A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. a közelmúltban két, egymástól független tokfogásról is tudomást szerzett a Balaton középső medencéjében – írja az ng.24.hu.

A horgászok nem tudták pontosan beazonosítani a fajt, ezért a példányokat visszaengedték, mivel attól tartottak, hogy védett vágó tok vagy a nem fogható státuszba tartozó kecsege akadt a horgukra. A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. ezért összefoglalta az azonosításhoz szükséges információkat. Mivel alulnézeti fotó nem állt rendelkezésre az érintett állatokról, a beazonosítást segítő egyes jellegzetességek – a szájnyílás, a bajuszszálak, illetve az orr formai sajátosságai – nem voltak vizsgálhatók.


A képeket megmutatták három halbiológusnak és egy toktenyésztéssel foglalkozó szakembernek – az egybehangzó vélemény alapján mindkét hal lénai, azaz szibériai tok (Acipenser baerii) volt.

A faj eredetileg Oroszországban, Kazahsztánban, Mongóliában és Kínában őshonos, a Balatonban idegennek tekinthető. Őshazájában a halászat és az élőhelyek pusztulása miatt hatalmas veszélyben van, miközben a halgazdaságokban igen gyakori.

A szibériai tokot előszeretettel tenyésztik étkezési célokra, több hazai horgásztóban is jelen van, balatoni felbukkanása azonban nem kívánatos. A Sión keresztül egy hajóval együtt ugyan elvileg „felzsilipelhetne" dunai eredetű kecsege, de a Sió felső folyásáról sem ismert ez a faj. A balatoni lénai tokok valószínűleg a vízgyűjtőn lévő halgazdálkodási létesítményekből szöktek meg.

A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. arra kéri a horgászokat, hogy amennyiben lénai tokot fognak, ne engedjék vissza a tóba.

A pontos beazonosítás érdekében fontos a halat alulról, a száj környékén is lefotózni.

• A kecsegét (Acipenser ruthenus) egyértelműen azonosítja, hogy bajuszszálai rojtozottak, hátrasimítva elérik a felső ajkat,
• a vágótok (Acipenser gueldenstsedtii) bajuszszálai ezzel szemben simák, hátrasimítva nem érik el a felső ajkat,
• a lénai tok (Acipenser baerii) bajuszszálai ugyan simák, de hátrasimítva elérik a felső ajkat.

Indexkép: Facebook-bejegyzés