Umenhoffer Pétert, az AXIÁL Kft. marketingigazgatóját és a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetségének marketingvezetőjét kérdeztük a magyar agrárium digitalizálásának, precíziós gazdálkodásra való átállásának jelenlegi helyzetéről és arról, milyen feladatokat lát hazánk digitális mezőgazdasága előtt a jövőben.
Hol tart jelenleg a precíziós technológiákhoz szükséges szoftveres háttér fejlesztése?
Ma a technológiai, szoftveres háttér nagy része megvan Magyarországon. Pont a múltkor kérdezték tőlem, hogy Amerikához képest hol tartunk. Szerintem nem vagyunk lemaradva. Azok az eszközök, mind hardver oldalról, mind szoftver oldalról, amelyekre szüksége van a precíziós mezőgazdaságnak, itt vannak. Terv szerinti kijuttatásokat tudunk készíteni, mind inputanyagban, mind növényvédelemben, szoftveres oldalról az AXIÁL Kft. mAXI-MAP rendszere is rendelkezésre áll, tehát ezek a megoldások itt vannak. Elérhetők olyan gyári szoftverek is, amelyek jól működnek, de szerintem legjobbak a gép- és gyártófüggetlen szoftverek. Akár a Trimble vagy a mAXI-MAP rendszere.
Umenhoffer Péter, az AXIÁL Kft. marketingigazgatója – fotó: AXIÁL Kft.
Magyarországon sokszínűek a gépparkok, amelyek központi kezelhetősége sokkal jobban megoldott ezekkel a programokkal. A rendelkezésre álló eszközök is általában olyan formátumban dolgoznak, amit ezek a szoftverek fel tudnak használni, legyen szó a táblatérképezésről, a nyomvonalakról, terv szerinti kijuttatásról. Szoftveres szinten tehát jól állunk, már csak a finomhangolás zajlik.
Milyen kihívások várnak jelenleg megoldásra a precíziós, digitalizációs átállás kapcsán? Melyek azok a kérdések, amelyekben már jelentős előrelépés történt?
Bízom abban, hogy a digitalizációs pályázat, amitől most minden hangos, elindítja a gazdálkodókat azon az úton, hogy ne egy gépbeszerzési támogatásnak használják, hanem technológiai újításnak. Amikor látjuk, milyen műtrágyaárak és milyen inputanyag-árak vannak – mindemellett nem rosszak a terményárak sem –, akkor nagyon el kell azon gondolkodni, hogy mit és milyen mennyiségben juttassunk ki. Ezek a szoftverek ebben segítenek. Nagyon fontos elmondani, hogy ezek nem döntéshozó, hanem döntéstámogató megoldások, a gazdákat abban segítik, hogy minél optimálisabb döntést tudjanak hozni.
Tehát mindenekelőtt a fejekben kell rendet rakni, és ami még nagyon égető, az az oktatás. Fontos, hogy kineveljük az utánpótlást, akik ezeket a rendszereket használni tudják. Elindult már néhány képzés, akár a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen, akár a mosonmagyaróvári precíziós képzést is említhetem, és a szakiskolákban is elkezdődött egyfajta átállás, de egy kicsit elkéstünk, ötszörös-tízszeres sebességre kellene kapcsolnunk.
Az egyesület (MPGE, amelyben Umenhoffer Péter elnökségi tag – a szerk.) is be tudna kapcsolódni a szakoktatói képzésbe. Természetesen nem azt mondom, hogy a szövetség feladata legyen járni a szakiskolákat, hogy oktatást tartson, de feladatunk, hogy együttműködjünk, ha arra igény van.
Fendt traktor szőlőültetvényen – fotó: AXIÁL Kft.
Akár lehetne egyesületi napokat tartani a szakoktatók számára pl. a szántóföldi növénytermesztésről, precíziós kertészetről, precíziós állattenyésztésről, csak a lényeget átadva a szakoktatóknak úgy, hogy ők azt a diákoknak ismereti szinten tovább tudják adni. Vagy akár középiskolások számára 1,5-2 órás online előadást is lehetne tartani, amelyben felhívjuk a figyelmüket az agrárdigitalizációban rejlő lehetőségekre.
Sokszor feltett kérdés, hogy hány hektártól érdemes ezzel foglalkozni, de úgy tűnik, mintha a válasz félévente változna. Mostanában egyre kisebb méreteket mondanak a szakértők. Fontos tisztázni, mert lehet, hogy sok gazdálkodót az tántorít el, hogy azt hiszi, az ő gazdasága túl kicsi, pedig nem biztos.
Nem lehet hektárban meghatározni, mindenkinek magának kell kiszámolnia, hogy az ő gazdaságában megtérülő beruházás-e. Meg kell nézni, hogy mire használhatná a gépet.
Tudok olyan 45-50 ha-os zöldségtermesztő gazdát, akinek van egy robotkormányos traktora, és neki pl. a palántázógép 1-2 km/h sebességgel kell, hogy menjen a földön. Ezt a robotkormány kezeli, és így a palántázógéppel nyílegyenes sorokat tud ültetni. Ez nagyon fontos neki. Gondoljunk csak bele, hogy 2 km/h-val haladni nem egy nagy öröm a pilótának sem, de ezeknek az eszközöknek a segítségével kivitelezhető. Tehát ha zöldségtermesztésről beszélünk, és nem szántóföldi termesztésről, akkor ott tényleg van olyan, akinek 50 hektáron is megéri. Illetve szőlészetekben is nagyon hasznos a precízió szőlőkombájn.
Szakvéleménye szerint szemléletváltásra és oktatásra van szükség, minden más már itt van hazánkban a precíziós átálláshoz – fotó: AXIÁL Kft.
Ráadásul, ha egy gazda saját maga nem használja ki a gépet, mert nincs meg a kellő méretű földterülete hozzá, bérmunkában is dolgozhat vele. A szántóföldi növénytermesztésnél is egyre nagyobb hangsúlyt kap a kényelem, és a 200-300 hektárt művelő gazdálkodók is használják a precíziós rendszereket. Lehet, hogy nem a tőszámvetéshez és a kijuttatáshoz, hanem a kényelmi oldalait kihasználva, de azzal is sokat tudnak spórolni, ha nem hagy rá fél métert a tárcsázáskor a gépkezelő.
Hogyan oldható meg az adatok átvitele egyik eszközről a másikra?
Az egyik lehetőség a pendrive, de az eszközök nagy része ma már felhőalapon működik. Vagyis az utóbbi esetében wifi vagy mobilnet segítségével a gépkezelő, illetve a gép által rögzített adatok a fülkén kívül is – például az irodában tartózkodó tulajdonos számára – valós időben hozzáférhetők.
Kié az adat?
Elsősorban a gazdálkodóé, nyilvánvalóan. Az adatról azt fontos tudni, ugyanúgy, mint pl. egy iPhone esetében, hogy hozzá lehet járulni, hogy használják a különböző fejlesztésekhez és egyebekhez. Ezt viszont a gyártók nem feltétlenül kérik be. Az adat a gazdálkodóé, a földtulajdonosé, az adott földterülethez tartozik, tehát tulajdonképpen a földé. Amerikában pl. annak a területnek, amelyikhez a tulajdonosa fel tud mutatni 5-10 éves adatokat, hozamtérképeket és egyebeket, nagyobb értéke van, mint annak, amihez nincs semmi.
Gépkereskedőként viszont az adatok további hasznosításának lehetőségeit is látom. Az adat és a valós idejű kapcsolat azért is fontos, mert pl. egy meghibásodás esetén egy telematikai rendszerrel a szerviz fel tudja mérni, miről van szó, és már úgy tud kiérkezni, hogy viszi magával a szükséges cikkszámú alkatrészt. Ez időben és üzemanyagban is jelentős költségmegtakarítást jelent, nem csak a szerviz, de a gazdálkodó számára is.
Claas kombájn kukoricát takarít be – fotó: Pixabay
Kinek mihez van joga az adatok felhasználása során?
A gazdálkodó a saját területén a saját adataival természetesen azt kezd, amit akar. Ha tud ebből számolni vagy a későbbi terv szerinti gazdálkodáshoz fel tudja használni, az jó. Az ő joga eldönteni, sem az AXIÁL Kft., sem más, nem fogja az ő adatait felhasználni. Legfeljebb arra tudnak még az összegyűlt adatok szolgálni, ha a gyártó cég statisztikát készít a gépek fejlesztéséhez és jobbá tételéhez.
Jellemző-e az, hogy bár kompatibilis elvileg egyik eszköz a másikkal, de a valóságban mégis akadozva működik?
Ha röviden szeretnék válaszolni, akkor előfordul, de nem jellemző, mert a gépgyártók most már valóban a kompatibilitásra törekszenek. Gondoljunk csak bele, hogy mobiltelefontöltőből is jelenleg csak kétféle létezik és hamarosan talán már csak egy lesz. A nagy gyártók munkagépei és a nagy gyártók erőgépei már jól kommunikálnak egymással. Néhány gyártó egy ideig tartotta magát, de ők is egyre inkább el kell, hogy menjenek az együttműködés irányába. Szoftveresen kompatibilitási probléma már nincsen, a táblatérképeket, kijuttatási térképeket ezek a szoftverek át tudják konvertálni két kattintással egyik formátumból a másik formátumba, és ezek használhatók a szoftverek között. Lehet, hogy a jövőben a korrekciós rendszerek is átjárhatók lesznek.
|
_fill_540x300_0.jpg)
