És a gazdával ki törődik?

A fenntartható mezőgazdaság szempontjainak biztosan magukban kell foglalniuk a gazdáknak a fenntarthatóságát, vagyis eljött az ideje, hogy ne csupán a gazdaságok hozta irányszámokra vagy hatékonyságra figyeljünk, hanem a gazda pszichés állapotára és szükségleteire is, hiszen ha ez a rész nem működik, akkor nem csupán ő maga van veszélyben, hanem veszélybe kerül maga a gazdaság, sőt az állatok jóléte is.

A kelet-közép-európai régió volt kommunista országaiban a mortalitás (halandóság) és morbiditás (megbetegedés) mutatószámai még napjainkban is kedvezőtlenebbek a nyugati országokéhoz képest. Ezen tendenciához a társadalmi-gazdasági változások miatti megnövekedett pszichoszociális stressz is hozzájárulhat. Ezen apropóból kezdtünk el együtt gondolkodni Bányász Józseffel, aki a Tejbánya tulajdonosaként értelmiségi parasztembernek vallja magát.

A gazdasági és társadalmi változások különösen indokolják a pszichoszociális stressz egészségre gyakorolt hatásának átgondolását az agráriumban is – fotó: envato elements

A burn out manapság egy divatos fogalom, hívjuk kiégésnek. Egyre többen kutatják azt, mitől és hogyan alakul ki és hogyan hárítható el multinacionális nagyvállalati környezetben vagy segítő szakmákban dolgozók köreiben. Kevés szó esik viszont a gazda lelkéről vagy arról, őt vajon érinti-e kiégés vagy akár depresszió. Gazdaként és értelmiségiként mit gondolsz erről? Mi okozhat egy gazdának lelki egyensúlyvesztést?

Annak függvényében, hogy milyen premisszák mentén közelítjük meg a kérdéskört, a válaszok is differenciálhatók. Az agráripar bűvkörétől megszállott vagy a kapitalista szemléletű gazda, függetlenül attól, hogy milyen szinten, léptékben tevékenykedik, a kor gyermeke, és viseli annak átkait, áldásait egyaránt. Így a kiégés, lelki egyensúlyvesztés mint kortünet ugyanúgy „púpolja” a gazdát is, mint bármely más szakma képviselőit.

Az életvitelszerű, szerves agrikultúrát művelő gazdák kilógnak a sorból. Ők sem mentesek a korszellem befolyásaitól, de nem engedhetik meg maguknak a depressziót, mert küldetésszerűen végzik feladataikat, és ez a „missziós” motiváció, „flow” ellenállóbbá teszi immunrendszerüket.

Az értelmes, hasznos fizikai munka öröme, még ha anyagilag nem is annyira kifizetődő életminőséget teremt, ahol a jó emberi kapcsolatok, a természettel való együttélésből fakadó harmónia kisugárzása „szerotonin”, örömhormonpótló lehet.

Természetes, hogy itt sem kerülhető el az átmeneti lelki egyensúlyvesztés, mert a külvilág befolyása, a főáram ellenszele „lelket aszal”. Egyre több fronton csábítja a mainstream ezt a réteget is, és átesnek ők is a kiégés vagy depresszió különböző fokozatain. A szívósabb réteg létrehozza a „vesztesek klubját”, és egy kis melankóliával az új világrendhez gyűjt muníciót, ami paradox módon az igazi öröm táptalaja lehet.

A harmadik réteg, a letűnő paraszt a társadalom maradéka. Ők jórészt alternatíva hiányában gazdálkodnak. Ők sem engedhetik meg maguknak a depressziót, mert a feladataikat el kell végezni, és ez valamilyen egyensúlyt tart fenn hétköznapjaikban. Ki fognak halni, kiégve, de nem depressziósan. Az ő immunrendszerük nem ismeri a modern nyavalyákat. Pálinkába fojtják a bánatot inkább.

Az életvitelszerű, szerves agrikultúrát művelő gazdák nem engedhetik meg maguknak a depressziót – fotó: Shutterstock

Van-e bármilyen személyesen tapasztalatod?

Az én helyzetem sajátos, mert szociális területről vedlettem át paraszttá. Tanultam ott szupervíziót, a kiégésmegelőzéssel is foglalkoztam, úgyhogy ragadt rám valami, ami egy kissé másként láttatja a felvetett kérdéskört. Lógatni én is tudom az orrom, de nem nevezném ezt még depressziónak. Az érzékenyebb lelkű emberek alkalomszerű hangulatbéli állapota ez csupán. Na itt jön segítségemre a hitem, teológiai előképzettségem, ha sarokba szorít a konjunktúra.

Mindenekelőtt megérdemlem a büntetést, mert rászolgáltam, de azt is tudom, hogy van egy vertikális kapaszkodóm. Aki ott és akkor van jelen életemben, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Nem keseredhetek el, hisz életét adta értem, és az irgalom visszautasítása Szentlélek elleni bűn lenne, amire nincs bocsánat.

A multis környezetben dolgozóknak nem idegen a szupervízió vagy coaching fogalma, amely segíthet átlendülni egy-egy nehezebb életszakaszon. Mit, hogyan és miként segíthetne a gazdáknak egy ilyesféle jellegű szakember? 

A gazdák „szupervízorai” egy szerves társadalomban a kiterjedt család és gazdatársak voltak. Minden problémára közösségi megoldás kínálkozott… Az anyagiakra kaláka, a lelkiekre őszinte együttérzés. Sajnos mára ezt a tradicionális közösségi miliőt feloszlatta a korszellem. Az állandó növekedés dogmájától megszállott kapitalizmus pedig a családi gazdaságokat is belekergette vagy csábította a hitelek vagy pályázatok révén olyan fejlesztésekbe és versenybe, aminek a feszültségeit nem mindenki tudja helyén kezelni és összeroskad. Gyakran a rövidítő kiutat, az öngyilkosságot választják.

Svájcban napi egy gazda lett öngyilkos 2020-ban. Mifelénk nincsenek hivatalos statisztikák, de hallani esetekről, és arrafelé tartunk, mint Svájc.

A problémamegoldást rendszerszintűen kell orvosolni. Vissza kell állítani a paraszttársadalmat a XXI. század olvasatába. Talán a szupervízió mint szakma is beleférhet ide, mert a mai kor gazdálkodója magasan képzett.

Tételezzük fel, hogy a gazdák jelentős hányada nem kér ebből a fajta segítségnyújtásból, ha krízisbe került a lelki életük. Mi lehet a megoldás számukra?

Minden fronton terjeszteni kell, hogy

az életvitelszerű, szerves gazdálkodás a fenntartható, és nem az ipari agrárium.

Ennek a gazdálkodási formának olyan „immunrendszere” van, ami évezredeken át megtartotta a parasztot: család, közösség, együttműködés, és munkaadóként pedig a Jóistent tudták magukkal. Erre van előre, és akkor megelőzhetőek a nevezett modern nyavalyák. Ha mégis jelentkezik a kiégés, akkor a szakembernek be kell vállalnia az átmeneti sorsközösséget a gazdálkodóval. Itt kezdődik a gyakorlati szolidaritás, ami a segítő szakmák sajátja. Fizikai segítségnyújtás mellett kell a bizalmat megnyerni, hogy érvényre juttathassa a „szakmai fogásokat” is.