Az egykori pásztornépek ideiglenes szálláshelyei környezetében megváltozott a talaj, ami hatással volt a későbbi vadállomány szokásaira – írja az ng.24.hu.

Egyes kutatási eredmények szerint a mai szavanna állatai kimondottan szeretnek olyan helyeken legelni, ahol egykor emberek éltek.

Afrika déli felének lakói a gyarmatosítás előtti időkben elsősorban marhatartásból éltek. Állataikat éjjelente egy-egy helyszínen körbekerített, saját lakhelyeikkel közös karámokban (kraalok területén) tartották, nappal pedig kiengedték őket legelni. Néhány évente újabb legelőket kerestek, és a több évnyi marhatartásnak köszönhetően igen sok trágyát kapott a talaj.

A több ezeréves kraalok területén több foszfor és több kalcium van a talajban, mint a többi területen, míg a többi összetevő és tápanyag mennyisége azonos. Ez a hatás az ott élő növények sokféleségében is kimutatható, ami ideális legelővé teszi ezeket a területeket.


Ez világosan megmutatja, hogy a háziállatok többlettrágyája termékenyebbé, a vadak számára élhetőbbé teszi a szavannát, és ennek köszönhetően megfelelő összhang jöhetne létre a vadállatok és a háziállattartók érdekei közt, melynek során kölcsönösen előnyös viszonyokat lehetne teremteni.