Hol tart a KAP stratégiai terv EU bizottság általi elfogadása? Milyen észrevételek, kritikák érkeznek, melyiket hogyan lehet kezelni?

A tavaly december végén az Európai Bizottságnak beküldött magyar közös agrárpolitikai stratégiai tervvel kapcsolatban az elmúlt néhány hétben egy rendkívül intenzív egyeztetési szakaszban voltunk és vagyunk jelenleg is az Európai Bizottsággal. A gyakorlatban azoknak a rendkívül sokrétű, elsősorban a közös agrárpolitika zöldügyeivel kapcsolatos észrevételeknek, kérdéseknek és kritikáknak a szakértői szintű egyeztetési folyamata zajlik, amely ahhoz szükséges, hogy a végén az Európai Bizottság elfogadja a stratégiai tervünket.

A legnagyobb vitáink egyike, hogy a növénytermesztés esetében a vetésváltásra milyen szabályok vonatkozzanak. Minden tíz hektár feletti szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodó számára ez a kérdés jelentős, hiszen alapvetően befolyásolja a termelési szerkezetet. Közös nevezőre kell jutnunk a Bizottsággal, ami nem egyszerű: számukra az a kiindulási pont, hogy a gazdálkodóknak minden táblájukat minden évben forgatniuk kell, tehát minden területen egyik évről a másikra másik növényi kultúrát kellene vetnie. Mi azért küzdünk és tárgyalunk most, hogy minél inkább a magyar gazdálkodási gyakorlatnak és a magyar mezőgazdaság érdekeinek megfelelő megállapodásra jussunk. Tehát nem a bizottsági javaslat lesz a végeredmény, hanem egy annál jóval kedvezőbb konstrukció, de ezzel a példával is érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen nehéz tárgyalásokat folytatunk, hogy ilyen alap-kiindulópontból kell valamiféle megegyezést elérni.

Feldman Zsolt

Dr. Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejelsztésért felelős államtitkár – Fotó: Agroinform/PREGA konferencia

Az összes vidékfejlesztési forrásunk 36 százalékát költenénk különböző zöld intézkedésekre – erdészet, AKG és hasonló célokra -, ha pedig ebből csak az uniós forrásbiztosításhoz viszonyított arányát nézzük, akkor ez a szám lényegében 70 százalék. És még az így megemelt forráskerettel együtt így is nagyon komoly vitáink vannak arról, hogy kellően ambiciózus-e a vállalásunk a Bizottság által támasztott zöld feltételek teljesítése tekintetében.

A termeléshez kötött támogatások esetében – amelyek az elmúlt években egy bevált, működőképes gyakorlattal rendelkező támogatási formává vált a kertészetben, kis- és nagykérődzők esetében –, most viták vannak.  Attól tartottunk korábban, hogy a tárgyalások során behozzák a vízkeret irányelv kérdéskörét ezekhez a támogatásokhoz kapcsolódóan. Ez most valósággá vált, a tárgyalások utolsó fázisában jönnek olyan javaslatok, amelyek meglehetősen abszurdak a mi megítélésünk szerint. Nem tartják elegendőnek a Magyarországon egyébként megítélésünk szerint kellően szigorú, a vizek védelmét szolgáló engedélyezési rendszerét, és ehhez képest szeretnének a vizet használó kertészeti kultúrák és a tejelő szarvasmarhák tartása esetében még szigorúbb feltételeket támasztani a termeléshez kötött támogatások tekintetében. Személyes megítélésem szerint a szakmai, józan megítélésen túlmutató kötelezettségeket próbálnak meg ránk erőltetni.


Meglátásunk szerint a benyújtott stratégiai tervek kapcsán valamennyi európai uniós tagállammal szemben az ilyen típusú zöldelvárások gyakorlati átültetése kapcsán vannak a legnagyobb vitái az Európai Bizottságnak. Itt az a kérdés, hogy egyes tagállamok hogyan viszonyulnak ehhez: elfogadóbbak vagy inkább tárgyalni kívánnak ezekről. Mi tárgyalunk, egyeztetünk, és abban bízunk, hogy a végén olyan kompromisszumokat tudunk kötni, amelyek jó szívvel vállalhatók itthon is, és elfogadhatóak az Európai Bizottság számára is. Ez legyen mindenkinek tiszta és világos, hogy az Európai Bizottság jóváhagyása szükséges a végén a mi stratégiai tervünk élessé válásához.

Egyelőre az állattenyésztési ágazat támogatása körül szinte áthidalhatatlannak tűnő egyet nem értés alakult ki. Mi egy nagyon intenzív, új, az állattenyésztők számára meglévő termeléshez kötött támogatásokon, beruházási támogatásokon túl

állatjóléti vonalon szeretnék éves szinten több milliárd forintos új támogatási formákat nyújtani.

Viszont ebben a témában nagyon plasztikusan testet öltött mindaz, ami az elmúlt időszakban Brüsszelben általában az állattenyésztéssel szemben egyfajta negatív hozzáállásként kirajzolódott. Olyan irreális elvárásokat támasztanának ugyanis, amely kérdésessé teszi, hogy egyáltalán érdemes-e belevágni így egy nagy állatjóléti támogatási programba. A sertéstartás kapcsán merültek fel például teljesen irreális és szakmaiatlan elvárások. A kocák takarmányában a takarmány nyersrost-tartalmát 16 százalékra kellene emelni, mi a stratégiai tervben 7 százalékos nyersrost-tartalomra tettünk javaslatot, mint állatjóléti intézkedés. A malacférőhely esetében szintén 16 százalékos férőhelybővítési kötelezettséget írna elő a Bizottság a támogatás igénybevételének feltételéül. Ezen túl pedig még a farokkurtítással, a farokrágás megelőzésére vonatkozóan is vannak olyan feltételek, amelyek a magyar napi gyakorlattal szöges ellentétben vannak. Ha ezeket összeadjuk, akkor rendkívül nehéz megtalálni azt a magyar sertéstartói kört, aki számára egy ilyen állatjóléti támogatás egyáltalán érdekes lehet. Éppen a napokban kértük ki a magyar szakmai szervezetek véleményét, hogy ilyen feltételekkel belevágjunk-e ebbe az állatjóléti programba.

Ezek az elvárások mind a klímaváltozás kezelése és az üvegházhatású gázok csökkentésének célja mentén fogalmazódnak meg?

Alapvetően vannak olyan elvárások, amelyek a klímavédelemmel vannak összefüggésben, vannak olyanok, amelyek a vízvédelemmel, és van, ami a biodiverzitással áll kapcsolatban, tehát mindegyik a maga módján egy erős eszközt kíván bevetni, csak éppen itt mindig a mértékkel és az arányokkal van a baj. Hiszen alapvetően meggyőződésünk, hogy

ha szövetségessé tudjuk tenni a gazdálkodókat ezeknek a gyakorlatoknak az alkalmazásában, az vezet célra, nem pedig a termelést ellehetetlenítő előírásoknak a bevezetése, amit jelen pillanatban Brüsszel sok tekintetben a stratégiai terv elfogadása kapcsán ránk kíván erőltetni.

A stratégiai terv elfogadása közvetlenül az őszi vetések tervezéséhez hogyan kapcsolódik? Mi az a következtetés, amit le tudnak vagy le kellene vonni a gazdáknak abból, ha véglegesesedik a stratégiai terv?

Intenzív tárgyalási szakaszban vagyunk, de az a tervünk, hogy a nyár folyamán, függetlenül attól, hogy lesz-e elfogadott magyar stratégiai terv vagy sem, szeretnénk szakmailag lezárni az Európai Bizottsággal azokat a legfontosabb, már az őszi munkákat és a következő év tervezését is érintő témákat, amelyek alapvetően befolyásolják a gazdák terveit. Ilyen például az alaptámogatásnak a feltételrendszere, az agrárökológiai alapprogram feltételrendszere, tehát mindaz, ami akár a vetésváltás szabályain, akár a terménydiverzifikációs szabályokon keresztül közvetlenül már most, az őszi munkák során, azok megtervezése során döntéseket igényelnek a gazdálkodóktól. Amennyiben megváltoznak a mostani vetésváltásra vonatkozó szabályok, akkor az a gazdálkodó számára nemcsak a mostani őszi szezon elindítását, hanem adott esetben már a következő 1-2 évnek az előre való átgondolását is szükségessé teszi.

Feldman Zsolt: állatjóléti vonalon éves szinten több milliárd forintos új támogatási formákat szeretnének nyújtani – Fotó: Envato

Most nyáron és ősszel lesz-e esetleg új pályázati lehetőség, akár új kiírás, akár újranyitott felhívás formájában?

Bízunk benne, hogy az az 1500 milliárd forint értékű pályázat, amit most egy év alatt kiírtunk az ágazatban, minél nagyobb mértékben meg tud valósulni. A mostani piaci és gazdasági körülmények között, amelyet nagyban meghatároz az orosz-ukrán háború is, kevéssé sürgető most új pályázatok kiírása, a meglévőkre érdemes koncentrálni. Van még nyitott pályázatunk, hiszen valóban most nyílt a méh állatjóléti támogatás, még nyitott a lovaságazat számára is a lehetőség. Folyamatosan nyitva vannak az erdészeti jogcímek a magánerdő-gazdálkodók számára, az öntözésfejlesztésre irányuló pályázati felhívások.

A júliustól induló, kedvezményes kezességvállalási programnak is jelen helyzetben az a célja, hogy a folyamatban lévő beruházások, a nyertes projektek sikeresen meg tudjanak valósulni?

Igen, a hitelfinanszírozásban és a hitelfinanszírozáshoz kapcsolódó kezesség tekintetében is valóban a háborús helyzet miatt kialakult gazdasági kihívásoknak a kezelése és az ehhez kapcsolódó finanszírozási nehézségek leküzdése vált az elsődleges prioritássá, és ezt szolgálja valóban az az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által most még kedvezményesebben nyújtható kezesség, ami pont ezeknek a hiteleknek a hozzáférését teszi könnyebbé és olcsóbbá a banki kockázatok porlasztásán keresztül a gazdálkodók, a beruházást végzők számára. Ezeknek a megvalósítása és a forgóeszköz-finanszírozás biztosítása most, azt gondolom, valamennyi magyar gazdálkodó számára a legfontosabb rövid távú kérdés.

Az öntözésfejlesztés óriási kihívás. Vannak olyan vélemények is, hogy kormányzati szinten jobban kellene segíteni, koordinálni a termelők összefogását a beruházások megvalósításához, mert önmagában a támogatási lehetőségek nem oldják meg a problémákat. Tervez a minisztérium olyan lépéseket, amelynek segítségével felgyorsulhatnának a termelői összefogások létrehozása?

Komoly probléma a magyar mezőgazdaságban az együttműködési készség alacsony szintje, de ahhoz, hogy termelőink öntözési infrastruktúra-fejlesztése összehangolt módon tudjon megtörténni a saját, általuk művelt területeken, ehhez mi a lehetőséget tudjuk megadni, de helyettük nem tudjuk ezt végigvinni. Ha 60-70 termelőt érint a probléma, akkor bizony ennyi gazdálkodónak kell megpróbálni együttműködni. Más helyettük nem tud megegyezni. Én mindenkit arra tudok biztatok, hogy tegyenek meg mindent ezekért az együttműködésekért.

Láttam olyan dél-európai, olasz termelői együttműködést, amelyben 1000 ténylegesen dolgozó, termelő tag működött együtt például értékesítésben. Ezt nehezebb beruházások esetében megvalósítani, de

egyébként nem nagyon van más út.

Az állam tud segítséget nyújtani az öntözési együttműködések létrejöttében, ezt szolgálja például az is, hogy 70 százalékos támogatást nyújtunk az öntözési közösségek beruházásainak megvalósításához. Azok lesznek a nyertesek, akik az együttműködéseket képesek ténylegesen a napi gazdálkodási gyakorlatban fenntartani.

A vidékfejlesztési pályázatok elbírálásában, megvalósításában számíthatnak-e a pályázók lényeges változásra az új kormányzati struktúrával összefüggésben?

Ebben a most, 2022-ben elindult kormányzati ciklusban az agrártámogatási rendszer, a területalapú támogatások, a vidékfejlesztési támogatások, a piaci támogatások továbbra is az előző ciklussal megegyező módon, egy kézben az Agrárminisztériumban vannak. Az viszont egy, a gazdálkodók számára kevésbé látványos, de ugyanakkor a gyakorlatban lényeges változás lesz, hogy lehetőségünk van a következő év elejétől megújítani például az agrártámogatási rendszer szabályozási rendszerét, különös tekintettel a vidékfejlesztési forrásokból történő támogatások esetében. Ez a munka a második félévben fog megtörténni, jelentős részben építeni fogunk arra, hogy a közös agrárpolitikai stratégiai tervben mi az, ami elfogadásra kerül. Csak úgy nyúlunk viszont hozzá a jelenlegi rendszerhez, hogy a gazdálkodó számára a végén gyorsabb, könnyebb és kiszámíthatóbb legyen a támogatásokkal összefüggő munkafolyamat.

Most volt a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület közgyűlése, amelynek Ön is tagja. Hogyan tudná összefoglalni az egyesület küldetését, céljait?

Az egyesület mindazokat a szereplőket tömöríti, akik valamilyen oldalról szakmailag kulcsszerepet játszanak vagy játszhatnak a precíziós gazdálkodás hazai elterjesztésében, forgalmazóként, cégként, gazdálkodóként. A tagok jó példát, jó gyakorlatokat tudnak mások számára is felmutatni. A lényeg, hogy az a legtermészetesebb és az a legegyszerűbb, ha ez a rendkívüli komoly szakmai tudást tömörítő civil szervezet mindazt a tudást, amivel ezen a területen a tagjai által rendelkezik, megpróbálja számunkra becsatornázni. Ennek az egyik legközvetlenebb jó példája a tavalyi évben kiírt és a terveink szerint a jövőben majd folytatódó precíziós átállást segítő támogatási forma. Én magam, mint az egyesület tagja, a másik oldalon pedig mint a támogatási rendszerért felelős államtitkár, azt szeretném elérni, hogy az egyesület munkája, az egyesület tudása a következő időszak ezt a kérdéskört érintő pályázatai tekintetében minél inkább bevonásra kerüljön, és a lehető leginkább a minél hatékonyabb és minél gyorsabb átállást segítő támogatási rendszer kialakításában tudjuk az egyesület munkáját igénybe venni.

A precíziós gazdálkodás és az agárdigitalizáció esetében hangsúlyos kérdés az adatok kezelése. Viszont van, akiket riaszt, hogy bárki ráláthat a föld adataira. Ezeknek az adatoknak a felhasználása hogyan lesz szabályozva?

Elindult az elmúlt időszakban egy kormányzati gondolkodás, amely pontosan a gazdaság digitalizációjából, a közigazgatási digitalizációs folyamatok kapcsán kezdődött meg. A keletkező adatokat szeretnénk a magyar jogrendszerben és a magyar közigazgatási intézményrendszerben is helyére tenni, és az adattal összefüggő tulajdoni kérdéseket is megfelelő garanciákkal rendezni. Ez a kormányzati munka megkezdődött, és az agrárium tekintetében meglesznek a szükséges leágazások ezzel kapcsolatban.

Sokszor szóba kerül az agrárium generációs megújulásának kérdése. Lesz-e olyan költségkeret, amely lehetőséget ad majd arra, hogy a precíziós gazdálkodást és a legmodernebb technológiákat közelebb lehessen hozni a fiatalokhoz színes szakmai rendezvények szervezésével?

Jelenleg is zajlik a szakmai előkészítése egy vidékfejlesztési programos pályázatnak, amely alapvetően bemutatóüzemek fejlesztését célozza. Ez alapvetően mezőgazdasági, erdészeti szakiskolák, felsőoktatási intézményekhez kapcsolódó képzőhelyek infrstrukturális fejlesztéseit, képzési programjait, gépbeszerzéseit támogatja majd, és így megnyílik a lehetőség arra, hogy a diákok számára is megélhető, befogadható és 21. századi körülmények között ismertessük meg a precíziós gazdálkodást a fiatalokkal.