Hirdetés
Fórum
- Kukorica vetőmagok új
- Körbálázót, de milyet? új
- Offtopic / Kocsma (chat minden egyéb része) új
- Hol vannak a régi fórumosok? új
- Hagyományos, paraszti ismeretek. új
- Fiat 180-90-es traktorok új
- Milyen gépek a JUMZ traktorok? új
- Japán kistraktorok új
- Agrártámogatások kifizetése új
- Húsmarhatartás a Kárpát-medencében új
Cikkajánló
Hirdetés
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
1665 hozzászólás
Válasz ..MZ/X.. #1464. hozzászólásáraEspumizan nekünk bevált ilyen esetekben.
Annyi, hogy némi anyatejbe csepegtessétek és úgy adjátok neki, gyorsabban hat
Válasz D-032a #1463. hozzászólásáraKöszönjük!
Igen, első. Sajnos a hasa fáj, görcsöl és alul felül jön belőle, veszettül teker a pocakja. Kapott valami cseppet amit evés előtt kell beadni neki most valamivel jobb lett.
Válasz ..MZ/X.. #1461. hozzászólásáraGratulálok én is a kicsitekhez! És egészséget az egész családnak!
Ó, de sajnálom a hasfájás miatt.
Nem tudom első gyerkőc-e? Egyébként, egyszerű dolgok is zavarhatják még , neki erős fény , vagy hang . Túl melege is lehet. ( mi úgy is jártunk párszor)
Ha levegőt nyel a kicsi, úgy sétálj vele, hogy magasan fel fekteted a válladra, és a két kis karja a hátad mögött van. Talán könnyebben kijön a büfi.
Bocs, hogy bele okoskodtam, biztos sok tanácsot kaptok amúgy is. Csak tényleg sajnálom a pocija miatt. Nekem is lányom született anno. (Nagyon odáig voltam érte )
Szóval, hátha csak melege van, vagy ilyesmi. Még egyszer, elnézést, hogy beleszóltam.
Válasz Muskátliszájú #1453. hozzászólásáraNem azzal született, bár nem lett volna rossz, mert mostanság jó ára van a fuxnak. Mindenki azt mondta, hogy ilyenkor jobb lyukasztani. Direkt baba fülbevaló, nincs kiálló beakadó része. 2 napig volt kicsit piros, azóta szép neki, gyorsan begyógyult.
Köszönjük szépen!
Bika a kiscsaj, 4 naposan már átfordult. Emelgeti a fejét.
Csak a pocakja ne fájna. Szörnyű nézni, hogy sír és nem tud segíteni neki az ember.
Válasz Radocz #1456. hozzászólásáraHa a 3 éves lánnyal megpusziltatod a fiú harapását,lehet jobban fájt volna neki,mint egy pofon.
Válasz Radocz #1458. hozzászólásáraTöbbek között ezért sem lettem pszichológus.
S messze állok Böjte Csabához - de nagy tisztelője vagyok.
Harapás...
A gyerekek közötti "harc" legtöbb esetben a jelenlévő felnőttnek szól igazából.
Ha ez első, s nem ismétlődő eset volt, bőven elég egy kis beszélgetés, meggyőzés, de mindkét gyerekkel!
Biztos vagyok benne, hogy jól reagáltál rá.
Válasz rilex #1457. hozzászólására"Nem mondom, hogy egy jó időben jókor adott pofonnak ne lenne nevelő hatása."
Kérdezz meg 3 pszichológust.
"Makarenkói pofon"
Böjte Csaba nem értene veled egyet.
Harapásra .... hogyan kellett volna reagálnom?
Válasz Mf-es? #1452. hozzászólásáraDe van! Három fiam, akik nagyon jóravaló, becsületes, dolgozni szerető fiatalemberekké váltak. Azt gondolom, a nevelésemnek is köszönhetően.
S a három saját gyermeken kívül van jelenleg 142 "nevelt" gyermekem, s évekre visszamenőleg ez a szám több százra tehető.
Nem mondom, hogy egy jó időben jókor adott pofonnak ne lenne nevelő hatása.
Ezzel az idézettel akkor sincs semmi baj.
És most őszintén: milyen ember az, akinek egy ilyen kis tündér láttán a verés jut eszébe???
Válasz rilex #1451. hozzászólásáraKérdés?
A 3 éves lány, megharapta a 6 éves fiút.
Első felindulásból azt mondtam......
Ha elszámoltam volna 10 ig. Mit kellett volna mondanom?
A kérdés nem költői.
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólásáraJó egészséget az egész családnak.
Mi az elsővel nem aludtunk.
A másodikkal már éjszakai séta helyett, itattuk és etettük. Érdemes rajta elgondolkodni.
Játék közben nem szabad fel-feldobni.
Van még sok okosság, de majd Rilex mama.
Valahol olvastam:
Apuka a játszótéren. Gyereke csak még öt percet szeretne játszani.
Jó. Apuka megengedte.
A mellette levő idegen Anyuka megjegyezte. Milyen türelmes a gyerekéhez. I
Igen az vagyok. A másik gyerekét elütötte egy autó. Vele nem volt ideje játszani. Most meg már nem pótolható.
Legyen idő játszani vele.
Nagyobbik fiam minden este fürdeti a gyerekeket. Anno, Én KRESZ tanfolyamot tartottam esténként.
Viszont az unokák Mamával, és Papával akarnak fürödni. Majdnem mindig ráérünk.
Válasz Mf-es? #1452. hozzászólásáraÚgy hívták Makarenkó.
Adott egy pofont a tanítványának.
Ezt nevezte nevelése csődjének.
Tehát az Atyai pofon többet árt, mint amit használ. Mindenki másképp csinálja. Szép szóval többet elérni, mint szigorral.
Az idézet szövege szerintem szuper.
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólásáraSzép baba!
Fülbevalóval született?Ilyen kicsinek én nem szúratnám ki a fülét mert a karika beakadhat valahova vagy magának tépi le a baba és akkor csak sírás -rívás van..
Válasz rilex #1451. hozzászólásáraNincs gyereked,hogy csak idézetet tudsz ,hozni?
Néha,jól el kell verni azt a gyereket.
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólására"Ha elölről kezdhetném a gyermekem nevelését, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosat játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról." (Diane Loomans)
Szívből gratulálok, s kívánom, hogy Ti ennek megfelelően tudjátok nevelni ezt az édes kis csöppséget!
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólásáraGratula,én meg nemrég jöttem egy szülinapi vacsirol,a legkisebb lányom ma lett nagykorú
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólásáraGratulálok.De vigyázz az ilyen 50 éves tervekkel,lehet már 2 éves korában sem fog neki tetszeni ha gondoskodni akarsz róla.
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólásáragratula
jól alvós éjszakákat
Válasz ..MZ/X.. #1445. hozzászólásáraGratulálok, hosszú és boldog életet kívánok,szeretetben ,egészségben.
Az elmúlt másfél hét és terveink szerint az elkövetkezendő legalább 50 év elfoglaltsága.
Elhunyt szeretteink emlékére
"Lacrimosa dies illa,
qua resurget ex favilla
judicandus homo reus.
Huic ergo parce, Deus:
Pie Jesu Domine,
Dona eis requiem. Amen.
Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk Téged,
Add meg nekik békességed. Ámen."
Válasz Maszek Zs #1442. hozzászólásáraHàt, legyen igazad!
csak a lànyom meg ne tudja,nehogy màr tőlem tanuljon!
Azèrt majd ha megkèrhetlek, burkoltan hozd a tudomàsomra az eredményt,de csak finoman,mert nem bìrom a kudarcot! Inkább bevàllaltam annak idején is az egyest,tudva,hogy azt kapom,mintsem,hogy gyötrődjek a semmiért,amit kèptelen vagyok vèghezvinni!Mègis màs érzés,ha én irànyìtom a dolgokat!-!
!
Válasz Richard. #1441. hozzászólásáraKöszönöm én bízom az ötösben!
Válasz Maszek Zs #1440. hozzászólásárahát,mivel senki nem válaszolt,hagyatkoznék az elképzelésedre! Nem vagyokbotanikus,de szerintem,fő gyökér,nem tudni melyik vasta gságban van elvágva,de a hegyéből le szoktuk csípni,ami vékony. Vastagot vágsz vége. Kéreg vesztés,tudtommal tavasszal elszáradáshoz vezet.nyári aszályban a levél sokszor lemegy,körtén láttam jobbande a fa élt. Barack,elszáradt.maredjunk a totál elszáradásnál. Mindkettő gyümölcs pedig. Viráglefagyáskor azon az éven nixtermés. Termést a jég elveri,annyi neki,elrohad,lepotyog.de nem vagyok biztos az ötösben!
Üdv mindenkinek!
lenne olyan kérdésem ami egy 8.-kos házi lenne és,ha jó kap egy ötöst. Van egy két gondolatom róla de azt inkább hagyjuk.
Mi történik,ha.....?
- a gyümölcsfa főgyökerét átültetéskor véletlenül elvágjuk,oldalgyökereiből keveset hagyunk?
-a gyümölcsfa törzsét,kérgét télen a nyulak és őzek erősen lerágják?
-a gyümölcsfa levélzete a nyári aszályban elszárad és lehullik?
- a virágzó gyümölcsfa virága tavasszal elfagy?
- a gyümölcsfa termését a nyári jég eső elveri?
Hiába nézek utána nem találok semmit. Azért is kéne jó pontos válasz mert jó az ötös mindig!!!
nem mindenki éli így meg, az nagyon szerencsés és kellemes hogy van akinek ezek az apró örömök mindent megérnek.
szerencsére nem tömeggyártott egyentermékek vagyunk van akinek más okoz örömet és ez így is van rendjén.
Válasz .Feco. #1437. hozzászólásáraEgyetértek Veled! Sok nehézség lesz még felnő a gyerek, de a boldog pillanatok feledtetnek mindent! Ezekért érdemes élni és dolgozni!
Válasz a2457 #1433. hozzászólásárapersze mindnekinek más az igénye, de én erre csak annyit modnok, hogy ma életében először egyedül felült a fiam. Nincs az a motor, ház, vagy dugható nő, aki annyi örömöt és boldogságot tudna adn, mint amilyen ez a kis pillanat volt! És minden héten van ilyen dolog vele kapcsolatban...
Válasz a2457 #1433. hozzászólásáraRöviden, nagy a pna hatalma. Hàt ha nem az igènyeknek megfelelő a nő,akkor az igènyek sem megfelelőek,mindenkinek ! Keresni kő! Van fehèrnèp,minden ujjunkra! Csak mindegyikből hiànyzik valami. Lovat sem az elsőt vesszük meg! Mèg jò,hogy a hölgyemènyek nem ide irjàk,milyenek is vagyunk.
Válasz a2457 #1433. hozzászólásáraAkivel harmóniában vagy az nem korlátoz le hanem támogat a hobbidban is ....
Aki nem élt még meg ilyen harmóniát az keresse...
Válasz a2457 #1433. hozzászólásáraNem kötelező ám 1 gatyamosó sárkányt 1 életen át elviselni....
én elvált vagyok, életem legjobb döntése volt.
akkor még úgy volt hogy nembaj, majd találok jobbat és akkor nem kell mégegyszer elválni.
egy bő fél évtizeddel később van most, azt kell mondjam soha jobb nem volt mint most.
az is tény hogy nem mindenkinek tenne jó szolgálatot ha nőtlenül élne, de ennek a fordítottja is igaz.
egyáltalán nem látom értelmét annak hogy mindenkit nősülésre kényszerítsenek a körülötte levők, meg természetesen gyermekvállalásra.
van akinek ez természetes dolog, van akinek meg nem.
csaaak egy remek példa, most fogok A kategóriából vizsgázni, és utánna fogok venni egy szépséges nagyköbcentis erős sport motort. sose vágytam ilyesmire, nem vagyok motorozós fajta. ugyanakkor van pajtásom akinél már baba van, meg asszony.
na még néhány éve ő szeretett motorozni, mindíg az a fajta volt aki nyaranta motorostalálkozókra járt és szeretett is ilyesmivel foglalkozni. javarészt ebből is élt, motorokat javított meg kocsikat festett.
amióta felesége van a motorzásról le van tiltva. ha csak megpróbálja a sárkány máris összevesz vele, úgyhogy feladta a hobbiját. /az ő motorbiciklijét fogom megvenni, mélyen áron alul odaadja, így legalább ha már nem ehet vele legalább tudja hogy jó gazdához kerül/ amióta gyerek is van /tegyük hozzá az asszony máskülönben elhagyta volna/ már festenie sem lehet, szerelnie sem lehet, ezért most a gyárban ahol dolgozik 3 műszakban szalagon van egy műszak szerelő helyett, alig valamivel keres többet. jobban élt amikor heti 5 délelőtt volt karbantartó, hétvégente meg kedve szerint szerelt és festett otthon.
azóta folyton fáradt, kiégett, megtört ember aki nem hasonlít sajátmagára. nem látok fényt a szemében, beszűkült az élete arra hogy folyamatos 3 műszakban melózik, azután hazaesik a családhoz.
erre nekem aztmondták felnőtt, benőtt a feje lágya felelősségteljes apuka lett.
szerintem meg egyszerűen ki van herélve.
ismertem előtte, ismerem utánna.
ez biztosan nem az a jövő amit magamnak szeretnék.
meg akarom tartani a kedvenc tevékenységeimet,a saját házamban én maradok az egyetlen úr, és ha úgy hozza a helyzet hogy nem kívánok senkinek sem magyarázkodni.
van más is aki már szintén elvált, csakhát neki nem volt szerencséje, nála a vagyonmegosztás egy életre beütötte a pénztárcát.
a helyzet az hogy a hivatalos házasság egyszerűen semmiféle előnyt nem tartogat férfi ember számára, hanem csak egy hatalmas nagy kockázat és áldozat egyben az én személyes meglátásom szerint.
annak aki házasságban vagy élettársi kapcsolatban él annak csak kitartást és szerencsét tudok kívánni, őszintén remélem hogy soha nem járnak úgy, hogy sok év után kiderül, által lettek baszarintva.
egyenlőre a baráti körben és ismerősi körben inkább jellemző hogy pont azok akik a legjobban próbáltak így élni válnak elfele sorban és anyagilag törnek meg, vagy pedig élnek egy nyomorúságos életet.
Válasz Richard. #1430. hozzászólásáraNem biztos, hogy megbukott...max. megtántorodott...:D de jólesett akkor is a software-frissítés...
Válasz Zoli 63 #1429. hozzászólására
hatàrozzott cèltudatos embert nem tàntorìt el a Facebook. Akit meg igen,az 80èvvel ezelőtt Facebook nèlkül is megbukott. Bocs,csak kikivànkozott. 
Ezért undorodnak egyre többen a párkapcsolattól
“Szóval sokan kérdezik tőlem, miért nem állapodok meg végre. Én ilyenkor csak széttárom a karomat: ezt komolyan kérdezitek???
Megmondom én, miért undorodom a ténytől, hogy kapcsolatban éljek:
Tudjátok, hogy néz ki manapság egy kapcsolat? Facebookon mennek a közös képek, a közös becsekkolások, a mézes-mázos romantika….
A valóságban pedig dugdossátok egymás elől a telefonjaitokat, hogy a másik nehogy rájöjjön, kikkel beszélgettek titokban…
Szemrebbenés nélkül csaljátok meg a másikat. Igen, nálam a csók is megcsalás, és mindenki másnál is az kéne, hogy legyen. Nektek simán belefér az, hogy egy izzadt, piaszagú buliban belemásszatok valaki más szájába, aztán persze nemhogy lelkiismeret-furdalásotok nincs, de még ti kezdtek el féltékenykedni és ezzel őrületbe kergetitek a másikat.
Állandóan megy a számonkérés, a szemrehányás, a szájhúzás, ha a másik végre kiereszti a fáradt gőzt a haverokkal/barátnőkkel…közben meg máson jár az eszetek, és ha felüti a fejét egy kisebb-nagyobb probléma, egyből tovább repültök.
Persze, a biztosat nehezen engeditek el, ezért van ám pár hét vagy hónap átmenet. Miért nincs annyi gerincetek, hogy kimondjátok „életetek párjának”, hogy más érdekel titeket? Ennyi volt, finito?!
Ha meg te épp kapcsolatban élsz, szedd össze magad, mert semmi nem megy könnyen, és lehet, hogy hónapok/évek múlva százszor megbánod, hogy viselkedsz épp most…
Ha meg végképp nem megy, akkor menekülj, mert csak az idődet pazarlod. Csak egy jó tanács. Régen, ha valami elromlott, szépen megjavították, nem pedig eldobták. Ti pedig mit csináltok? Epekedtek valaki után, aztán ha végre a tiétek lesz, szép lassan úgyis elcsesztek mindent, és már rég nincs meg bennetek a vágy, hogy helyrehozzátok a dolgokat.
Csak idő kérdése, hogy valaki lép, illetve lelép valakivel….aztán az új, izgalmas kapcsolatnak is ugyanez lesz a sorsa, hány ilyet láttam már, te jó ég… na, én épp ezért nem hiszek a kapcsolatokban. Nekem nem kell az állandó számonkérés, miközben simán a szemembe hazudnak….
Megfulladtok egymás mellett, mindkét félnek állandóan van valami baja, miközben simán egymás szemébe hazudtok…
Majd, 40 körül már remélhetőleg mindenki megkomolyodik annyira, hogy képes legyen TÁRSAS kapcsolatban élni. Addig, köszi, de nem. Maradok a rövid kalandoknál, lelkiismeret-furdalás és állandó aggódás, veszekedés nélkül.
Megértem azokat is, akik kapcsolatban élnek, mert biztosan létezik olyan, hogy két ember egymásra talál, és évtizedek alatt sem fordul meg a fejükben, hogy egymás nélkül éljenek….csak ilyet nem túl sűrűn látni.”
Amikor a gyerek, okosabb a felnőtteknél ! ! !
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
youtu.be/GJ8xKtS6zA8
Petőfi Sándor
SZÜLŐFÖLDEMEN
Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár."
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár."
Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom, s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár"...
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...
Nem konzervatív,de német műsorban Család szerepelt...https://youtu.be/GJ8xKtS6zA8
Válasz Zoli 63 #1419. hozzászólására
Max pontszám!!!
Válasz Zoli 63 #1419. hozzászólására Emberségből 5*-ős
Válasz Zoli 63 #1419. hozzászólásáraEz nagyon szep tortenet volt. Ez igy van ahogy mondod.
Az utolsó út
"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..."
Megszületett!!!Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Boldog nevit, MankaEde'
Válasz Zoli 63 #1414. hozzászólásáraKöszönjük szépen!
Egyébként, ezt a nagy közösségi portálra is fel lehetne tenni, had okuljanak a kedves szülők!