A Magyar Pékszövetség megbízásából készült el a az előző évre vonatkozó elemzés, melyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásával a NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézete (AKI) hajtott végre.

A hazai sütőipari vállalkozásokra kiterjedő reprezentatív vizsgálatban a vizes zsemléről, a félbarna és fehér kenyérről bizonyosodott be, hogy átvételi áruk alacsonyabb, mint amennyibe az előállításuk kerül, míg a tanulmányban szintén szereplő tejes kiflin minimális haszon mutatkozott.

A 2018-ban elvégzett költség- és jövedelemvizsgálat eredményeként a sütőipari vállalkozások jelentős mértékben tudták érvényesíteni költségeiket az áraikban.

A kutatóintézet által megállapított, 2019. első negyedév tényadatain alapuló költség- és áradatok elérhetőek. A tanulmányban látszik, hogy a vizsgált időszakban a termelési költségek csaknem közel 60 százalékát a munkaerőre és a lisztre fordított kiadások teszik ki, ami 10 százalékponttal magasabb, mint 2017-ben.

A 2019-es felmérés alapján a költségszerkezetben a személyi jellegű kiadások tették ki a legnagyobb részarányt - ábra: NAIK AKI Tesztüzemi és Ágazati Információs Osztály

Az AKI 2015-ig tartó élelmiszeripari adatgyűjtése alapján már látható volt a tény, hogy az élelmiszeriparon belül a sütőiparban a munkaerőköltség a legjelentősebb mértékű. A korábbi adatokat pedig jelen adatgyűjtés is igazolta.

Ebből az következik, hogy a sütőipar sokkal érzékenyebb a munkaerőpiacon bekövetkező változásokra az élelmiszeripar egyéb szakágazataihoz képest. Míg 2017-ben és 2018-ban még az alapanyagköltség volt a legmeghatározóbb elem, 2019-re már a fehér kenyérnél is (csakúgy, mint a három másik vizsgált terméknél) a személyi jellegű kiadások tették ki a legnagyobb részarányt a költségszerkezetben.

Az előző évi elemzés során elmondható, hogy a fehér kenyér és tejes kifli minimálisan nyereséges - fotó: Pixabay

Elmondható, hogy 2019 első negyedévében az előző két év eredményeihez képest a jelentősebb forgalmú sütőipari termékek előállításának jövedelemhelyzete javult. Ez arra a pozitív tendenciára mutat rá, miszerint a kereskedelem egyre inkább elismeri a sütőipar növekvő költségeit.

Mindazonáltal a feldolgozási fázisban még mindig alacsony a jövedelmezőség, olyannyira hogy az országos átlagot tekintve a félbarna kenyér termelése veszteséges (-20 Forint/kilogrammos fajlagos jövedelem), a fehér kenyéren és tejes kiflin pedig csak minimális a nyereség (fehér kenyér esetében 1 Forint/kilogramm; tejes kifli esetében 0,35 Forint/darab).

Az ágazat jövője szempontjából elengedhetetlen a személyi jellegű kiadások és a munkaerő-hatékonyság monitorozása, valamint a szakképzett munkaerő megléte.