Figyelemre méltó megállapításainál abból indul ki, hogy a betiltást világszerte az érzelmek motiválták, gyakorlatilag az értelem kizárásával. Az bizonyos, hogy az agrártársadalom számára az 1970-ben bevezetett szer közel 50 évig elfogadható volt, és általában nem tartották sokkal veszélyesebbnek a többi növényvédő szernél.
A fogyasztóknak a szer ártalmaitól való félelmét és ennek alapján a tiltakozást az USA-ban indított perek motiválták, amelyeket egészségkárosodás miatt egyes emberek kezdeményeztek.
A vegyszer veszélyességét a közvéleményének szemében erősen felnagyította az amerikai bíróság döntése – fotó: Pixabay
A glifozát természetesen káros az egészségre és az élő környezetre, veszélyességét azonban a világ közvéleményének szemében erősen felnagyította az a tény, hogy az amerikai bíróság csillagászati összegeket ítélt meg a károsultak javára, akiket természetesen sajnálni kell, de arra nem gondolt senki, hogy a megítélt összegek tulajdonképpen nem hozhatók közvetlen összefüggésbe a glifozát igazi veszélyességével – írja Hans Rudolf Kiesgen.
Itt tehát a fej helyett inkább a szív döntött. Egészségkárosodást más szerek, másutt is kiváltottak, csupán Európában ritkábban ítélnek meg hasonló kártérítést. Manapság a fogyasztók túlnyomó többségének nincs közvetlen tapasztalata az élelmiszer termelésről, ezért az élelmiszerek elfogadhatóságát vagy veszélyét a médiából szerzett információk alapján ítéli meg.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a glifozát „diadalmenete” a génmódosított növények terjedésével kezdődött, éspedig főleg Amerikában, ahol többnyire ilyen növényeket termesztenek, amelyek egy baktériumgénjének beültetésével a glifozát esetleges ártalmaival szemben teljesen védetté tehetők. Ebben az esetben a glifozát jelentősen csökkentette a termesztési költségeket.
A német és a francia agrártermelők tiltakoznak az általános betiltás ellen, mert nélkülözhetetlennek tartják a növényvédő szert – fotó: Agroinform
Kiesgen szerint tehát, most az itt a kérdés, hogy szükséges-e, illetve szabad-e a glifozátnak az egész EU-ra és minden növényre kiterjedő betiltását elrendelni, mert akkor az évente előállítható növényi termés jelentős része a gyomosodás miatt elvész.
Nem véletlen, hogy német és francia agrártermelők tiltakoznak az általános betiltás ellen, sőt közülük többen kijelentik, hogy a tilalom ellenére tovább fogják használni a glifozátot, mert azt nélkülözhetetlennek tartják.
Kiesgen hangsúlyozza, hogy ideális lenne a mérgező növényvédő szereket teljesen kiiktatni, a mechanikai gyomirtást azonban a fejlett országokban már nem lehet megoldani, mivel ott a mezőgazdaságban dolgozók száma a 60 évvel ezelőttinek az egytizedére csökkent (Németországban 5 millióról mintegy 600 ezerre).
A megoldást talán az alkalmazás feltételeinek szigorítása és a területi, illetve növényfajok szerinti korlátozás jelenthetné.
