A II. világháború után az USA kormánya úgy vélte, hogy javít a nukleáris szó megítélésén, és az '50-60-as években elindított egy programot, ami az "Atom a békéért" elnevezést viselte. Ennek egyik eleme volt a gammakertek vagy atomkertek létrehozása. A cél az volt, hogy mutáns, hatalmas zöldségeket, növényeket termesszenek.

A gammakertek célja

Azt remélték, hogy a sugárzás hatására létrejövő mutációnak olyan előnyei lesznek, mint hogy a növény gyorsabban növekszik, ellenállóbb, illetve hidegtűrőbb lesz, nagyobb gyümölcsöket terem, vagy csak színesebb, szebb lesz. A tudósok végső célja az volt, hogy a munkájukkal véget vessenek az éhezésnek.

A kísérleteket elsősorban az USA, Európa, illetve a volt Szovjetunió területén kialakított speciális helyszíneken, hatalmas gammaatomkertekben végezték.

A gammakertek működése

A sugárzás egy radioaktív izotóppal teli fémrúdból származott, amely a kert közepére állítva látta el sugarakkal a növényeket. A folyamatos kitettség hatására a növények DNS-ében mutáció következett be.

A gammakertekben a sugárzó anyag úgy volt elhelyezve, hogy amikor a dolgozóknak be kellett lépniük, a föld alá süllyesztették egy ólommal bélelt kamrába. Számos kerítés és riasztóberendezés biztosította, hogy ember ne lépjen a mezőre, amikor a sugárzás aktív.

Az, hogy a növények milyen dózist kaptak, attól függött, hogy milyen távolságra voltak a póznától. A forráshoz legközelebbi növények általában elpusztultak. Egy kicsit távolabb annyira megváltoztak, hogy tumorok és egyéb növekedési rendellenességek képződtek rajtuk. Ahol viszont „normálisan" néztek ki a növények, érdekes mutációk alakultak ki. Egy-egy faj egyedeit ék alakban helyezték el, hogy értékelhessék, a távolságtól függően mi történik a növényekkel.


Ráadásul nemcsak a kormányok és az egyetemek próbálkoztak meg ezzel, hanem számos ambiciózus civil is, akiknek egyike, egy CJ Spears nevű, Tennessee állambeli szájsebész épített egy kis bunkert a hátsó kertjében, és ott sugározta be a vetőmagokat, amelyekkel aztán kereskedett is. Az egyik legjobb ügyfele egy Muriel Howorth nevű angol nő volt, aki a kertészkedés mellett az atomenergiáért is rajongott.

1959-ben az Egyesült Királyságban Howorth megalapította a nemzetközi Atomkertészeti Társaságot, amelynek legfőbb célkitűzése az volt, hogy a hétköznapi embereket is bevonja az atomkísérletekbe, majd könyvet is írt arról, hogy hogyan tud bárki atomkertet létrehozni a saját birtokán. Muriel besugárzott magot küldött a tagoknak, és megkérte őket, hogy készítsenek részletes dokumentációt az eredményeikről és írják meg neki azokat.

Néhány embernek az egész atomkertészkedés egyszerűen csak az élelmiszernövények termesztéséről szólt, amire nagy szükség volt a világháború után, Muriel számára viszont izgalmas kihívást jelentett, hogy valami újat hozzon létre. Keményen lobbizott az ügyért, Einsteint is megnyerte patrónusnak.

A gammakertek eredményei

De hiába az erőfeszítések, a gammakertek iránti lelkesedés nem volt túl nagy, ugyanis az Atomkertészeti Társaság tagjai belefáradtak abba, hogy kísérleteiknek szinte semmi haszna nem volt: kedvezőnek vagy legalább ígéretesnek nevezhető mutációk csak nagyon ritkán fordultak elő, ráadásul ezeket egy tudományos képzettséggel nem rendelkező civil számára szinte lehetetlen volt kiszűrni.

A gammakertek azonban hozzájárultak számos fajta, például a fekete bab és begóniafajták létrejöttéhez, de rizs, búza, rozs, körte, gyapot, napraforgó, földimogyoró és cirokfajták is köszönhetők a sugárzással végzett nemesítésnek.

Az atomkertészeti kísérleteknek köszönhetően több mint 2000 növényfajta került be a globális élelmiszerrendszerbe.

Ezekben a kertekben jött létre a fertőzéseknek ellenálló borsmentafajta is, valamint a Rio Star grapefruit, amely jelenleg Texas grapefruittermelésének 75 százalékát teszi ki.

Paige Johnson nanotechnológus, aki az atomkertek történetét tanulmányozza, úgy fogalmazott: „Ha úgy gondolod, hogy a genetikai módosítás ma azt jelenti, hogy egy szikével szeletelik a genomot, akkor az 1960-as években konkrétan egy kalapáccsal ütötték."

A gammakertek jelenlegi sorsa

Japánban még ma is van számos gammakert, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének közös növénynemesítő csoportja pedig szintén folytat jelenleg is sugárzásos növénynemesítési kutatásokat.

A Japánban található Hitachiomiya jelenleg a legnagyobb gammakertet mondhatja magáénak a világon: a kör alakú kert átmérője 100 méter, és egy 8 méter magas árnyékoló fal veszi körül. Az itt növő fajokat egy központi póznába helyezett kobalt-60 forrással sugározzák be. Új fajták létrejöttét remélik ettől, amelyek toleránsak például a gombafertőzéssel szemben vagy színük jobban csábítja majd a vásárlókat.

Forrás: termeszeti.hu, termeszeti.hu 2, nlc.hu

Indexkép: Shutterstock