért teljes mértékben az Ukrajna területén uralkodó rezsim lelkiismeretét terheli.
Most pedig néhány fontos, nagyon fontos szó azokhoz, akik kísértést éreznek arra, hogy kívülről avatkozzanak be az eseményekbe. Bárki, aki megpróbál megzavarni minket, vagy fenyegeti az országunkat és a népünket, tudnia kell, hogy Oroszország válasza azonnali lesz, és olyan következményekkel jár, amilyenekkel a történelme során eddig senki nem szembesült. A fejlemények bármilyen eshetőségére készen állunk. E téren minden szükséges döntés meg lett hozva. Remélem, hogy meghallanak.
Oroszország tisztelt polgárai!
Egész nemzetek és népek jóléte és puszta léte, sikerük és életképességük mindig a kultúrájuk és értékeik, őseik tapasztalataiból és hagyományaik erős gyökérzetéből fakad. De persze függ a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodási képességtől, a társadalmi kohéziótól valamint attól, hogy mennyire hajlandó a konszolidációra és összegyűjteni minden meglévő erejét ahhoz, hogy haladjon előre.
Az erőre mindig szükség van – de az erő minősége különböző tud lenni. A beszédem elején említett „hazugságbirodalom” politikája elsősorban a durva, egyenes irányú erőn alapszik. Az ilyenekre mondják nálunk: „erő van, ész nem kell.”
De mi önökkel tudjuk, hogy a valódi erő – az igazságosságban és az igazságban van, ami a mi oldalunkon áll. És ha ez így van, akkor nehéz nem egyetérteni azzal, hogy éppen az erő és a küzdelemre való készenlét képezi a függetlenség és a szuverenitás alapjait. Ezek azok a szükséges fundamentumok, amelyekre megbízhatóan építeni lehet a saját jövőt, otthont, családot, és Hazát.
Tisztelt honfitársak!
Bízom benne, hogy az orosz fegyveres erők hazájuk iránt elkötelezett katonái és tisztjei szakszerűen és bátran teljesítik kötelességüket. Nincs kétségem afelől, hogy a kormányzat minden szintje, a gazdaságunk, a pénzügyi rendszerünk, a szociális szféránk stabilitásáért felelős szakemberek, vállalataink vezetői és az egész orosz üzleti élet összehangoltan és hatékonyan fog fellépni. Számítok valamennyi parlamenti párt és társadalmi erő konszolidált, hazafias hozzáállására.
Végső soron, ahogy az a történelemben mindig is volt, Oroszország sorsa soknemzetűségű népünk megbízható kezében van. Ez pedig azt jelenti, hogy a meghozott döntések megvalósulnak, a kitűzött célokat elérjük, szülőföldünk biztonsága megbízhatóan garantált lesz.
Hiszek az Önök támogatásában, abban a legyőzhetetlen erőben, amelyet a haza iránti szeretetünk ad."
Válasz TYLLA #74420. hozzászólásáraFelteszem ott is a kisebbségek védelmében lettek atombombával megfenyegetve.
Ja, nem.
Nincs szüksége ellenségre, akinek ilyen barátja van.
Ahol az usa segítő szándékkal tartózkodott hosszabb időt, mind kinőtt a sárból, nyugatnémet, délkorea, japán, de ahova putyin bemegy segíteni, kiváncsi leszek mire viszik utána.
Válasz Háromágú villa #74417. hozzászólásáranem szerették azt sem, csak nagy most a forgolódás, nehéz lekövetni hogy most a vezír szerint kit szeretünk meg kit nem... 11 éve megy hogy putyin atyuska a barátunk, nem mindenki tud olyan gyorsan hátra arcot csinálni, mint a zsebputyin...
Válasz .Feco. #74415. hozzászólásáraAjajj, nem leszel népszerű ezzel a véleménnyel az itteni nyugdíjasok körében, valamiért romantikus, kellemesen nosztalgikus gondolataik vannak Putyinnal és Oroszországgal kapcsolatban. Lehet, szerettek a legvidámabb barakkban élni, és visszasírják.
Épeszű(nek gondolt) ember hogy nem ítél el kapásból egy diktátort, aki atommal fenyegetőzik, hadüzenet nélkül megszáll egy szuverén országot, civileket öl, folyamatosan hazudik, és mindezt azért, hogy fegyveresen döntsön meg egy tőle független ország jogszerűen választott kormányát, meg kikényszerítse más szintén független országokból, hogy azok lépjenek ki egy szigorúan védelemre létrehozott szövetségből, amelyhez önként, népszavazással csatlakoztak több, mint 20 éve...
valamint ezzel párhuzamosan vitatja azt, hogy a megtámadott ország képes olyan pofátlan lenni, hogy megvédi magát és szembe száll az agresszorral. Nem szentek az ukránok, de azért had legyen már joguk olyan kormányt választani amilyet akarnak, olyan szervezethez csatlakozni amihez akarnak, és ha valaki rájuk támad had védhessék már meg magukat, és ha ehhez fegyvert kell vásárolni (mert nyílván kell) akkor ezt onnan szerzi be ahonnan akarja! Ha ezzel putyinnak baja van vagy bármi mással, amit az ukránok tesznek menjen az ENSZ-hez, menjen Hágába vagy szigetelje el gazdaságilag de lerohanni valakit nem szoktunk a 21. században.
És igen, védje meg magát, és ha ehhez segítségre van szüksége kapja is meg, inkább ők harcoljanak az orosszal mint mi, és inkább Ukrajnában mint itt, és annyi hadianyag, pénz vagy akár katona segítsen nekik aki ezt a vén kopasz majmot meg a téeszelnök belorusz haverját és a csecsen verőlegény csicskáját visszaveri az uralon túlra, hogy ott a saját népe felkoncolja és eltakarítsa mostmár! Jobb hely lesz a világ utána!
Amint nem harcol usa, nem kell a fegyver utánpótlás, a gazdasága összeomlik. Lételemük a háborúskodás. Oroszország sok éve "könyörög", (tele a net a videókkal, melyben nyilatkoznak az aktuális helyzetekről, idióta kérdéseket feltevő riportereknek) hogy álljon le usa az ellene irányuló "megnyilvánulásokkal". Nem teszik. Miért nem lehetett ukrajna semleges?
ha a második szomszédom dobálja a szart felém, a szomszédbAN LANDOL, LESZAROM. dE HA A SZOMSZÉD SEGÍT NEKI TOVÁBB DOBÁLNI RÁM, NEM NÉZHETEM TÉTLENÜL. ELVEREM A SZOMSZÉDOT, PEDIG Ő CSAK "TOVÁBBÍTOTTA" A SZART RÁM.
Válasz Gandhy #74402. hozzászólásáraJól látod...
Én sokat gondolkoztam ezen a Putyin ügyön.
Teljesen humánus, akár invázió nélkül is letarolhatná Ukrajnát.
Azt nem tudom elképzelni, hogy ne lenne neki több stratégiai opciója.
Amikor Viktor ott volt nála, már akkor tudta, hogy támadni fog!
Most még light-osan csinálja, de majd jön a fekete leves...
Válasz Háromágú villa #74399. hozzászólásáraBiden 78 éves és szemmel láthatóan zakkant szegény.Neki se mernek szólni?Nem egyszemélyi döntések vannak egyik oldalon sem.Hagyjuk már ezeket a marhaságokat.
Válasz endypapa_20120 #74400. hozzászólásáraNem vagyok erőszakos ember.
Azért lehet néha egyszerűbb és humánusabb megoldás volna a pár fő gensztert véglegesen kiiktatni.
Csak azt nem értem pl. Észak Koreában is inkább éhen halnak,mennek a lecsóba az emberek. És mégsincs valaki aki elintézné hős vezérüket.
Érdekes állatfajta az ember.
Háború akkor lesz, ha a légierő szétbombázza az infrastruktúrát, a nép a föld alatt lakik.Háborúban a nép nem flangál az utcán, nem csinál videókat az ellenséges sorokról.
Ezért írtam, hogy mindenkinek jobb lenne, ha könnyen behúzná Ukrajnát, mert nem fog hazamenni.
Egyelőre a lakosságra nagyon vigyáznak az oroszok, ezért a lassú haladás, persze van áldozat, de közel sem annyi, mint azt egy orosz offenzíváról el mernénk képzelni.
Válasz Földönfuto #74395. hozzászólásáraMi ebben a furcsa, szerinted Putyint pl. mikor látta szakember, ha látta is, az meg merné neki mondani, ha probléma van az elméjével? 70 éves, azért ilyen idős korban hajlamosak az emberek megbuggyanni, rögeszmések lehetnek, számos mentális probléma jelentkezhet.
Válasz Gandhy #74394. hozzászólásáraAkkor meg végképp az lenne a jó, ha Ukrajnáért minél nagyobb árat fizetne, mert ha Ukrajnát könnyen behúzná, akkor nem biztos, hogy megáll, evés közben jön meg az étvágy, ott van még Moldova, Grúzia, stb.
Válasz Háromágú villa #74390. hozzászólásáraén is annak szurkolok, hogy legyen vége, menjen haza, stb., de ezek így most nem fognak megtörténni
Ukrajnát így, vagy úgy, de behúzza, kerül, amibe kerül, de jobb lenne gyorsan, kevés áldozattal
124672 hozzászólás
Válasz #bandi #74430. hozzászólásáraEzeket már többször elmondtad, csak ismétled a mantrát. Történelmileg a katonai nagyhatalmak, amik egyben atomhatalmak is lettek, azok a közvetlen környezetükben (ha tehetik) nem tűrtek meg ellenérdekű/ellenséges államokat. Stratégiailag szükségesnek tartottak "semleges" területeket, ütközőállamokat biztosítani, és törekedtek arra, hogy a statusco ne változzon kedvezőtlenül a katonai pozícióikra. A szovjetunió szétesése, és a jelcini időszak oroszország szétrablásáról szólt, és belső zűrzavarról, meg arról a félszről, hogy mi lesz egy ilyen országban az atomfegyverekkel, amik között van táska méretű is. Ebből a helyzetből a putyini éra rángatta ki részben Oroszországot (és az atom szempontjából a világot), és ugyan gazdaságilag nem tette rendbe, de katonailag visszaemelte közelítőleg abba a pozícióba, ahol korábban is volt. Katonailag valószínűleg a világ második legerősebb állama, és a második atomhatalom jelenleg, emellett továbbra is az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja. Ennek tudatában politizál Putyin, és követeli meg, hogy tartsák tiszteletbe a stratégiai érdekeit. Úgy tűnik hiába.
15 éve a félig ukrán évfolyamtársam (aki élt Ukrajnában és Oroszországban is) mondta, hogy az oroszoknál egy nyugati típusú demokrácia nem tud működni a lakosság mentalitása miatt. Ott az ilyen putyini rendszerek sikeresek, amik erőt tudnak felmutatni, és rendet tartani. Ez az ukránokra is igaz. Meg lehet nézni az ukránok elmúlt 20 évét, a politikájukat, és a mögöttes folyamatokat. Számos hasonlóságot mutat fel az orosszal.
Nem tartom kizártnak, hogy sikerül Putyint elmozdítani a helyéről, de hogy sikeres lehet hosszútávon pl egy Navalnij féle, demokratikusnak ígért kormányzás, azt azért kétlem.
De ezek csak a kül- és belpolitikai indokok, motivációk egy része. A valódi indoka a háborúnak az, hogy a progresszív globális elit úgy döntött, és pont. A többi már csak a végrehajtó személyek (országok vezetői) és szervezetek munkája. A lényeg, hogy polarizálják a lakosságokat, hogy egyik vagy másik oldal mellett felsorakozzanak.
Válasz TYLLA #74431. hozzászólásáraAz egy emberséges dolog volt,néhány százezer civilt kivégezni.És van aki ezt meg is magyarázza,hogy ez milyen dicső tett volt./itt az oldalon is/
Válasz Ares 826 #74433. hozzászólásáraNem először, és nem is utoljára...
Válasz endypapa_20120 #74434. hozzászólásáraTettel fel videót minden kiderül belőle, mikor hogy csinálnak háborút hatalmuk megtartásáért!
Válasz Ares 826 #74433. hozzászólásáraNa akkor ki is felelős a háborúért most és régebben is más háborúkért????
https://www.youtube.com/watch?v=tMd71UIw1CE
Válasz TYLLA #74431. hozzászólásáraAzt mindenki tudja, de az nem az a világ volt ám mint azóta van. Azért dobta le, hogy véget vessen az 5 éve tartó barbár vérontásnak, és kapitulációra kényezerítse az agresszort. Tudod azt akik csinálták a háborút, tevőlegesen, nem csak bele lettek rángatva. Jelenleg az orosz kezdte a valódi háborút, és épp rángatja bele a nyugatot is. Hidd el a mackó, ahogy szoktátok mondani, a miniputyint is homlokonvágja, mert az hogy sokévig szépen nyomtuk az orosznak kedvező retorikát a világban, meg folyamatosan ostoroztuk az uniót, és hozzá dörgölődztünk, tutira nem fér össze azzal hogy magyar teherszállítógépek hordják kifele a hadianyagot az ukránnak. Mert amíg nincs baj, addig lehet szájalni, de ha be kell állni a sorba, akkor kuss van. És ha választani kéne, vitya se a ladába ülne bele.
Válasz Ares 826 #74433. hozzászólásáraÉn is így látom!
Válasz endypapa_20120 #74423. hozzászólásáraTovábbra is azt gondolom a ZUSA a fő szarkeverő! Emberek millióinak életével játszadoznak politikájukkal, viselkedésükkel!
Válasz TYLLA #74431. hozzászólásáraFeltette a szemellenzőt, csak a saját dolgát látja. A tény nem érdekli!
Válasz #bandi #74428. hozzászólásáraSoha senkit nem fenyegetett meg az atommal. Csak le is dobta...Két helyre is. De soha senkit...
Válasz MrPoke #74427. hozzászólásáraJobb is a nukleáris téllel fenygető mellé állni. Itt jegyezzük fel egy pillanat erejéig, hogy az a háború most nincs, ha putyin nem robbantja ki. Az ő döntése volt, a saját felsővezetése is csak bólogatott amikor jóváhagyták. Ő akarta, az ő háborúja, ne kenjük már másra, ilyen 5 oldalas agymosó nyilatkozatokkal.
Ha reggel úgy kell fel, nincs ez a háború. Akkor lenne oroszország meg ukrajna, mindenki csinálná a saját dolgát.
Tehát mégegyszer, ha a helyzet eszkalálódik, ha kijevet elfoglalják, ha a nato hadbalép, és ezért ha a magyarok is hullani fognak, az mind mind amiatt van, mert putyin így döntött. Ha nem akarta volna a háborút, most nem lenne. Az ukrán, vagy a nato sosem támadta volna meg őt. Miért tette volna, hogy szétlőjön mindenkit atommal? A nato a tagországait mindig úgy bővítette, hogy azok szabad akaratukból csatlakoztak. Lehet itt bábkormány szöveget tolni, de Zelenszkijt rendes választáson a nép választotta magának. Ennyierővel nekünk meg oroszbarát bábkormányunk van, mert kb mindenben az ő seggüket védtük az elmúlt pár évben. A közmédia rendszeresen bírálja az usát, nyugateurópát, minden nap elhangzott ez, évek óta. Az oroszokat sosem bírálták semmivel. Nem gyanús ez senkinek? Azt a nemzetközösséget fikázzuk amibe beletartozunk, aki meg ránkfogja az atomot azzal bratyizunk. Komoly logikai bukfencek vannak a történetben, csak sokan nem látják.
Válasz #bandi #74428. hozzászólásáraAzok is jobban éltek usa elött! Most szerinted, hogy élnek?
Válasz TYLLA #74426. hozzászólásáraAfganisztánban eddig rend volt, most menjél oda. A palucsosok majd homlokonvágnak. De ez a jó. Usa soha senkit nem fenyegetne atommal, főleg úgy nem, hogy a nyugati világ egyoldalúan ellene lenne. Azokat a beavatkozásokat amit ebben az évtizedben végzett, többnyire támogatta a nyugati világ, sőt a többségében soknemzetű erők voltak jelen, attól hogy mindig usázunk, a magyarok is kintvoltak afganisztánban!
Válasz .Feco. #74419. hozzászólásáraJelenleg Magyarország a Nátó tagja. Viszont ha jön a ww3 akkor bomlik a NATO. Viktor királyunk választhat hova csatlakozik. Mert jelenleg a nyugati oldalt választani nem biztos, hogy jó dolog.
Válasz #bandi #74421. hozzászólásáraÉs tényleg, segítő szándékkel nyírták ki Kadhafit, Szaddam-ot. Így is lehet nevezni. Jó sokat segítettek vele a népeiknek. Addig rend volt, a felfordulás - ami a mai napig tart - azután következett...Nem tudom hány ország kérne az ilyen segítő szándékból...
Válasz #bandi #74421. hozzászólásáraEgytől egyik mindenhol hatalmas káoszt hagytak maguk után. Ahová exportálni akarták a demokráciájukat. Sehol nem voltak rá vevők... Amit a mai napig sem sikerült megoldani, rendbe tenni. Biztosan azért migrálnak onnan az emberek tömegével, mert "kinőttek a sárból", mindent rendbe tettek nekik. Nem semmi módon szemléled a történteket...Elképesztő ez az elvtelen egyoldalúság...
Válasz .Feco. #74415. hozzászólásáraAkkor fogod megérteni, ha átgondolod a történelmet, események ok-okozati sorát, az etnikai struktúrákat, azok mentalitását, abból fakadó következményeket. Átgondolod a NATO történetét, legerősebb tagállamainak "solo" kalandozásait, a katonai nagyhatalmak történelmi habitusait, különleges szerepüket, "jellemüket", törekvéseiket egykor és most, gazdasági-politikai-katonai stratégiai és taktikai szükségszerűségeket, földrajzi jellegzetességeket. Továbbá a globális elit motivációit, ideológiáit, érdekérvényesítésének eszközeit, titkosszolgálatok szerepét, működését, a hatalomgyakorlás alapvető ismereteit, a hatalom viszonyát a lakossághoz...stb. Mindennek oka van, de a lakosságot el kell látni érzelmi "töltettel". Úgy látom ez jól működik.
Egyébként naívnak, és egyoldalúnak látom a megközelítésedet. A reflexszerű pártoskodás pedig népünk egyik legmérgezőbb tulajdonsága.
Ha egyébként ismernéd az ENSZ és a hágai bíróság elméleti és gyakorlati működését, akkor az ezzel kapcsolatos mondataidat le sem írtad volna.
Hallgattasék meg a másik fél is!
"Az Oroszországi Föderáció elnökének nyilatkozata
Moszkva, Kreml 2022. február 24. 06:00
V. Putyin: Tisztelt orosz Állampolgárok! Kedves Barátaim!
Ma újfent elkerülhetetlennek tartom, hogy visszatérjek a Donbaszban zajló tragikus eseményekhez, és magának Oroszország biztonsága szavatolásának kulcskérdéseihez.
Kezdem azzal, amiről idei február 21-i nyilatkozatomban beszéltem. Arról van szó, ami különös aggodalommal és nyugtalansággal tölt el minket, azok az alapvető fenyegetések, amelyeket országunk vonatkozásában évről-évre, lépésről-lépésre nyersen és leplezetlenül alkotnak felelőtlen nyugati politikusok. A NATO keleti bővítését, és katonai infrastruktúrájának Oroszország határaihoz közelítését értem ezalatt.
Jól ismert, hogy mi 30 év alatt elszántan és türelmesen próbáltunk megegyezni a NATO vezető tagállamaival az európai egyenlő és oszthatatlan biztonság elvéről. A javaslatainkra állandóan, vagy cinikus becsapással és hazugsággal, vagy nyomásgyakorlási- és zsarolási kísérletekkel válaszoltak. Mindeközben a NATO minden tiltakozásunk és aggodalmunk ellenére, töretlenül bővíti magát. A katonai gépezete mozgásba van, és - ismétlem – a közvetlen határainkhoz közelít.
Miért történik mindez? Honnan van ez a szemtelen modor a saját exkluzivitás, tévedhetetlenség, „saját magamnak mindent lehet” pozíciójából történő tárgyalás? Honnan jön ez az érdekeinket és teljesen törvényes követeléseinket lenéző, lesajnáló hozzáállás?
A válasz világos, minden érthető és egyértelmű. A Szovjetunió az elmúlt évszázad 80-as éveiben meggyengült, azután pedig teljesen szétesett. Az akkor történtek egész folyamata ma is jó lecke nekünk. Biztosan megmutatja, hogy a hatalom- és akarat paralízise, az első lépés a teljes degradáció és elfelejtetté válás útján. Elég volt némi időre elvesztenünk a magabiztosságunkat, és „ennyi volt”: a világ egyensúlya megtört.
Ez pedig odáig vezetett, hogy a korábbi szerződések és megállapodások már gyakorlatilag nem hatályosak. A rábeszélések és kérések már nem segítenek. Mindent, ami a hatalmon lévő hegemónnak nem fejezi ki tetszését, azt archaikusnak, elavultnak és szükségtelennek nyilvánítja. És fordítva: mindent, ami számára (a hegemón számára) előnyös, azt végső igazságként mutatja be, és bármi áron, minden eszközzel véghez viszi. A másként gondolkodókat kerékbe töri.
Amiről most beszélek, az nem csak Oroszországot érinti, és nem csak minket aggaszt. Ez vonatkozik a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére, sőt néha magukra az Egyesült Államok szövetségeseire is. A Szovjetunió összeomlása után tulajdonképpen megkezdődött a világ újrafelosztása, és az addigra kialakult nemzetközi jogi normák – és közülük, az alapvető, kulcsfonttosságú normák, amelyek a második világháború következményeként kerültek elfogadásra, és nagymértékben megszilárdították a második világháború eredményeit – zavarni kezdték azokat, akik a hidegháború győztesének vallják magukat.
Természetesen a gyakorlati életben, a nemzetközi kapcsolatokban, azok szabályozásának tekintetében figyelembe kellett venni a világ folyamatainak változásait és magának az erőviszonyoknak a változásait is. Ezt azonban szakértelemmel, gördülékenyen, türelmesen, minden ország érdekeit figyelembe véve, tiszteletben tartva, felelősségünket megértve kellett volna megtenni. De nem – az abszolút felsőbbrendűségből fakadó eufória, az abszolutizmus egyfajta modern formája, és még döntéselőkészítők, -elfogadók, -végrehajtók általános kulturálisan alacsony szintje és arroganciája ahhoz vezetett, hogy a született döntések csak maguk számára voltak előnyösek. A helyzet tehát más forgatókönyv szerint kezdett kialakulni.
Nem kell messze keresni a példákat. Először is, az ENSZ Biztonsági Tanácsának bárminemű szankciója nélkül, véres hadműveletet hajtottak végre Belgrád ellen, repülőgépekkel és rakétákkal Európa kellős közepén. Több hetes folyamatos bombázást hajtottak végre polgári városok, életfenntartó infrastruktúra ellen. Kötelességünk emlékeztetni ezekre a tényekre, különben egyes nyugati kollégák nem szívesen gondolnak vissza ezekre az eseményekre, és amikor erről beszélünk, inkább az általuk megítélt körülményekre hivatkoznak és nem a nemzetközi jog normáira.
Aztán jött sorban Irak, Líbia, Szíria. A katonai erő Líbiával szembeni illegitim alkalmazása, az ENSZ Biztonsági Tanácsa líbiai kérdésben hozott minden határozatának eltorzítása az állam teljes pusztulásához, a nemzetközi terrorizmus melegágyának kialakulásához vezetett, az ország humanitárius katasztrófába zuhant, egy véget nem érő polgárháború szakadékába, amely máig nem állt le. A tragédia, amely nemcsak Líbiában, hanem az egész régióban emberek százezreinek, millióinak kárára ítéltetett, hatalmas migrációs kivándorláshoz vezetett Észak-Afrikából és a Közel-Keletről, Európába.
Hasonló sorsot szántak Szíriának is. A nyugati koalíció harci cselekményei ezen ország területén a szíriai kormány beleegyezése és az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciója nélkül nem más, mint agresszió, beavatkozás.
Ugyanakkor ebben a sorban különleges helyet foglal el természetesen Irak inváziója, ugyancsak bármilyen jogalap nélkül. Ürügyként az Egyesült Államok rendelkezésére álló, Irakban található tömegpusztító fegyverekről szóló, állítólag megbízható információt választották. Ennek nyilvános bizonyítására az amerikai külügyminiszter az egész világ előtt megrázott valamilyen fehér poros kémcsövet, biztosítva mindenkit, hogy ez az Irakban kifejlesztett vegyi fegyver. Aztán kiderült, hogy mindez csalás, blöff: Irakban nincs semmiféle vegyi fegyver. Hihetetlen, meglepő, de a tény az tény marad. Legmagasabb állami szinten és az ENSZ magas pódiumáról is hazudtak. Ennek eredménye – hatalmas veszteségek, pusztítás, a terrorizmus hihetetlen hulláma.
Általában az a benyomásunk, hogy gyakorlatilag mindenhol, a világ számos régiójában, ahová a Nyugat a saját rendjének megteremtése érdekében jön, ott véres, be nem gyógyult sebek, a nemzetközi terrorizmus és a szélsőségesség fekélyei maradnak hátra. Mindaz, amit elmondtam, a legkirívóbb, de közel sem az egyetlen példa a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyására.
Ugyanebben a sorban vannak a hazánknak tett ígéretek is arra vonatkozóan, hogy NATO-t egy hüvelykkel sem bővítik keletre. Ismétlem - átvertek, de köznyelven szólva, egyszerűen dobtak. Igen, gyakran lehet hallani, hogy a politika piszkos üzlet. Lehetséges, de hát nem ennyire, nem ilyen mértékben. Hiszen az ilyen csaló magatartás nemcsak a nemzetközi kapcsolatok alapelveinek mond ellent, hanem mindenekelőtt az általánosan elfogadott erkölcsi normáknak. Hol itt az igazság és a valóság? Csupán egy rakás hazugság és képmutatás.
Egyébként maguk az amerikai politikusok, politológusok és újságírók írják és mondják, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években valódi "hazugságok birodalma" jött létre. Nehéz nem egyetérteni ezzel – ez így van. De nem kell szerénykedni: elvégre az Egyesült Államok nagy ország, rendszerformáló hatalom. A műholdjai nem csupán szelíden és alázatosan egyetértenek, bármely okból kifolyólag énekelnek neki, hanem még le is másolják a viselkedését, lelkesen fogadják el a részükre javasolt szabályokat. Ezért alapos indokkal, magabiztosan elmondhatjuk, hogy az egész úgynevezett nyugati blokk, amelyet az Egyesült Államok a saját képére és hasonlatosságára alkotott, teljes egészében maga az a bizonyos "hazugság birodalma".
Ami hazánkat illeti, a Szovjetunió összeomlása után, az új, modern Oroszország példátlan nyitottsága, az Egyesült Államokkal és más nyugati partnerekkel való őszinte együttműködésre való készsége és a gyakorlatilag egyoldalú leszerelés ellenére kíséreltek meg nyomást gyakorolni ránk, és végleg elpusztítani minket. Így volt ez a 90-es években, a 2000-es évek elején, amikor az úgynevezett kollektív Nyugat a legaktívabb módon támogatta a szeparatizmust és a zsoldosbandákat Dél-Oroszországban. Milyen áldozatokba, milyen veszteségekbe került nekünk mindez akkor, és milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennünk, mielőtt végleg felszámoltuk a nemzetközi terrorizmust a Kaukázusban. Emlékszünk erre, és soha nem is felejtjük el.
Igen, egészen a közelmúltig nem szűntek meg a kísérletek arra, hogy a saját érdekükből felhasználjanak minket, lerombolják hagyományos értékeinket, és ránk kényszerítsék álértékeiket, amelyek belülről bomlasztanak minket, népünket, és azokat az attitűdöket, amelyeket már agresszíven alkalmaznak országaikban, és amelyek közvetlenül degradációhoz és degenerációhoz vezetnek, mert ellentmondanak az emberi természetnek. Ez nem fog megtörténni, még soha, senkinek sem sikerült. Most sem fog.
Mindennek ellenére 2021 decemberében ismét kísérletet tettünk arra, hogy megállapodjunk az Amerikai Egyesült Államokkal és szövetségeseivel az európai biztonság elveiről és a NATO bővítésének elkerüléséről. Hiába. Az Amerikai Egyesült Államok álláspontja nem változik. Nem tartja szükségesnek a tárgyalást Oroszországgal ebben a számunkra kulcsfontosságú kérdésben, figyelmen kívül hagyva érdekeinket, csupán saját céljait követve.
Természetesen, ebben a helyzetben felmerül bennünk a kérdés: mit tegyünk ezután, mire számíthatunk? A történelemből jól tudjuk, hogy az 1940-es években és az 1941-es évek elején a Szovjetunió minden lehetséges módon megpróbálta megakadályozni, vagy legalábbis késleltetni a háború kitörését. Ennek érdekében szó szerint a végsőkig igyekezett nem provokálni a lehetséges agresszort, nem hajtotta végre vagy elhalasztotta a legszükségesebb, legkézenfekvőbb műveleteket, amelyekkel felkészülhetett volna az elkerülhetetlen támadás visszaverésére. És azok a lépések, amelyeket végül mégis meghoztak, katasztrofálisan elkéstek.
Ennek eredményeként az ország nem állt készen arra, hogy teljes erejével ellenálljon a náci Németország inváziójának, amely 1941. június 22-én hadüzenet nélkül érte szülőföldünket. Az ellenséget sikerült megállítani, majd leverni, de óriási áron. Az agresszor megnyugtatására tett kísérlet a Nagy Honvédő Háború előestéjén tévedésnek bizonyult, amely sokba került népünknek. A harci cselekmények legelső hónapjaiban hatalmas, stratégiailag fontos területeket és emberek millióit veszítettük el. Másodszor nem engedünk meg magunknak egy ilyen hibát, erre nincs jogunk.
Mindazok, akik világuralomra törnek, nyilvánosan, büntetlenül és minden alap nélkül ellenségüknek nyilvánítanak minket, Oroszországot. Ők valóban jelenleg nagy pénzügyi, tudományos-technológiai és katonai lehetőségekkel rendelkeznek. Mi tisztában vagyunk ezzel, és objektívan értékeljük az állandóan minket célzó gazdasági fenyegetéseket. Ugyanúgy, ahogy a saját lehetőségeinket is, hogy miként tudunk ellenállni ennek az arcátlan és permanens zsarolásnak. Ismétlem, mindezt mi rendkívül reálisan, illúziók nélkül értékeljük.
Ami a katonai területet illeti, a modern Oroszország még a Szovjetunió felbomlását, és annak jelentős potenciálját is elveszítve, jelenleg a világ egyik legerősebb atomhatalma, sőt, egy sor legfejlettebb fegyverfajta esetében bizonyos előnyökkel is rendelkezik. Ezzel kapcsolatban senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy egy országunk ellen intézett nyílt támadás bármelyik potenciális agresszor megsemmisítésével és borzasztó következményekkel járna.
Ezzel együtt a technológiák, és többek között a védelmet szolgálók is gyorsan változnak. A vezető szerep ezen a területen egyik kézből a másikba vándorol, azonban a határaink mentén lévő területek katonai birtokba vétele - ha ezt megengedjük – évtizedekre vagy akár örökre is megmarad. Ez pedig Oroszország számára folyamatosan növekvő, abszolút elfogadhatatlan fenyegetést jelent.
Most már, amikor a NATO kelet felé terjeszkedik, a helyzet hazánkra nézve évről évre egyre rosszabb és veszélyesebb. Ráadásul az elmúlt napokban a NATO vezetése nyíltan beszél arról, fel kell gyorsítani, erőltetni kell a szövetség infrastruktúrájának Oroszország határához történő kiterjesztését. Más szavakkal, megerősítik a saját pozíciójukat. Nem tudjuk már tovább csak figyelni eseményeket. Részünkről teljes felelőtlenség lenne.
Az Ukrajna területén kezdődött észak-atlanti szövetségi infrastruktúra további bővítése számunkra teljességgel elfogadhatatlan. Természetesen nem a NATO itt a lényeg, az csak az USA egy külpolitikai eszköze. A probléma az, hogy a velünk szomszédos – megjegyzem, számunkra történelmi – területeken egy velünk ellenséges „anti-Oroszország” jön létre, amelyik teljes külső ellenőrzés alatt áll. A NATO országok erőteljesen felfegyverzik és a legmodernebb fegyverekkel látják el.
Az Egyesült Államok és szövetségesei számára az úgynevezett Oroszország visszaszorításának politikája nyilvánvalóan geopolitikai haszon. Hazánk számára azonban – végső soron élet, halál kérdése. Kérdése annak, lesz-e történelmi jövőnk, mint nép. És ez nem túlzás, ez így van. Ez valós veszélyt jelent nem csak érdekeinkre, hanem államunk létére, szuverenitására. Ez az a vörös vonal, amiről már nemegyszer szó volt. Átlépték.
Ezzel kapcsolatban – és a donbaszi helyzetről. Azt látjuk, hogy azok az erők, amelyek 2014-ben az államcsínyt Ukrajnában végrehajtották, magukhoz ragadták és most is tetszetős választásokkal tartják meg a hatalmat, végleg elutasították a konflitkus békés rendezését. Nyolc év, végtelenül hosszú nyolc éven keresztül mindent megtettünk, hogy a helyzet békés úton, politikai eszközökkel rendeződjön. Mindhiába.
Ahogy az előző beszédemben már mondtam, nem lehet együttérzés nélkül nézni azt, ami ott zajlik. Már nem lehetett tovább tűrni. Elkerülhetetlen volt azonnal véget vetni ennek a rémálomnak –ott élő emberek millióival szembeni népirtás, akik csak Oroszországra számítanak, csak bennünk reménykednek. Az emberek ezen törekvései, érzései, fájdalma volt az, ami a fő motivációt adta a Donbasz népköztársaságainak elismerésére vonatkozó döntés meghozatalában. Amit úgy vélem fontos még aláhúzni. A NATO vezető országai a saját céljuk elérése érdekében mindenben támogatják Ukrajnában a szélsőséges nacionalistákat, akik első sorban soha nem bocsátanak meg a krímieknek és a szevasztopoliaknak a szabad választásukért – az Oroszországgal való újraegyesülésért.
Természetesen bemennek a Krímbe, és úgy ahogy a Donbaszba is, háborúval, azért, hogy gyilkoljanak. Ugyanúgy, ahogy a Nagy Honvédő Háború idején a „karatyelik” (olyan személyekre használt szó, akik a II. világháború alatt Ukrajnában kollaboráltak a náci Németország csapataival, és büntető jelleggel gyilkoltak civil lakosokat), a Hitler bűntársaiból verbuválódott ukrán nacionalista banditák védtelen embereket öltek. Nyíltan kimondják, számos más orosz területre is igényt tartanak. Az események fejlődése menetének, valamint a beérkező információk elemzése azt mutatja, hogy Oroszországnak ezekkel az erőkkel való összecsapása elkerülhetetlen. Csak idő kérdése: készülődnek, várják a megfelelő alkalmat. Most már nukleáris fegyvereket is akarnak birtokolni. Ezt nem engedjük.
Ahogy korábban mondtam, Oroszország a Szovjetunió szétesése után új geopolitikai realitásokat fogadott el.
Tisztelettel viszonyulunk és fogunk is minden poszt-szovjet térségben létrejött állam irányába. Tiszteljük és tisztelni is fogjuk szuverenitásukat. Erre példa az a segítség, amit a tragikus eseményeken átment Kazahsztánnak nyújtottunk, amikor megkérdőjeleződött az államisága és integritása. De Oroszország nem érzi magát biztonságban, nem tud fejlődni, nem tud létezni állandó, Ukrajna modern területe felől áradó fenyegetettségben.
Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy 2000-2005-ben katonai választ adtunk a kaukázusi terroristáknak, megvédtük államunk egységét, megvédtük Oroszországot. 2014-ben támogattuk a krímieket és a szevasztopoliakat. 2015-ben a Fegyveres Erőket használtunk, hogy megállítsuk a Szíriából Oroszországba tartó terroristákat. Nem volt más mód, hogy megvédjük magunkat.
Most is ugyanaz történik. Egyszerűen Nekünk , Önöknek nem hagytak egyetlen más lehetőséget arra, hogy megvédjük Oroszországot, a népünket, azon kívül, amit kénytelenek vagyunk ma használni. A körülmények határozott és azonnali cselekvést követelnek meg tőlünk. A Donbasz népköztársaságai segítségért fordultak Oroszországhoz.
E tekintetben az ENSZ Alapokmánya 7. részének 51. cikkével összhangban, az Oroszországi Föderáció Tanácsának jóváhagyásával, a Donyecki Népköztársasággal és a Luganszki Népköztársasággal a barátságról és kölcsönös segítségnyújtásról kötött Szövetségi Gyűlés által ez év február 22-én ratifikált szerződések értelmében különleges katonai művelet végrehajtásáról döntöttem.
Célja: azon emberek védelme, akik nyolc éven keresztül ki voltak téve a kijevi rezsim zaklatásának és általa elkövetett népirtásnak. Ezért törekedni fogunk a demilitarizációra és a nácimentesítésre. Emellett átadjuk a bíróságnak azokat, akik véres bűncselekményeket követtek el a békés lakosság, ezen belül Oroszország állampolgárai ellen.
Terveink között ugyanakkor nem szerepel ukrán területek megszállása. Senkire nem akarunk erővel rákényszeríteni semmit. Ezzel együtt halljuk, hogy Nyugaton egyre több szó esik arról, hogy az egykor a szovjet totalitárius állam által aláírt megállapodásokban foglaltakat, amelyek a második világháború utáni rendet rögzítették, már nem szükséges végrehajtani. Nos, mit kellene erre válaszolni? A második világháború eredményei, valamint népünk által a nácizmus legyőzése érdekében hozott áldozatok, számunkra szentek.
Ez azonban, kiindulva azokból a realitásokból, amelyek az elmúlt évtizedekben kialakultak, nem mond ellent az emberi szabadság jogok értékeinek, Nem szünteti meg a nemzetek önrendelkezésének jogát sem, amelyet az ENSZ Alapokmányának 1. cikkelye rögzít.
Emlékeztetnék arra, hogy se a Szovjetunió megalakulásakor, se a második világháború után nem kérdezte meg senki a mai Ukrajna terültén élőket arról, hogy miként képzelik el az életüket. A mi politikánk alapja a szabadság, a szabad választás joga ahhoz, hogy mindenki maga határozza meg a saját és gyermekei jövőjét. És fontosnak tartjuk, hogy a mai Ukrajna területén élő összes nép, amelynek szándékában áll, élhessen ezzel a joggal, a választás jogával.
E kapcsán Ukrajna polgáraihoz is fordulok. 2014-ben Oroszországnak kötelessége volt megvédeni a Krím és Szevasztopol lakosait azoktól, akiket önök is "náciknak" neveznek.* A krímiek és szevasztopoliak meghozták a saját döntésüket – együtt lenni a történelmi hazájukkal, Oroszországgal, és mi ezt támogattuk. Megismétlem, egyszerűen nem tehettünk mást. *Megjegyzés: Az orosz „politikai zsargonban” a „naci” szót az ukrán nacionalistákra használják, a német nemzetszocialista rövidítéssel való „egybecsengése” azonban nem véletlen.
A mai eseményeknek semmi köze nincs Ukrajna és az ukrán nép érdekeinek megsértéséhez. Arról szólnak, hogy megvédjék magát Oroszországot azoktól, akik túszul ejtették Ukrajnát, és megpróbálják felhasználni országunk és népe ellen.
Megismétlem, a cselekedeteink – önvédelem az ellenünk teremtett veszélyek és a mostaninál is nagyobb baj ellen. Bármennyire nehéz is, kérem, értsék ezt meg, és kérem az együttműködésüket ahhoz, hogy mihamarabb fordítsunk ezen a tragikus oldalon és közösen haladjunk előre, nem engedve senkinek, hogy beavatkozzon a dolgainkba, a kapcsolatainkba, hanem azokat önállóan alakítsuk ki, úgy, hogy az megteremtse a szükséges feltételeket minden probléma leküzdéséhez, és az államhatárok ellenére, erősítse bennünk az egységet. Hiszek ebben, a közös jövőnkben.
Kötelességem az ukrán hadsereg katonáihoz is fordulni.
Tisztelt bajtársak! Apáik, nagyapáik, dédnagyapáik nem azért harcoltak a nácik ellen, megvédve a mi közös Hazánkat, hogy a mai neonácik bitorolják a hatalmat Ukrajnában. Önök az ukrán nép védelmére tettek hűséget, nem pedig az Ukrajnát kirabló és a népet megfélemlítő nemzetellenes juntára.
Ne teljesítsék a bűnözői utasításokat. Arra kérem önöket, hogy azonnal tegyék le a fegyvert és menjenek haza. Hadd egyértelműsítsem: az ukrán hadsereg minden olyan katonája, aki eleget tesz ennek a követelésnek, akadálytalanul elhagyhatja a háborús övezetet és visszatérhet a családjához.
Még egyszer hangsúlyozom: a felelősség az esetleges vérontásért teljes mértékben az Ukrajna területén uralkodó rezsim lelkiismeretét terheli.
Most pedig néhány fontos, nagyon fontos szó azokhoz, akik kísértést éreznek arra, hogy kívülről avatkozzanak be az eseményekbe. Bárki, aki megpróbál megzavarni minket, vagy fenyegeti az országunkat és a népünket, tudnia kell, hogy Oroszország válasza azonnali lesz, és olyan következményekkel jár, amilyenekkel a történelme során eddig senki nem szembesült. A fejlemények bármilyen eshetőségére készen állunk. E téren minden szükséges döntés meg lett hozva. Remélem, hogy meghallanak.
Oroszország tisztelt polgárai!
Egész nemzetek és népek jóléte és puszta léte, sikerük és életképességük mindig a kultúrájuk és értékeik, őseik tapasztalataiból és hagyományaik erős gyökérzetéből fakad. De persze függ a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodási képességtől, a társadalmi kohéziótól valamint attól, hogy mennyire hajlandó a konszolidációra és összegyűjteni minden meglévő erejét ahhoz, hogy haladjon előre.
Az erőre mindig szükség van – de az erő minősége különböző tud lenni. A beszédem elején említett „hazugságbirodalom” politikája elsősorban a durva, egyenes irányú erőn alapszik. Az ilyenekre mondják nálunk: „erő van, ész nem kell.”
De mi önökkel tudjuk, hogy a valódi erő – az igazságosságban és az igazságban van, ami a mi oldalunkon áll. És ha ez így van, akkor nehéz nem egyetérteni azzal, hogy éppen az erő és a küzdelemre való készenlét képezi a függetlenség és a szuverenitás alapjait. Ezek azok a szükséges fundamentumok, amelyekre megbízhatóan építeni lehet a saját jövőt, otthont, családot, és Hazát.
Tisztelt honfitársak!
Bízom benne, hogy az orosz fegyveres erők hazájuk iránt elkötelezett katonái és tisztjei szakszerűen és bátran teljesítik kötelességüket. Nincs kétségem afelől, hogy a kormányzat minden szintje, a gazdaságunk, a pénzügyi rendszerünk, a szociális szféránk stabilitásáért felelős szakemberek, vállalataink vezetői és az egész orosz üzleti élet összehangoltan és hatékonyan fog fellépni. Számítok valamennyi parlamenti párt és társadalmi erő konszolidált, hazafias hozzáállására.
Végső soron, ahogy az a történelemben mindig is volt, Oroszország sorsa soknemzetűségű népünk megbízható kezében van. Ez pedig azt jelenti, hogy a meghozott döntések megvalósulnak, a kitűzött célokat elérjük, szülőföldünk biztonsága megbízhatóan garantált lesz.
Hiszek az Önök támogatásában, abban a legyőzhetetlen erőben, amelyet a haza iránti szeretetünk ad."
Válasz #bandi #74421. hozzászólásáraTe olvasod is amit írsz?
Válasz TYLLA #74420. hozzászólásáraFelteszem ott is a kisebbségek védelmében lettek atombombával megfenyegetve.
Ja, nem.
Nincs szüksége ellenségre, akinek ilyen barátja van.
Ahol az usa segítő szándékkal tartózkodott hosszabb időt, mind kinőtt a sárból, nyugatnémet, délkorea, japán, de ahova putyin bemegy segíteni, kiváncsi leszek mire viszik utána.
Válasz .Feco. #74415. hozzászólásáraIrak, Líbia, Szíria, Afganisztán....
Válasz Háromágú villa #74417. hozzászólásáranem szerették azt sem, csak nagy most a forgolódás, nehéz lekövetni hogy most a vezír szerint kit szeretünk meg kit nem... 11 éve megy hogy putyin atyuska a barátunk, nem mindenki tud olyan gyorsan hátra arcot csinálni, mint a zsebputyin...
Válasz ..,-:) #74416. hozzászólásáraAlternatíva azaz vagy ez, vagy az.
Válasz .Feco. #74415. hozzászólásáraAjajj, nem leszel népszerű ezzel a véleménnyel az itteni nyugdíjasok körében, valamiért romantikus, kellemesen nosztalgikus gondolataik vannak Putyinnal és Oroszországgal kapcsolatban. Lehet, szerettek a legvidámabb barakkban élni, és visszasírják.
Válasz Háromágú villa #74408. hozzászólásáraHát itt nem úgy értem:
https://www.portfolio.hu/global/20220227/biden-szerint-a-harmadik-vilaghaboru-lenne-az-oroszorszag-elleni-szankciok-alternativaja-529411
Vannak dolgok amiket nem értek..
Épeszű(nek gondolt) ember hogy nem ítél el kapásból egy diktátort, aki atommal fenyegetőzik, hadüzenet nélkül megszáll egy szuverén országot, civileket öl, folyamatosan hazudik, és mindezt azért, hogy fegyveresen döntsön meg egy tőle független ország jogszerűen választott kormányát, meg kikényszerítse más szintén független országokból, hogy azok lépjenek ki egy szigorúan védelemre létrehozott szövetségből, amelyhez önként, népszavazással csatlakoztak több, mint 20 éve...
valamint ezzel párhuzamosan vitatja azt, hogy a megtámadott ország képes olyan pofátlan lenni, hogy megvédi magát és szembe száll az agresszorral. Nem szentek az ukránok, de azért had legyen már joguk olyan kormányt választani amilyet akarnak, olyan szervezethez csatlakozni amihez akarnak, és ha valaki rájuk támad had védhessék már meg magukat, és ha ehhez fegyvert kell vásárolni (mert nyílván kell) akkor ezt onnan szerzi be ahonnan akarja! Ha ezzel putyinnak baja van vagy bármi mással, amit az ukránok tesznek menjen az ENSZ-hez, menjen Hágába vagy szigetelje el gazdaságilag de lerohanni valakit nem szoktunk a 21. században.
És igen, védje meg magát, és ha ehhez segítségre van szüksége kapja is meg, inkább ők harcoljanak az orosszal mint mi, és inkább Ukrajnában mint itt, és annyi hadianyag, pénz vagy akár katona segítsen nekik aki ezt a vén kopasz majmot meg a téeszelnök belorusz haverját és a csecsen verőlegény csicskáját visszaveri az uralon túlra, hogy ott a saját népe felkoncolja és eltakarítsa mostmár! Jobb hely lesz a világ utána!
ha elmaradanak az orosz turisták Európából, sokan félárbocra engedhetik a lobogót a kaszinók, hotelek, élmény/vidámparkok, stb. közül
Hagyjuk a háborút, koncentráljunk a békére.
Válasz zotya71 #74411. hozzászólásáraDe a legnagyob ellenség A vén szőke qqqq-va
Válasz Földönfuto #74389. hozzászólásáraIgen van KÍNA!!!!!!
Válasz Háromágú villa #74408. hozzászólásáraŐ nem,csak akik mögötte állnak.
Válasz Földönfuto #74404. hozzászólásáraNem is csinál nagyon semmit, legalábbis nem készül kirobbantani a 3. vh-t, meg atomot bevetni.
Válasz Földönfuto #74404. hozzászólásáraBiden, báb.
Amint nem harcol usa, nem kell a fegyver utánpótlás, a gazdasága összeomlik. Lételemük a háborúskodás. Oroszország sok éve "könyörög", (tele a net a videókkal, melyben nyilatkoznak az aktuális helyzetekről, idióta kérdéseket feltevő riportereknek) hogy álljon le usa az ellene irányuló "megnyilvánulásokkal". Nem teszik. Miért nem lehetett ukrajna semleges?
ha a második szomszédom dobálja a szart felém, a szomszédbAN LANDOL, LESZAROM. dE HA A SZOMSZÉD SEGÍT NEKI TOVÁBB DOBÁLNI RÁM, NEM NÉZHETEM TÉTLENÜL. ELVEREM A SZOMSZÉDOT, PEDIG Ő CSAK "TOVÁBBÍTOTTA" A SZART RÁM.
Válasz Gandhy #74402. hozzászólásáraJól látod...
Én sokat gondolkoztam ezen a Putyin ügyön.
Teljesen humánus, akár invázió nélkül is letarolhatná Ukrajnát.
Azt nem tudom elképzelni, hogy ne lenne neki több stratégiai opciója.
Amikor Viktor ott volt nála, már akkor tudta, hogy támadni fog!
Most még light-osan csinálja, de majd jön a fekete leves...
Válasz Gandhy #74402. hozzászólásáraMost megérkeztek a csecsenek,az utcai harcok el fognak durvulni.Tragikus vége lesz ennek,ha nem egyeznek meg.
Válasz Háromágú villa #74399. hozzászólásáraBiden 78 éves és szemmel láthatóan zakkant szegény.Neki se mernek szólni?Nem egyszemélyi döntések vannak egyik oldalon sem.Hagyjuk már ezeket a marhaságokat.
Válasz endypapa_20120 #74400. hozzászólásáraNem vagyok erőszakos ember.
Azért lehet néha egyszerűbb és humánusabb megoldás volna a pár fő gensztert véglegesen kiiktatni.
Csak azt nem értem pl. Észak Koreában is inkább éhen halnak,mennek a lecsóba az emberek. És mégsincs valaki aki elintézné hős vezérüket.
Érdekes állatfajta az ember.
Válasz Háromágú villa #74399. hozzászólásáravalljuk be, Putyin eddig úriember volt ebben a korlátozott hadműveletekben, amit még ne nevezzünk háborúnak.
Háború akkor lesz, ha a légierő szétbombázza az infrastruktúrát, a nép a föld alatt lakik.Háborúban a nép nem flangál az utcán, nem csinál videókat az ellenséges sorokról.
Ezért írtam, hogy mindenkinek jobb lenne, ha könnyen behúzná Ukrajnát, mert nem fog hazamenni.
Egyelőre a lakosságra nagyon vigyáznak az oroszok, ezért a lassú haladás, persze van áldozat, de közel sem annyi, mint azt egy orosz offenzíváról el mernénk képzelni.
Válasz Háromágú villa #74399. hozzászólásáraNézd meg a másik gomb nyomkodót is, véletlenül bealszik, aztán a rotty a ridikülnek.
Válasz Háromágú villa #74390. hozzászólásáraIlyen alapon a másik oldalon ülőnek is kijárna az a golyó. kettőn áll a vásár!
Válasz Földönfuto #74395. hozzászólásáraMi ebben a furcsa, szerinted Putyint pl. mikor látta szakember, ha látta is, az meg merné neki mondani, ha probléma van az elméjével? 70 éves, azért ilyen idős korban hajlamosak az emberek megbuggyanni, rögeszmések lehetnek, számos mentális probléma jelentkezhet.
Válasz Gandhy #74394. hozzászólásáraAkkor meg végképp az lenne a jó, ha Ukrajnáért minél nagyobb árat fizetne, mert ha Ukrajnát könnyen behúzná, akkor nem biztos, hogy megáll, evés közben jön meg az étvágy, ott van még Moldova, Grúzia, stb.
Válasz Gandhy #74387. hozzászólásáraIgy van. Elöbb adja meg magát mint itt segitsenek neki támadni!
Válasz Gandhy #74392. hozzászólásáraMég nem hallottam róla.
Válasz Háromágú villa #74390. hozzászólásáraMég csak reggel van,de már nagyon furcsákat írkálsz.
Válasz Háromágú villa #74390. hozzászólásáraén is annak szurkolok, hogy legyen vége, menjen haza, stb., de ezek így most nem fognak megtörténni
Ukrajnát így, vagy úgy, de behúzza, kerül, amibe kerül, de jobb lenne gyorsan, kevés áldozattal
Válasz Háromágú villa #74390. hozzászólásáraMiért pont putyint kellene kilőni? Mert van ereje puffogtatni? Az Unionk sokkal veszélyesebb mindenkire nézve.
Válasz Földönfuto #74389. hozzászólásáraez 3 éve már rendszeresítve van, ha ez a hiperszonikus hordózójuk
Válasz Háromágú villa #74382. hozzászólásáraNem akarlak elkeseríteni,de az orosz emberek tűréshatára egy kicsit más mint az európai emberé.