Valószínűleg kevés ember szeretné a különböző rovarok csípéseit összehasonlítgatni, már csak azért is, mert az e téren való tapasztalatszerzés olykor szinte elviselhetetlen fájdalmakkal járhat. A nemrég elhunyt Justin Orvel Schmidtet azonban annyira foglalkoztatta ez a kérdés, hogy „feláldozta" magát a tudomány érdekében: elmondása szerint több mint ezerszer csípték meg rovarok.

Schmidt vizsgálódásai során egy nullától négyig terjedő skálát hozott létre (az úgynevezett Schmidt-skálát): a nulla azt jelenti, hogy az ember nem érez semmit, a négyes pedig azt, hogy a fájdalomérzet olyan, amilyet pisztolylövés általi sebesüléskor érezhet valaki. Ezzel mérve például a lódarázs a középmezőnyben kapott helyet, a csípése ugyanis kicsivel a 2-es érték felett van. A déli papírdarázs csípése a Schmidt-skálán mérve 3-as értéket kapott.

És hogy melyik rovarok okozzák a legfájdalmasabb csípést? Többek között a trópusi bikahangya és a tarantulaölő darázs.


Persze nemcsak a legfájdalmasabb csípések lehetnek nagyon veszélyesek, hiszen ha például egy lódarázs csípésére allergiás valaki, akár egyetlen csípés is életveszélyes lehet. A fejet és a nyakat érő csípések pedig azok számára is veszélyesek lehetnek, akik nem allergiások. Ezért amennyiben lódarázsfészket találunk, mindenképp kérjük szakértő segítségét!

A lódarazsak egyébként csak tavasztól őszig aktívak; ősszel a királynőkön kívül a többi lódarázs elpusztul, így télen le lehet szedni a fészkeiket.

Forrás: greendex.hu

Indexkép: Shutterstock