Az Agroinform Portál adatvédelmi szabályzatának Adatfeldolgozókra vonatkozó pontja az Adatfeldolgozók személye kapcsán módosult. A módosított dokumentum ITT érhető el.
Gázolaj árak630 FtBenzin árak614 FtEUR412.2 FtUSD390.02 FtCHF442.28 FtGBP493.58 Ft
Hirdetés
Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy a fórumban tett bejegyzések vonatkozásában az Agroinform.hu
üzemeltetője felelősséget nem vállal. A jogi felelősség, a bejegyzés írót, hozzászólót terheli.
A fórum szabályzatáról további információ itt.
Egy öreg elmegy a kupiba, sok pénzt kifizet, mire a madam a
legcsinosabb és legvérmesebb lányt adja mellé.
Felmennek a szobába,
levetkőzik az öreg, a nő meg kihajítja az ablakon az öreg összes
ruháját.
- Megörültél kislány, mit veszek reggel magamra? Nyugi papa,
egész éjjel szexelni fogunk, reggelre lötyögnének magán azok a ruhák.
Levetkőzik a lány is, mire az öreg fogja a ruháit és kidobja az
ablakon.
- Na, most bosszút állt?! - Ugyan, dehogy! Csak aranyom mire felállítod , addigra teljesen más lesz a divat.
Roma először megy az iskolába.Mikor hazaér,megkérdezi az anyja,hogy mi volt az iskolában?Tanultuk a betűket!Az E betűig,de én már az F betűt is ismerem!Miért van ez? Azért mert roma vagyok,vagy azért mert okos! Azért mert okos vagy,mondja az anyja! Másnap mikor megjön az iskolából,megint kérdezi az anyja mi történt? Ma számolni tanultunk 10 ig,de én már 20 ig tudok számolni!Miért van ez? Mert roma vagyok,vagy azért mert okos? Azért mert okos vagy,mondja az anyja!Harmadik nap után megint kérdezi az anyja hogy mi volt? Ma tornaóra volt,és mikor vetkőztünk,láttam hogy a többieknek 6-7cm a kukijuk az enyém meg 15,és szőrös! Miért van ez? Az anya válaszol! Azért mert te 15 éves vagy!!!
Arpi 2....Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le.Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladábol, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), „multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: „hehehe". Meg néha azt is, hogy „atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak.
Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és próbálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott.
Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak.
Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a „Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy „Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte („Majd felhigítjuk!"), irány a „butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett.
Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín.
Árpi ügyesen feltalálta magát: „Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A „szárny"-at ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil).
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és „Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre („Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. „Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." – „Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) „De valami nagyon fontosat akarok mondani." – „Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) „De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt.
Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesőbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... „Na, megyünk?" – kérdezte a lány. „Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: „Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" – „Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: „Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." – „Menjünk inkább később, most csak dumáljunk." – próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. „De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): „Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..." Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek.
Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta: „Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.
- Anyu, ég a karácsonyfa.
- Te kis butus, nem ég, hanem világít.
- Anyu, világít a függöny.
Egy kórház főigazgatója végigjárja a kórház osztályait. A belgyógyászaton felfigyel rá, hogy több nővér is várandós. Aggódva kérdezi az osztályvezető főorvostól, hogy ki mikor megy szülni, mikorra kell munkaerő pótlásról gondoskodni.
- Ez a nővér mikorra várja a babát? - mutat rá egyikőjükre.
- Ő szeptember végére, főigazgató úr.
- És ő?
- Ő is szeptember végére.
- És ott az a hölgy?
- Ő is szeptemberben szül.
- Hát ő?
- Nem tudom, ő nem volt ott a karácsonyi partin.
Munkahelyi karácsonyi buli után beszélget két könnyűvérű barátnő:
- Na összejött valami a tegnapi bulin? - kérdi egyikük.
- Igen, kétszer is - feleli a másik.
- Csak kétszer? Ez nem rád vall!
- Az első a zenekar volt, a második meg a könyvelési osztály.
Karácsony reggelén a lovasrendőr figyeli az útkereszteződést. Észrevesz egy kisfiút, aki egy vadonatúj, csillogó biciklivel kerekezik. Odaszól neki:
- Szép új bringád van! Csak nem a Jézuska hozta?
- De igen! - így a fiúcska.
- Na akkor jövőre mondd meg a Jézuskának, hogy lámpát is hozzon rá! - mondja a rendőr, és átad egy büntető cédulát.
A fiú elmenőben még visszaszól:
- Szép lovad van, csak nem neked is a Jézuska hozta?
- De igen - veszi a rendőr a tréfát - persze hogy az.
- Na akkor mondd meg a Jézuskának, ha jövőre is lovat hoz neked, akkor a f@szt a ló alá tegye, ne föléje!
Egy férfit feljelentettek, mert betanította a papagáját, hogy azt mondja: "Dögöljön meg Rákosi elvtárs!" A fickó a tárgyalás előtt az utolsó pillanatban kicserélte a papagáját a pap papagájára, így a bírák sehogy sem tudták rávenni a papagájt, hogy elmondja az említett szöveget, így nem volt meg a bizonyíték. Elhatározták, hogy kórusban mondják: dögöljön meg Rákosi elvtárs, majd csak megszólal a madár. Rá is kezdtek a bírák, mire a papagáj:
- Uram! Hallgasd meg könyörgésünket!
Folytassuk itt megtörtént dolgokkal.
Ez megtörtént.
Vagy 20 éve volt valami családi ebéd, tejes birka pacal leves volt a kezdés nálunk ez nagyon megy.Oda került egy német csaj nagyon tetszett neki szedett másodszorra is.Mivel csak németül tudott mi meg nem így szótárral nem tudtuk el magyarázni mit eszik.Felhívtunk egy perfekt magyar-németet elmondtuk a szitut átadtuk a kagylót a csajnak.
Látnátok volna hogyan fehéredett el mikor megtudta mit eszik,becsületére legyen mondva benne maradt. Azóta is felemlegetjük.
2 éve hirdető
2018. december 24. 08:16▪MTZ / Belarus▪Fejér▪~153 km
Keresek öt kerék meghajtású MTZ típusú traktort, kiváló motorikus és műszaki állapotban. Az esztétikai állapot forgalmi papírok nem lényeges, tanyán lenne..
Először legyen ki a négy kereked aztán jöhet az ötödik
Minden évben, Karácsony előtt egy héttel, kora hajnalban a családunk együtt felkerekedik és elindulunk karácsonyfát venni. Miután mínusz 10 fokban, már órák óta bolyongunk, és bejártunk több hektárnyi területet a nagy hóban, anyám még mindig azzal hiteget minket, hogy mindjárt megtaláljuk a legmegfelelőbbet.
Legutóbbi alkalommal azt mondtam neki:
- Anyu! Nézz szembe a tényekkel. Tökéletes karácsonyfa nem létezik. Ez olyan, mint amikor a tökéletes férfit keresed. Légy elégedett, ha találsz egy élőt, amelyiknek nincs túl sok kopasz foltja és nagyjából egyenes.
Ha férfi vagy, a következő öt fontos dolog kell a boldogságodhoz:
1. Olyan nő legyen melletted, aki elvégzi a házimunkát, rendszeresen főz és még dolgozni is eljár.
2. Olyan nő legyen melletted, aki megnevettet.
3. Olyan nő legyen melletted, akiben megbízhatsz, és aki sosem hazudik.
4. Olyan nő legyen melletted, akivel jó az ágyban, és aki szeret téged.
5. És ami a legfontosabb, hogy ez a négy nő ne tudjon egymásról.
6330 hozzászólás
Válasz hargitai sandor #5598. hozzászólására
Válasz mtz1221 #5593. hozzászólásáraKösz Éppen könyvelőt keresek
Válasz mtz1221 #5593. hozzászólására
Könyvelőnő.
Egy öreg elmegy a kupiba, sok pénzt kifizet, mire a madam a
legcsinosabb és legvérmesebb lányt adja mellé.
Felmennek a szobába,
levetkőzik az öreg, a nő meg kihajítja az ablakon az öreg összes
ruháját.
- Megörültél kislány, mit veszek reggel magamra? Nyugi papa,
egész éjjel szexelni fogunk, reggelre lötyögnének magán azok a ruhák.
Levetkőzik a lány is, mire az öreg fogja a ruháit és kidobja az
ablakon.
- Na, most bosszút állt?! - Ugyan, dehogy! Csak aranyom mire felállítod , addigra teljesen más lesz a divat.
Válasz medikus #5587. hozzászólásáramásik hsz
Válasz mtz1221 #5584. hozzászólásáraTalán te vagy a biciklivel?
Válasz mtz1221 #5584. hozzászólásáraElnézést, ha valami rossz emléket idézett fel a kép...
ha meg nem, akkor /is/ lapozz-görgess tovább...
Válasz hargitai sandor #5582. hozzászólásáraEz egy kicsit sem vicces.
Roma először megy az iskolába.Mikor hazaér,megkérdezi az anyja,hogy mi volt az iskolában?Tanultuk a betűket!Az E betűig,de én már az F betűt is ismerem!Miért van ez? Azért mert roma vagyok,vagy azért mert okos! Azért mert okos vagy,mondja az anyja! Másnap mikor megjön az iskolából,megint kérdezi az anyja mi történt? Ma számolni tanultunk 10 ig,de én már 20 ig tudok számolni!Miért van ez? Mert roma vagyok,vagy azért mert okos? Azért mert okos vagy,mondja az anyja!Harmadik nap után megint kérdezi az anyja hogy mi volt? Ma tornaóra volt,és mikor vetkőztünk,láttam hogy a többieknek 6-7cm a kukijuk az enyém meg 15,és szőrös! Miért van ez? Az anya válaszol! Azért mert te 15 éves vagy!!!
Válasz hargitai sandor #5579. hozzászólására Bizony sok múlik öt centin, főleg ha annyi az összes hossz.
Arpi 2....Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le.Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladábol, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), „multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: „hehehe". Meg néha azt is, hogy „atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak.
Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és próbálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott.
Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak.
Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a „Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy „Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte („Majd felhigítjuk!"), irány a „butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett.
Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín.
Árpi ügyesen feltalálta magát: „Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A „szárny"-at ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil).
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és „Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre („Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. „Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." – „Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) „De valami nagyon fontosat akarok mondani." – „Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) „De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt.
Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesőbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... „Na, megyünk?" – kérdezte a lány. „Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: „Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" – „Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: „Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." – „Menjünk inkább később, most csak dumáljunk." – próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. „De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): „Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..." Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek.
Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta: „Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.
- Anyu, ég a karácsonyfa.
- Te kis butus, nem ég, hanem világít.
- Anyu, világít a függöny.
Egy kórház főigazgatója végigjárja a kórház osztályait. A belgyógyászaton felfigyel rá, hogy több nővér is várandós. Aggódva kérdezi az osztályvezető főorvostól, hogy ki mikor megy szülni, mikorra kell munkaerő pótlásról gondoskodni.
- Ez a nővér mikorra várja a babát? - mutat rá egyikőjükre.
- Ő szeptember végére, főigazgató úr.
- És ő?
- Ő is szeptember végére.
- És ott az a hölgy?
- Ő is szeptemberben szül.
- Hát ő?
- Nem tudom, ő nem volt ott a karácsonyi partin.
Munkahelyi karácsonyi buli után beszélget két könnyűvérű barátnő:
- Na összejött valami a tegnapi bulin? - kérdi egyikük.
- Igen, kétszer is - feleli a másik.
- Csak kétszer? Ez nem rád vall!
- Az első a zenekar volt, a második meg a könyvelési osztály.
https://youtu.be/bcTYHwiVDKE
Karácsony reggelén a lovasrendőr figyeli az útkereszteződést. Észrevesz egy kisfiút, aki egy vadonatúj, csillogó biciklivel kerekezik. Odaszól neki:
- Szép új bringád van! Csak nem a Jézuska hozta?
- De igen! - így a fiúcska.
- Na akkor jövőre mondd meg a Jézuskának, hogy lámpát is hozzon rá! - mondja a rendőr, és átad egy büntető cédulát.
A fiú elmenőben még visszaszól:
- Szép lovad van, csak nem neked is a Jézuska hozta?
- De igen - veszi a rendőr a tréfát - persze hogy az.
- Na akkor mondd meg a Jézuskának, ha jövőre is lovat hoz neked, akkor a f@szt a ló alá tegye, ne föléje!
Egy férfit feljelentettek, mert betanította a papagáját, hogy azt mondja: "Dögöljön meg Rákosi elvtárs!" A fickó a tárgyalás előtt az utolsó pillanatban kicserélte a papagáját a pap papagájára, így a bírák sehogy sem tudták rávenni a papagájt, hogy elmondja az említett szöveget, így nem volt meg a bizonyíték. Elhatározták, hogy kórusban mondják: dögöljön meg Rákosi elvtárs, majd csak megszólal a madár. Rá is kezdtek a bírák, mire a papagáj:
- Uram! Hallgasd meg könyörgésünket!
Válasz Toxi #5557. hozzászólásáraEzt előbb én is beraktam az mts-s topikba
https://www.agroinform.hu/forum/Eletkepek-a-gazdalkodas-mindennapjairol/t1874
,becsületére legyen mondva benne maradt. Azóta is felemlegetjük.
Folytassuk itt megtörtént dolgokkal.
Ez megtörtént.
Vagy 20 éve volt valami családi ebéd, tejes birka pacal leves volt a kezdés nálunk ez nagyon megy.Oda került egy német csaj nagyon tetszett neki szedett másodszorra is.Mivel csak németül tudott mi meg nem így szótárral nem tudtuk el magyarázni mit eszik.Felhívtunk egy perfekt magyar-németet elmondtuk a szitut átadtuk a kagylót a csajnak.
Látnátok volna hogyan fehéredett el mikor megtudta mit eszik
Válasz Toxi #5557. hozzászólásáraKormànykerèk lehet az 5dik
Keresek 4X4 hajtású traktrot
Mai apróhirdetés.
4.000.000 Ft
2 éve hirdető
2018. december 24. 08:16▪MTZ / Belarus▪Fejér▪~153 km
Keresek öt kerék meghajtású MTZ típusú traktort, kiváló motorikus és műszaki állapotban. Az esztétikai állapot forgalmi papírok nem lényeges, tanyán lenne..
Először legyen ki a négy kereked aztán jöhet az ötödik
Válasz rilex #5554. hozzászólására
Válasz rilex #5554. hozzászólásáraBeszarás....
Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér’nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok’lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.
Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.
Minden évben, Karácsony előtt egy héttel, kora hajnalban a családunk együtt felkerekedik és elindulunk karácsonyfát venni. Miután mínusz 10 fokban, már órák óta bolyongunk, és bejártunk több hektárnyi területet a nagy hóban, anyám még mindig azzal hiteget minket, hogy mindjárt megtaláljuk a legmegfelelőbbet.
Legutóbbi alkalommal azt mondtam neki:
- Anyu! Nézz szembe a tényekkel. Tökéletes karácsonyfa nem létezik. Ez olyan, mint amikor a tökéletes férfit keresed. Légy elégedett, ha találsz egy élőt, amelyiknek nincs túl sok kopasz foltja és nagyjából egyenes.
Válasz endypapa #5551. hozzászólására
Az utolsó mondat csak férfiaknak!
Ha férfi vagy, a következő öt fontos dolog kell a boldogságodhoz:
1. Olyan nő legyen melletted, aki elvégzi a házimunkát, rendszeresen főz és még dolgozni is eljár.
2. Olyan nő legyen melletted, aki megnevettet.
3. Olyan nő legyen melletted, akiben megbízhatsz, és aki sosem hazudik.
4. Olyan nő legyen melletted, akivel jó az ágyban, és aki szeret téged.
5. És ami a legfontosabb, hogy ez a négy nő ne tudjon egymásról.