Az eddig ismeretlen sünre Kína keleti részén sikerült rábukkanni, ahol a 2018-2023 közti időszakban végzett felmérések során az ott talált sünökről alaktani és genetikai adatok alapján arra jutottak, hogy azok egy eddig ismeretlen fajba tartoznak. Az új faj a Mesechinus orientalis nevet kapta, a molekuláris adatok szerint legközelebbi rokonaitól kb. 1,1 millió éve különült el.

Mesechinus orientalis

Mesechinus orientalis – fotó: Wikimédia/ZooKeys

Mesechinus orientalis

Az egészen apró termetű állatra bozótos és erdős környezetben találtak rá, a vizsgált példányok átlagos testhossza 19 centi, a feje alig 5 centis volt. A tüskéi is aprók, mindössze 18-20 milliméteresek. A fülük szinte ki sem látszik a tüskék közül. A nőstények barnás vöröses színűek, a hímek szürkék voltak, de mivel összesen csak hét egyedet vizsgáltak meg, így a szín még nem teljesen biztos, további bizonyítást érdemel.

A faj kialakulása a pleisztocén közepén lezajló fokozatos kiszáradáshoz és lehűléshez köthető. A kutatók felvázolták még azokat a valószínű helyeket és útvonalakat is, ahol a korábbi faj három új fajra szakadt és egymástól eltérő élőhelyekre vándorolt. A most talált apró sün a legdélebbi elterjedésű.


Keleti sün (Erinaceus roumanicus)

A népnyelv régen megkülönböztette egymástól a sündisznót és a sünkutyát, de mára már kiderült, hogy mindkét állat egy fajhoz tartozik. A keleti sünök Magyarország szinte minden részén megtalálhatóak – élőhelyük a magas aljnövényzettel borított, sűrű bokros, cserjés ligeterdő. Nagyon jól alkalmazkodnak a környezeti körülményekhez, ezért már a majorokban, kertekben, sőt még a sűrűn lakott városi környezetben is egyre gyakrabban lehet velük találkozni.

Táplálékukat javarészt giliszták, csigák, a talajszinten élő rovarok, sáskák, békák, gyíkok,  tojások, alkalmanként  kisemlősök és madárfiókák alkotják. Szívesen elfogyasztják akár a lehullott gyümölcsöket is.

Táplálékszerző útra napnyugta után indulnak, az éjszakai életmódnak köszönhetően a szaglásuk és hallásuk kifinomult, ami ellensúlyozza a gyenge látásukat.

A sünök alapvetően magányos állatok, egymás társaságát csak a párkeresés idején viselik el. A szaporodási időszakuk árpilistól augusztusig tart, az idő alatt a nőstény sünök egy vagy két alkalommal ellenek, 4-5 utódot hozva a világra. A kis sünök tüskésen születnek, az apró, puha, rózsaszín tüskék pár nap múlva kihullnak, a helyüket keményebb tüskék veszik át. Az anyjuk nagyjából egy hónapig szoptatja őket, majd éjszakánként együtt vadásznak.

A sünök egyedi védekezési módot fejlesztettek ki: a hátukat borító ezernyi tüske nyugalmi állapotban a testükre simul, de veszély esetén az erős bőrizomzatuknak köszönhetően tüskés gombóccá gömbölyödnek össze miközben a tüskék körüli izmok a magasba emeli a tüskeruhát.

Ez a tüskés gömb alak sok ragadozóval – a borzzal, a vaddisznóval és a rókával – szemben megvédi őket, viszont bizonyos esetekben (például a forgalmas utakon történő átkeléskor) kifejezetten hátrányos. A rémült állatok ahelyett, hogy elmenekülnének, összegömbölyödve az úttesten maradnak azt várva, hogy elmúljon a veszély.

A sünök ősz végére vastag zsírréteget halmoznak fel a bőrük alatt, ezzel megkezdve a téli álomra való felkészülést: védett helyre húzódnak, – például levél- vagy gallykupacok közepére –  az életfunkcióik 8 fok alatti hőmérsékleten lelassulnak és a tél végéig a nyári zsírtartalékukból élnek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nemrég a téli álomra húzódó sünök védelmére hívta fel a figyelmet. A kerti munkák alkalmával a lombhalmokat és rőzserakásokat csak óvatosan szabad megbolygatni az emlősök érdekében, avart égetni pedig egyáltalán nem szabad.

A sünök védett állatok, amelyeknek az eszmei értéke 25 000 Ft.