Nem elég jó minőségű szálastakarmányt termeszteni vagy vásárolni, annak a minőségét a tárolás során is meg kell tudni őrizni. A bálák időjárástól való védelme fontos feladat, hiszen könnyen megázhatnak, így hamar rothadásnak indulhatnak, és a gombásodás is könnyedén fel tudja ütni a fejét. A rossz minőségű takarmány pedig komoly megbetegedéseket is képes okozni. Ha pedig meg szeretnénk őrizni a szálastakarmány beltartalmi értékét és kiváló minőségét, a megfelelő tárolásáról is gondoskodnunk kell.

Az alomszalma esetében sem mindegy, hogy száraz, tiszta állapotban, vagy megázva, dohosan kerül felhasználásra. Azonban a legtöbb gazdaság számára elérhetetlen álom, hogy hatalmas tárolók alatt védhessék a bálákat. De akkor mi a megoldás, hogy a bála is száraz maradjon, mégse kelljen óriási összegeket fordítani a különféle, tárolásra alkalmas épületekre? A bálatakarók segítségével meg tudjuk védeni a báláinkat, így mi is, és az állataink is jól járhatunk.

A kazaltakarás nagyon fontos feladat

A kazaltakarás fontossága megkérdőjelezhetetlen. A kazaltakarók használata következtében az alá tárolt szálastakarmány vagy szalma hosszú távon is meg tudja őrizni a minőségét. Ez nagyon fontos, hiszen elengedhetetlen az állatok takarmányozása és almozása szempontjából. Egészséges állatokat ugyanis csakis gomba- és penészmentes takarmányozással és almolással lehet nevelni.

bála ponyva

A bálákat sok esetben egyesével takarják le a földeken. Fotó: Shutterstock

A kész bálákat sok esetben nem hordják be azonnal a földekről, hanem kint hagyják, hogy tovább tudjanak száradni, „kiizzadni". A nem kellően szárazon bebálázott széna az utóérés folyamán hőt termel, amely súlyos esetben a bála begyulladását is okozhatja. De még ha ilyen mértékben nem is melegedett fel a bála, a minősége akkor is csökkenhet, hiszen megpenészedhetnek a bála belső rétegei, a penészes takarmány fogyasztása így kólikás, légúti és más súlyos bántalmakat is okozhat.


De a bála minőségét még a por is nagyban ronthatja. Ráadásul sok helyen egyesével tárolják a körbálákat. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a bálák ne érjenek össze, mivel ahol összeérnek, ott a közéjük vezetődő csapadéktól felvizesedve megpenészednek.

Az egyesével tárolt bálákat nem elég felülről védeni. Érdemes a föld felőli felázástól raklappal vagy egyéb módon védeni, a tetejét pedig bálatakaróval óvni. Az is nagyon fontos, hogy a bálákat olyan helyen tároljuk, ahol a víz nem tud megállni.

Sok helyen azonban, ahol nincs fedett tároló, a helykihasználás szempontjából kazalba rakva tárolják a bálákat. Ezzel sok helyet lehet megtakarítani, de a takarást itt sem érdemes elhagyni. A takaratlan, egymásra rakott körbálák közé és alá ugyanis rengeteg csapadék bejut, és könnyen megül rajtuk, így az összes bála felvizesedik és megrohad. Sok esetben a szénának akár a 40%-át is ki kell dobni, így igazán óriási a veszteség.

Így érdemes takarni a bálákat

A letakarás kétféle módon oldható meg, vagy vízhatlan fóliával vagy kifejezetten erre a célra készült, légáteresztő kazaltakaróval. A cél mindkét esetben az, hogy a bálákat meg tudjuk óvni az időjárás viszontagságaitól.

A fólia alatt azonban sok eseten a szalma vagy a széna befülled, ráadásul a napfény hatására viszonylag hamar lyukak keletkezhetnek rajta, és a széllel szemben sem túl ellenálló. Így gyakran rövid időn belül kell új fóliát vásárolni, és újra be kell vele takarni a bálákat.

Ezzel szemben a légáteresztő takaróponyvák hosszú távon is megoldást nyújtanak, mivel strapabírók, és bár nem vízállók, de vízlepergetők. A takaráskor arra kell nagyon odafigyelni, hogy ne legyen olyan hely a ponyván, ahol össze tud gyűlni a víz. Ha nem tud rajta megállni a csapadék, akkor a ponyva le fogja azt vezetni a bálákról, és emellett azok folyamatos szellőzését is biztosítja. Így a tárolás során bekövetkező veszteség minimális lesz.

bála ponyva takaró

A bálák helyes takarásával azok sokáig meg tudják őrizni minőségüket. Fotó: Shutterstock

Nagyon fontos továbbá, hogy kazalba rakni csak száraz bálákat szabad. A jól tárolt szalma és széna ezen kívül pedig még az időnek is jobban ellenáll, hiszen úgy nyújtható meg a tárolási idő, hogy a szálastakarmány minősége nem csökken közben. A jó minőségű, légáteresztő takaró akár 5-6 évig is használható, és védi a szalma vagy széna minőségét. Megvédi a bálákat a párától, az UV-sugárzástól és a viharoktól is, így nem csoda, hogy az elmúlt években egyre jobban kezd kiszorulni a használatból a polietilén fehér vagy fekete fólia, mely nem vihar- és napálló.

A polietilén fólia lezárt rétegként „dunsztolta" a bálákat, és habár az esőtől megvédte azokat, az alulról felszálló pára miatt a nedvesség nem távozott a kazalból, és a nedvesség kicsapódott a fólia belső felületén. A nedvesség hatására pedig a széna illetve a szalma elkezdett bomlani és penészedni.

A légáteresztő fóliák nagy többsége UV védett bevonattal van ellátva, így igazán tartós, és jobban bírja a szél és a vihar támadásait is. Ráadásul szerkezetének köszönhetően a  kazal kifelé kiválóan szellőzik.

Erre ügyelj a bálák lerakása során

1. Érdemes legalább 50 cm távolságot hagyni a ponyva alja és a talaj között.

2. Ügyelni kell rá, hogy a ponyvának melyik a külső és a belső oldala, és eszerint kell azt használni.

3. A ponyvát jól ki kell feszíteni, és az oldalainak 45-60 fokos esési szöggel kell rendelkezniük.

4. A hengeres bálákat ne állítsuk a lapos oldalukra, a téglatest alakú bálákból ne alakítsunk ki szögletes alakzatokat. A bálák ideális építménye a gúla, vagy háztető alakzat.

5. Az árnyékos helyeket inkább kerüljük a bálarakás kialakításakor. A környező épületektől hagyjunk legalább 10 m távolságot, a napsütés hatásának maximalizálása érdekében.

6. Ha lehetséges, a bálákat mindig helyezzük alapzatra, hogy ne érintkezzenek közvetlenül a talajjal.