A gyümölcsevő piráját Magyarországon 1991-ben, a paksi atomerőmű csatornájában észlelték először. 2016 júliusában egy bányatóból újabb egyed került elő.

2024. július 5-én Csonó Tibor közzétett egy fényképet, amelyen a Szolnok térségében elhelyezkedő Alcsi Holt-Tiszából kifogott egyedet tartja a kezében. Az egyedet nem tette el (elmondása szerint nem került vissza a Holt-Tiszába), így a kép alapján csupán a legfőbb külső határozó bélyegek alapján lehet azonosítani a halfajt.


Az oldalvonal mentén 104 pikkely számolható, az oldal fölött 34, míg alatta 27. Az első hátúszón megszámolható úszósugarak száma 14, a farok alattin 25, a mellúszón pedig 14. A külső morfológiai bélyegek alapján a halfajt pirapitingának (Piaractus brachipomus) azonosította Sólyom Norbert biológus.

A halfaj hazai vizekben történő megtelepedésére a szakirodalmi adatok alapján nem kell számítani, ugyanis a pirapitinga 13 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt elpusztul. Sokkal nagyobb kockázatot jelent egy esetleg a hazai vizekben eddig ismeretlen, trópusi halbetegség elterjesztése, amely az adott víztér őshonos halállományára komoly veszélyt jelenthet.

Ezért nagyon fontos, hogy azok, akik díszhalaikat megunták vagy anyagi okok miatt nem tudják eltartani, ne a természetes vizekbe engedjék szabadon, hanem próbálják meg értékesíteni, esetleg eladományozni.

Forrás: kotivizig.hu

Az indexkép csupán illusztráció (Shutterstock)