E szerint az EU területén belüli szállításhoz kiállított növényútlevél rendszerint tartalmaz egy nyomonkövethetőségi kódot, kivéve azon ültetésre szánt növényeknél, amelyek minden további beavatkozás nélkül értékesíthetők a végfelhasználók részére.
Ez a kivétel azonban nem vonatkozik az ültetésre szánt növények azon típusaira és fajaira, amelyeket a Bizottságnak jegyzékbe kell foglalnia. Ezek alapvetően olyan komoly növényegészségügyi veszélyeket hordozó, ültetésre szánt növények, melyek bizonyos károsítókra (pl. zárlati károsítók) vonatkozó szigorú uniós intézkedések hatálya alá tartoznak.
A szállításhoz kiállított növényútlevél tartalmaz egy nyomonkövethetőségi kódot – fotó: Nébih
Ezen ültetésre szánt növények némelyike, különösen azok, amelyek ismerten nagyobb valószínűséggel fertőződhetnek meg az adott károsítókkal, vagy amelyeket az adott károsítókkal való fertőzöttségük miatt a belső piacon hozzájárulhatnak e károsítók unión belüli elterjedéséhez, és ezáltal növelhetik annak az esélyét, hogy e károsítók jelentős és hosszú távú negatív hatást gyakoroljanak ezekre az ültetésre szánt kultúrákra.
Mindezek miatt az ilyen, ültetésre szánt növényekre kiállított növényútlevelek mindegyike estén indokolt a kódot előírni az adott növények gyors nyomonkövethetőségének javítása érdekében.
A 2020/1770 EU Bizottsági rendelet alapján az alábbi fajokhoz és növénytípusokhoz tartozó szaporítóanyagok esetén nem alkalmazható a mentesség, tehát minden esetben szükséges a nyomonkövethetőségi kód alkalmazása:
- citrusfélék, kávéfélék (Coffea),
- fogazott levendula (Lavandula dentata L.),
- leander (Nerium oleander L.),
- olajfa (Olea europea L.),
- mirtuszlevelű pacsirtafű (Polygala myrtifolia L.),
- mandula (Prunus dulcis (Mill.) D.A.Webb),
- burgonya (Solanum tuberosum L.).
Annak érdekében, hogy a vállalkozóknak és az illetékes hatóságoknak elegendő idejük legyen az említett követelményekhez való alkalmazkodásra, ezt a rendeletet 2021. december 31-től kell alkalmazni.